Rijeka-Rövidpályás úszó EB-2. nap

A második nap is folytatódott a parádé a rijekai rövidpályás úszó Eb-n. Mindjárt az első döntővel bepótolták a versenyzők a tegnap elmaradt századik világcsúcs elmaradását, Filippi a 800 gyors döntőjében 8 másodperccel repesztett a régi csúcson belül. Sőt, a második helyezett Balmy is még a régin belül csapott be. Elég hosszú a táv, nem meglepő, ha mondjuk másodpercekben lehet mérni a javulást, bár azért itt nekem is fennakadt a szemem, amikor belegondoltam, hogy gyakorlatilag 8 egyforma 100-at úszott, és mindegyik egy másodperccel volt gyorsabb a régi rekordhoz képest. Ezt a gyorsaságot egy polip megirigyelné egy marslakó kétkezű földi halandótól. Ezután csak jöttek a csúcsok, amelyekhez a mieink is hozzájárultak, bár ők egyéni és országos csúcsokat döntögettek inkább, de mi ennek is örülhetünk, hiszen iszonyatosan fiatal korosztály versenyez Rijekában.

A tegnapi agymenésem után valahogy jobban vártam a férfi futamokat. Hiába tiltakozom én a kidolgozott felsőtestek ellen, azért valahol csak nőből vagyok. Bár nem borultam fel a izmos mellkasokat látva, de azért csak nem bírtam magamról levetkőzni. De a verseny minősége és eredménye azért visszarángatott a föld feletti lebegésemből.
Kezdve mindjárt ott, hogy 50 férfi háton az első elődöntőben Krizko Európa-csúcsot repesztett, a tegnapi 200 hát győztese, Wildeboer előtt, és a sokszoros érmes Tomas Rupprath előtt. Na, például ő utóbbi volt az az álnok, aki megkavarta a rendszeremet! De a döntőben mondhatni a papírforma érvényesült: Donets, Wieldeboer és Krizko lett a sorrend. És nagy sajnálatunkra nem gyarapították tovább az Európa-csúcsok számát -amit mondjuk így is nehéz követni, de ha minden igaz az előfutamnál tartottunk 115-nél- 7 századdal elmaradt az Európa-csúcstól, a világcsúcstól meg négy tizeddel. Hát igen, ez nem 800 gyors. Ebben a számban Szilágyi Ádám révén voltunk mi is érdekeltek, aki egyéni és országos csúcsot úszott, bár döntőbe nem jutott.
Nem sokkal később mindenki elővette a zsebkendőt, hiszen jött a mi számunk, a 400 vegyes. Azaz Cseh Laci száma, de nélküle. Ott volt viszont Kis Gergő, aki hatalmasat úszott, így második helyével fel is állhatott a dobogóra. Természetesen az már mellékes, hogy az osztrák Dinko Jukic rajt-cél győzelmet aratott. Gergő mellett Verrasztó Dávid annyival maradt le a dobogóról, mint Cavic az olimpiai bajnoki aranyról. De a negyedik helye is fantasztikus. Itt semmilyen csúcs nem dőlt meg, hiszen minden rekordot a mi Lacikánk tart, 4 percen belül, és erre még osztrák játszótársunk se volt képes. Csak hogy családban maradjunk, megnézhettük a másik Jukicot is, közvetlenül az öcsike után, Mirna sok férfi kedvencében, a 200 női mellben indult. De a nagyra becsült papa nem örülhetett, mert bár lánya az utolsó fordulóig vezetett, az utolsó 5 tempónál Alekseeva úgy ott hagyta, hogy ha lett volna még egy hossz, biztos kap még egy testhosszt.

Végre volt egy címvédésünk is, az ukrán Borisik 100 mellen a két éves berlini Európa-csúcsot javította 3 tizeddel. Igazából itt már sokakban felmerül(hetet)t a dolog, hogy véletlenül nem az olimpiát nézzük? Fel se tűnt, hogy a 3 méteres Phelps a 2 méteres karjaival itt sincs, vagy a bambusztól égimeszelővé nőtt kínaiak.
Aztán itt van megint Alain Bernard, akiről továbbra se zengünk énekeket, hiszen a hatalmas francia megint nem jutott tovább, de most 100 gyorson. Hát, így jár az, akit utolér a nemzete és majd' 5 egyforma szintű úszóval indul egy versenyben. Mondjuk a döntőt látva talán jobb is, hogy nem volt Bernard, mert akkor biztos akarva-akaratlanul róla esett volna több szó, holott ismét, mondhatni a rendnek megfelelően Leveaux az 50 után itt is világcsúcsot úszott. A réginél 6 tizeddel lett jobb. Szerintem valami cápa üldözte titokban, mert Magnini is jó pár tizedet kapott tőle, de a harmadik Gilot közel egy másodpercet. 100-on!!! Kicsit elképedve állok a tények előtt még most is, hogy az év utolsó versenyén úgy döntögetik a csúcsokat, mintha tényleg ez lenne az évük csúcspontja. Biztos kiborgok.
A közönség nagyszerű már két napja, hiszen töretlenül kiabáltak és tapsoltak mindenkinek: mennyire emberszeretőek a horvátok! De ami a 100 női hát után volt a csarnokban, az tévén keresztül is fülsiketítő volt. Sania Jovanovic ugyanis megszerezte nemzetének az első érmet, ráadásul aranyat. Persze ezt már hozzá se kell tennem, hogy Európa-csúccsal, mert itt már az az érdekes, ha valahol nem dőlnek meg a régi csúcsok. Az eredményhirdetést is kicsit megbütykölték azért a horvátok, így picivel tovább hallgathattuk a himnuszt, illetve nézhettük az olimpiai bajnok Manaudou látványos duzzogását a dobogó harmadik fokán. Félő volt, hogy ő is földhöz vágja az érmet, vagy nem fogadja el, mert akkora undor és „megöllek" arc volt rajta látható, mintha egy földigilisztát kapott volna. Hát igen, népszerű és elcsépelt (sport) mondás: veszíteni tudni kell. a horvát lány viszont helyette is mosolygott eleget. (Nem fájdult meg az arca?)
Aztán egy komplett olimpiai döntőt láthattunk, hiszen 8-ból 8 nagy név úszott a férfi 100 pille fináléjában. Csak az erők szemléltetésére: Cavicnak a 2-es pálya jutott. Mondjuk ez őt zavarta a legkevésbé, hiszen címvédőként indult, és úgy otthagyta a mezőnyt, hogy csak forrt a víz utána. Immáron négyszeres bajnoka lett ennek a számnak, és hát mivel? Igen, ott a pont, Európa-csúccsal. Bár a világcsúcson belül úszott kb. 10 méter után, de kicsit bekötött a végére, így az a rekord gyakorlatilag az utolsó 3 csapáson ment el. Minden idők második legjobb eredményét úszta ezzel a szerb Munoz Perez és Svortsov előtt. (Ők azért tudtak örülni ennek az éremnek is).
A verseny végéhez közeledve nem hogy ellaposodott volna a hangulat, és a verseny, ezután jöttek csak az izgalmak. 100 vegyesen Verrasztó Evelyn megnyerte az elődöntőjét 59.93-mal, ami egy másodperccel volt erősebb a délelőtti előfutamánál, és új országos csúcs is. (Amit mondjuk eleve ő tartott). Ezzel a második idővel jutott a döntőbe. Az utolsó döntők egyikében, 50 pillén azért Schrender Európa-csúcsot úszott Ottesen és Duyet előtt. De ezt csak azért írtam le, mert nem vagyunk még hozzászokva, hogy csak döntögetik a csúcsokat.
És hát mi maradt a végére? Az a szám, amit gyakorlatilag az első naptól kezdve emlegetett mindenki: 4x50 női gyorsváltó. Nem is a nagy harc volt itt a lényeg, mármint az, csak kicsit máshogy. Mert ha megnézzük a rajtlistát, akkor láthatjuk, hogy a hollandokon kívül más nem nyerhet. Az ő harcuk következett egy valamivel, az idővel. A németalföldiek ugyanis minden egyes versenyen világcsúcsot döntöttek: az Eb-n, a rövidpályás vb-n, és most itt, a rövidpályás Eb-n is. Az olimpia kimaradt, de ott is fölényesen nyertek. A bemutatás után senkiben nem volt izgalom, hiszen a szélmalmok országából a komplett olimpiai váltó érkezett. Már a parton lefutott volt a meccs. Akkor röviden a 200 méter: 75 méter után egy testhossz előny a hollandoknak. Harmadik váltásnál másfél testhossz, utolsó váltásnál egy testhosszal a világcsúcson belül. Aztán kiúsztak a kamerából, mert ha a mezőnyt mutatták, akkor már nem látszódtak a hollandok. Talán annak is köszönhető, hogy már rég becsaptak, amikor a svédeknek és a harmadik németeknek még kb. 10 méterük volt. Nem kell az egekbe dicsérnem a versenyt, látja azt mindenki mennyire izgalmas, és magyar részről is az lesz még a következő 2 nap. Holnap 1500 gyors -amit nem garantálok hogy részletesen le fogok írni, mert én hamarabb elszédülök, de számunkra legérdekesebb talán Verrasztó Evelyn 100 vegyese lesz. Holnap ismét jövök a harmadik nap izgalmaival és testjeivel!