Egy életen tartó szenvedély a filmezés – az ember, aki szalagra rögzítette Szegedet – Fotók, videók

Balogh Ferenc géplakatos, hegesztő és mozigépész is volt. Asz utóbbihoz kapcsolódó hobbijának köszönhetjük, hogy rengeteg film fennmaradt, melyet a városról és a környékről készített. Feri bácsi ugyanis amatőr filmes, jelenleg vezetője a Dr. Németh András által 1963-ban alapított Csongrád Megyei Amatőr Filmklub utódjának, ma Szegedi Amatőr film és Videó stúdiónak.

Nem volt nehéz, sem olcsó beszerezni a kellékeket

1970-ben vásárolta az első felvevő gépét, egy Quarz 2 M típusú kamerát. – Ez még 8 mm-es szalagra vett fel, amit gyakran úgy állítottunk elő, hogy megvettük a 16 mm-es filmeket, és kettévágtuk. Ezek még hangot nem rögzítettek, ha a felvétel kész volt, külön kazettára rögzítettük a szöveget is. – mesélte Feri bácsi, miközben mutatja a készüléket, majd folytatta- Ez akkoriban 2000 Forint volt, de az átlagkereset akkor olyan 1800 körül lehetett egy hónapban.

A tarjáni videó története

Egy videót osztottunk meg egy korábbi cikkünkben, ennek nyomán jutottunk el Feri bácsihoz, aki a családjával 1973-ban költöztek be az akkor újnak számító Tarján városrészbe, pontosabban az Űrhajós utcába. Nagyon szerették, de egyik nap történt valami, amit Feri bácsi mindenképpen filmre akart venni. – Az egyik panel ablaka éppen ki akart esni, és a tűzoltók is a helyszínre jöttek. A filmen igyekeztem rögzíteni, majd úgy gondoltam, ha már ott vagyok, miért ne örökítsem meg a mindennapi életét a városrésznek. A fiam is a felvételeken van, ő akkor volt 2 éves, egy fénymérővel a nyakában mozog a kis gyerekbiciklijével.

[embed]]

Az új lakás tetszett a családnak, csak egy problémájuk volt vele, egy olyan, ami a mai szegedieknek is kellemetlenséget okoz, mégpedig az, hogy a 4 és 5 emeletes lakásokhoz nem járt lift.

Hobbiból hivatás

1979-ben kezdett el Feri bácsi a Juhász Gyula Művelődési házban dolgozni, és ott el is végezte a stúdióvezető tanfolyamot. Ezek után dolgozott még a Fáklya moziban, innen pedig rengeteget volt vándor mozis. – A vándormozizás arról szólt, hogy a helyi óvodákat jártam körbe, és nagyon sok vetítést rendeztem nekik. Amíg a Juhász Gyulán dolgoztam, addig pedig saját kiállítást is rendeztem a gyűjteményemből és a gépeimből is.

Balogh Ferenc egészen 2000-ig az analóg technika elkötelezett híve volt, utána viszont váltott egy digitál 8-as profi kamerára. Ebbe a szerkezetbe lehetett a régi kazettát is tenni, később a Sony VX kamera már mini dvd-vel is boldogult. 2004-ben a szegedi kamionos találkozónak a videóját már az új kamerájával vette fel.

[embed]]

Klasszisok

Anno az 1970-es évek végén Tóth Béla barátommal, aki akkoriban a Somogyi Könyvtárat vezette, úgy gondoltuk, hogy csinálunk egy filmet Szeged arcai címen. Erre azért volt szükség, mert akik Szegedre jöttek tanulni, akkoriban nem ismerték a várost. Gyakorlatilag mi a főiskolások számára csináltuk a videót, melynek része volt a tápéi gyékényszobrászról készült felvétel, a dorozsmai szélmalom felújításáról készült felvétel és a szegedi papucskészítőről készült kisfilm is.

Feri bácsi ezeket a filmeket egy Paillard- Bolex nevű kamerával vette fel, amit még a második világháború előtt gyártottak, és mind a mai napig működik. A Szegedi papucsról szóló videót még meg is tudjuk mutatni.

[embed]]

A szegedi papucsos filmért annak idejét 3 filmes díjat is kaptam, az egy nagyon jól sikerült felvétel volt. 5db 30 méteres filmszalagra vettem föl, és a hangot akkor még utólag kellett felvenni, külön magnószalagra. A dorozsmai szélmalom felújításáról szóló videómat a legutóbbi felújítás során elkérték, mert nem tudták, hogyan kell a lapátokat megcsinálni úgy, ahogy régen tették, én pedig pont lefilmeztem azt is.

[embed]]

Feri bácsinak csak egyszer volt problémája a városházán a filmjei miatt. Éppen építkeztek a Dóm téren, a Szabadtéri előkészületeit tették meg. A Védett városképek pedig körbe voltak szemetelve, és a szobroknak volt minden támasztva. A Dömötör torony pedig körbe volt rakva szeméttel. Miután a filmet elkészítette, a szegedi tanács megszólta, hogy ezt mégsem kellett volna, de Feri bácsinak, ahogy a városban nagyon sokaknak nem tetszett, hogy nem becsülik a helyi értékeket.

Vannak még tervek

Ezeket a kamerákat mindet használtam – mutatja a filmes a könyvet, melyből ő is rengeteget tanult, és az összes készülékének a leírását tartalmazza, tippekkel együtt. – Nála ez volt egy időben a Biblia! – mondta viccesen Julika néni, Feri bácsi felesége, aki már megszokta, hogy a férje minden régi kameráját megtartotta a vetítőgépeivel együtt. – Idén augusztusban voltunk 50 éve házasok, ennyi idő alatt az ember megszokja a másikat. -mesélte vidáman.

Ez a régi vetítőgép is működik még, csak mindig javítgatni kell. – mondta Feri bácsi, majd befűzött egy tekercs filmet a gépbe, és elsötétítette a szobát. A kis film a Szalajka völgyben készült, legalább is az eleje, mert néhány perccel később máris Szegeden vagyunk. Egy olyan korban, amikor az első, lapos hátú Wartbugokkal voltak tele az utcák, és még csak a VI. Szegedi Ifjúsági Napokat hirdették.

A filmjeimet még digitalizálni akarom. Harminc éve én vettem videóra a Néptáncfesztivált a városban, és rengeteg olyan filmem van még, amit szeretnék digitális formában megőrizni. Rengeteg munka vár még rám. – mesélte Feri bácsi mosolyogva.