2020.02.10. 17:01
Újabb díjat nyert szociofotóival lapunk fotóriportere, Török János
Újabb elismerésben részesült lapunk fotóriportere, Török János, aki most a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Brassai sajtófotó-pályázatán szociofotó, dokumentarista fotó kategóriában nyert első díjat két képével.
A napszámosként dolgozó hétéves Kalános Zsolt képével Török János első díjat nyert a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által negyedik alkalommal meghirdetett Brassai sajtófotó-pályázatán.
Fotó: Török János
Mint megírtuk, öt díjat hozott el a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett 38. Magyar Sajtófotó Pályázaton lapunk fotóriportere, Török János.
Sport, természet és tudomány kategóriában első, társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia kategóriában második helyet ért el, ő kapta a legjobb kollekcióért járó Munkácsy Márton-díjat, valamint a tavalyi évhez hasonlóan idén is ő lett a megyékben dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter.
Most a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által negyedik alkalommal meghirdetett Brassai sajtófotó-pályázatán nyert első helyet szociofotó, dokumentarista fotó kategóriában, megosztva Kerekes Istvánnal, Kalános Zsoltika, valamint Antonia című fotóiért. A képeket kiállítják a nagyváradi Várban található Vilidár István galériában, ezután bemutatják Nagykárolyban, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Bukarestben.
Antonia képe akkor készült, amikor egy hosszú út után a körösfeketetói vásárba tartva Nagyvárad Váralja városrészében egy szocreál panel épület alján lévő, a hangulatos Melody Bar névre hallgató kocsmában kívántam meginni egy sört, aminek János egyáltalán nem örült, mondhatjuk, nem volt őszinte a mosolya. Végül egy díjnyertes képpel a fényképezőgépében távozott, ugyanis amíg a kislány szülei bezárták a kocsmát, felmostak és elmosogattak, addig Antonia a gyenge lámpafény mellett a házi feladatát írta az egyik kocsmaasztalnál.
A hétéves Kalános Zsoltika fotója útban a Szent Anna-tóhoz készült Sepsibükszád határában egy esős napon, amikor János azonnal meglátta a témát a saját magánál nagyobb halom szénát cipelő kisfiúban, én pedig először ki se akartam szállni a kocsiból.
Zsoltika és édesapja közvetlenek voltak, deszkából tákolt ideiglenes kunyhójuk mellett elmesélték, hogy fél évre napszámosként költöztek a település határába, iskolába Zsolt és 16 éves bátyja sem jár, édesapjuk azt mondta, túl szegények hozzá, dolgozniuk kell.