Délmagyar logó

2019. 02. 16. szombat - Julianna, Lilla -2°C | 10°C Még több cikk.

Szívszorító levelekben búcsúztak - A szabadságharc mártírjai ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más

Az aradi vértanúk titkos fiókokban megőrzött leveleiből és a ránk maradt családi emlékekből nem csupán gyönyörű szerelmi történetek olvashatók ki, a történelmi kor lenyomatai ezek. Megható egyéni sorsok bizonyítékai.
Mások is az életüket adták

A pesti áldozatok közül Batthyány Lajosról szoktunk megemlékezni, aki az első felelős magyar miniszterelnök volt. Tudni lehet, hogy találkoztak a feleségével. De a búcsúlevelét úgy fogalmazta meg, mintha nem találkoztak volna, nehogy kiderüljön, ő csempészte be azt a tőrt, amivel öngyilkosságot követett el a kivégzése előtt. És voltak a fővárosban mások is, akik az életüket adták a szabadságharcért ezekben a napokban. Ilyen Csány László, aki szintén a szabadságharc vértanúja, és hol a második, hol a harmadik ember az ország irányításában.
„Mit csinál a Mama, megmondtad neki, hogy az ő harisnyái szebben vannak csinálva – de nem olyan jó formájúak, mint a tiéid?" – Damjanich János, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornokának 49-es szeptemberi levelében olvasható ez a részlet. Az Aradon fogságban tartott Damjanich, feleségének írta az „átszellemült szerelemmel" című sorokat, de arra is talált alkalmat, hogy az anyósának vicces üzenetet küldjön.

Reménykedtek a kegyelemben

– Kész csoda, hogy ebben a megszégyenítő helyzetben Damjanich János képes volt megőrizni derűjét. Feleségéhez írt leveleiben ételt, vörösbort és könnyed olvasmányokat kért, de mindenek előtt szerelmi vallomásokat küldött. Az asszony előtt megpróbálta kisebbíteni testi szenvedéseit, pedig sérült, rosszul gyógyuló lába minden bizonnyal pokoli fájdalmakat okozott neki. Feleségén keresztül üzent barátainak, intézkedett kedves lovai, Bátor és Kese sorsáról is – kommentálja az aradi vértanú levelét Nyáry Krisztián. Az irodalomtörténész Fölébredett a Föld – Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből című kötetében ugyanígy tesz, a 13 aradi vértanú búcsúleveleit illetően.
Damjanich János aradi vértanú 1849. október 6-án, feleségéhez írt búcsúlevele a Veszprém Megyei Levéltárban. Fotó: MTI
Damjanich János aradi vértanú 1849. október 6-án, feleségéhez írt búcsúlevele a Veszprém Megyei Levéltárban. Fotó: MTI
A személyes hangvételű írásokból kirajzolódnak a kor politikai erőviszonyai, hogyan tartják a 12 magyar tábornokot és Lázár Vilmos ezredest az aradi börtönben, kinek milyen szükségletei vannak. Damjanich János például részletesen megírta feleségének, hogy a könyveken és a takarón túl hány nappali inget, törülközőt vagy éppen selyem zsebkendőt küldjön neki a börtönbe. A levelekből megtudhatjuk, hogy a tábornokok melyik családtagjukhoz álltak a legközelebb, hiszen annak címezték búcsúlevelüket. És még az az érzelem is megbújik a szövegekben, hogy ki reménykedett hosszú időn át a kegyelemben.

Személyes történelem

– A vértanúvá lett aradi foglyok nemcsak hősiesen küzdő katonák, de családapák, férjek, fiatal szerelemesek is voltak. A két agglegény, Aulich Lajos és Török Ignác, és az özvegy Kiss Ernő kivételével mindnyájukat várta otthon valaki. A magukra maradt nők ugyanúgy a szabadságharc eltipróinak áldozatai, mint a kivégzett tábornokok. A titkos fiókokban megőrzött levelekből és a ránk maradt családi emlékekből gyönyörű szerelmi történetek olvashatók ki. A levelek németül íródtak, hiszen a börtönszabályok csak ezt tették lehetővé, ám a rabok nagy része egyébként sem magyar nyelven küldte volna utolsó üzeneteit.

A magyar szabadság katonahőseinek többsége más nemzetiségűként született, s feleségeik vagy gyakran ők maguk sem tudtak magyarul – világít rá Nyáry Krisztián. Továbbá hangsúlyozza, milyen nagy jelentősége van a ránk maradt dokumentumoknak: – Személyessé teszi a történelmet ezeknek a leveleknek az olvasása. Nem szimplán hadvezéreket, történelmi figurákat látunk ugyanis bennük, hanem hús-vér embereket. Azokat a történelmi figurákat, akiket egyébként csak szobroknál, emléktábláknál közelítünk meg. A leveleken keresztül megérthetjük, ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más.
Szívszorító dokumentumok

A búcsúleveleket bizonyára ellenőrizte az államhatalom. Eleve a foglárokon keresztül lehetett csak ezeket elküldeni. Illetve a 13 aradi vértanú közül többen már el sem küldték szeretteiknek búcsúzó szavaikat, csak megírták a zárkájukban, és később adták át ezeket a szívszorító dokumentumokat. Számos levélből másolat is készült, így maradtak fenn a börtönhatóságoknál.

Magyarokká lettek

Az irodalomtörténész azt is elmondja, ezeknek az embereknek a többsége 1848–49-ben vált magyarrá, hiszen az aradi vértanúk többségének nem magyar volt az anyanyelve. És ebben a beszorított történelmi helyzetben, amikor dönteniük kellett az identitásukról, ők mind úgy döntöttek, hogy magyarok lesznek. Nem volt egyszerű! Korábban vallhatott egyszerre több identitást is magáénak valaki. Karlo Knezić például hárommal is rendelkezett: horvát származású magyar katonatiszt volt, és az osztrák császár hadseregében szolgált. De a szabadságharc pont arról szólt, hogy választani kellett. Ez néha a véletlenen múlt, néha pedig igen fájdalmas döntések eredménye. Amikor eldöntötte, az élete múlhatott rajta, és ez aradi vértanúk szempontjából szó szerint igaz – tudjuk meg Nyáry Krisztiántól.

Bizakodó üzeneteket küldött

Nagyon felemelő pillanatokat mutatnak meg a búcsúlevelek, hiszen, amikor ezeket írták, pontosan tudták, hogy ez lesz az utolsó. Többségüket már szeptemberben halálra ítélték. Volt, aki nem fogadta el, mások idővel beletörődtek. A szeptemberi levelekben látszik, ha valaki tudta is, hogy nem fogják felmenteni, a szeretteinek biztatóbb leveleket küldött. Lázár Vilmos pedig még 1849. október 5-én is derűlátóan fogalmazott feleségének. „Kedves szentem, Marim! Jer be hozzám, édes lelkem, úgy hiszem, megengedik – a többit itt hallod meg: De jer kocsin, és hozd el a gyermekeket is. – Édes lelkem, légy erős – mert úgy hiszem, ez csak próba –, és ha bekövetkeznék is a legiszonyúbb, akkor elég idő. Bennünket valamennyit halálra ítéltek, de úgy hiszem, a kegyelem be fog következni. De légy, mondom, erős, légy nőm, miként én férfiú. Viszontlátásig csókol örökké hű szerető férjed Vilmosod."
 

Búcsúzik szerelmétől

Nagysándor József így kezdi búcsúzó sorait menyasszonyának, Schmidt Emmának 1849. szeptember 9-én: „Szeretett drága angyali jóságú Emmám! Nem találok szavakat rá, hogy elmondjam, milyen végtelen örömöt szereztek szeretetteljes, vigasztaló soraid – számomra olyan nagyon értékes ajándékod – nem is tartottam már képesnek magamat jelenlegi retteneteset kínos helyzetemben, testemet-lelkemet nyomasztó borzalmas magányomban ilyen jótékony érzésre – melyet csak te – az egész világon egyedül csak te voltál képes felébreszteni bennem..." – A tábornok emlékül elküldte Emmának egy hajfürtjét, a fésűjét és az akasztófa alatt viselt ingének egy gombját, valamint visszaküldte a jegygyűrűt és a késve jött egyházi engedélyt is. Arra kérte menyasszonyát, hogy menjen férjhez, hiszen tudja, hogy boldog lesz, aki ezt az angyali teremtést elveszi. „Emma négy évvel később teljesítette vőlegénye kérését. Férjhez ment Klauzál Gáborhoz, a Batthyány-kormány egykori miniszteréhez – meséli Nyáry Krisztián. Hozzáteszi: – Ezek az utókornak fontos dokumentumok segítenek, hogy mint embereket képzeljük el az 1948–49-es forradalom és szabadságharc áldozatait. Ők mind nagyon bátor emberek voltak. De nyilvánvalóan a halál torkában mindenki máshogyan reagál. És feladatunk azok igazát is elmesélni, akik nem október 6-án haltak meg Aradon, hanem a következő napokban, hetekben. A történelmi tudatunk kicsit kultikus, ezért ez a 13-as szám adja magát. Az „aradi tizenhármakról" mindig megemlékeznek az ünnepségeken, azokról azonban hajlamosak megfeledkezni, akiket – ilyen volt Kazinczy Lajos – egy-két nappal később végeztek ki. Vagy Lenkei Jánosról, akit nem végeztek ki, mert megbolondult a börtönben, ahol a halál is érte, mivel félig agyonverték. Pedig ő ugyanolyan mártírja a szabadságharcnak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Súlyosan veszélyeztetett ősi haltól "hemzseg" egy ausztrál folyó

Súlyosan veszélyeztetett ősi haltól
A "dinoszauruszhalak" a világ legnagyobb halai közé tartoznak, akár hét méter hosszúra és ezer… Tovább olvasom