2019.10.18. 10:01
Úgy készült óvónőnek, hogy nem is tudott róla
Közel negyven éve vezeti a nemrégiben fennállásának hatvanadik születésnapját ünneplő Ruzsai Hétszínvirág Óvoda és Bölcsődét Sádtné Papp Ibolya, aki a postaforgalmi szakközépiskolából egy öttömösi kitérőnek köszönhetően kötött ki az óvodások között.
Negyven éve vezeti a ruzsai óvodát. A mostani gyerekek szülei is az ő kezei közül kerültek ki. Fotó: Karnok Csaba
Fotó: Karnok Csaba [email protected]
– Ez egy érdekes történet, mert Mórahalmon egy teljesen más jellegű iskolában, postaforgalmi szakközépiskolában végeztem, majd a szülőfalumban, Öttömösön nyílt lehetőség arra, hogy képesítés nélküli óvónőként elhelyezkedhetek – kezdte Sádtné Papp Ibolya, a Ruzsai Hétszínvirág Óvoda és Bölcsőde intézményvezetője, akivel a pályájáról beszélgettünk.
Hatvan és negyven
– 43 éve vagyok óvodapedagógus, és 1980 óta, közel negyven éve vezetem ezt az intézményt, amelynek a közelmúltban ünnepeltük fennállása hatvanadik évfordulóját. Az ember fiatalon még nem nagyon tudja elképzelni, hogy hogyan és miként válasszon pályát. Az óvoda azért vonzott, mert már általános és középiskolában is foglalkoztatott a közösségépítés. Az egyik általános iskolai kedves tanáromtól tudom, hogy állítólag én mindig óvónőnek készültem, ezt úgy látszik, ő tudta jobban, mint én – mesélte.
Az öttömösi fordulópont
Az intézményvezető elmondta, az öttömösi egy év meghatározó volt pályája szempontjából, mert olyan benyomások érték, amelyek megerősítették azt az elképzelését, hogy ezt a hivatást válassza. – 1976 volt, Öttömös volt a fordulópont. Felvettek a főiskolára, és 1977-től átjöttem ide, Ruzsára, és azóta itt vagyok. Öttömös előtt csak elviekben érdekelt a szakma, de ez a fordulópont adta meg a lökést. Nagyon szívesen emlékszem vissza még most is azokra a gyerekekre, akik ott első óvodásaim voltak – mesélte.
A jó kapcsolat
Sádtné Papp Ibolya azt is kiemelte, hogy a gyerekek mellett fontos a jó kapcsolat a szülőkkel is. – Velük is jó kapcsolatot tudtam kialakítani. A mostani szülők között sokan vannak, akik ide jártak óvodába, a mi növendékeink voltak. Sokan a saját gyerekeimmel együtt nőttek fel, figyelemmel követtem az ő életüket is, így már három generációt ismerek, a nagyszülőket, nyilván nem óvodásként, hanem szülőként, az ő gyerekeiket és a mostani óvodásokat – tette hozzá Sádtné.
Boldog nyugdíjas évek
– Az az igazság, hogy most már nyilván afelé kell kacsingatnom, hogy lassan befejezem a pályafutásomat – mondta az intézményvezető, amikor a terveiről kérdeztük. – A boldog felhőtlen nyugdíjas évek következnek, utazgatni szeretnék a férjemmel. Biztosan furcsa lesz a gyerekek nélkül, miután az ember ennyi időt töltött egy közösség szolgálatában. Nem mondhatom, hogy nem fog hiányozni. Mindenki másképpen éli ezt meg, nekem szerencsére vannak unokáim, velük elleszek majd – mondta a beszélgetés végén .