"A börtönről? És mindjárt egy sorozatot? Mégis, honnan jutott eszedbe?" – kérdezett rám a főnököm a Csongrád Megyei Hírlap (ma: Délvilág) szerkesztőségében – eleveníti fel emlékeit Bátyi Zoltán, lapunk egykori munkatársa, Belami kiötlője, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára. – Arcán kíváncsiság, döbbenet, aggodalom is elfért. „100 éves lesz a Csillag börtön, mégis csak Szeged egyik leghíresebb intézménye, meg aztán érdekes is lehet" – habogtam a magyarázatot. Történt mindez 1984 novemberében, és – lássunk csodát – megkaptam minden engedélyt (nem kevés kellett!), holott akkoriban a börtön a szocialista magyar sajtóban még tabutémának számított. A sorozat elkészült, és örömmel újságoltam a Sajtóház klubjában az öreg rókáknak: uraim, az ifjonc egy ilyen művel lepi meg az olvasót. Ekkor pattant fel kollégám, Bagaméry László, a Délmagyar legendás és a fiatalabbakkal mindig segítőkész újságírója, és elkiáltotta magát: „Na, az már nem lehet, hogy a Hírlap hozza, a Délmagyar meg nem!" – és már vágtatott is a főszerkesztőjéhez, beajánlva a riportokat. Öt percen belül megszületett a döntés: mindkét újságban egy napon indul a sorozat. Nem szerénykedem: nagy sikere volt, tucatjával kaptam a telefonokat. Örültem, bár nem sejtettem: ezzel egy olyan pályára állítottam újságírói életemet, amelyről soha nem térek majd le.

Bátyi Zoltán: a Délmagyarnak köszönhetem könyveimet. Fotó: Frank Yvette

A Délmagyarhoz átkerülve – sok egyéb mellett – egyre több riportot készítettem az évek során a Csillagban, és a Délmagyarnak köszönhetem, hogy végül, Arató Laci barátommal közösen írva, két könyvem is megjelent Szeged legrettegettebb házáról.

Előfordul, hogy a kérdezőnek is van emlékezetes története interjúalanyáról: Vajda Attilával, a Démász Szeged VE olimpiai bajnok kenusával kapcsolatban például szerkesztőségünkben mindenki emlékszik a Sajtóházban ünnepelt olimpiai aranyéremre: újságíró, szerkesztő, korrektor ugrált önfeledten 2008 szép augusztusi napján, a pekingi elsőség megszerzésekor. – Amikor hazaértünk, megjelent a Délmagyarországban egy fotósorozat rólam. Megkaptam, azóta is őrzöm, ahogy például a kétszer elnyert Év Sportolója címet is. Az első írás rólam? Még általános iskolás voltam, 1996–97 körül született, egy olaszországi versenyről – idézi fel a sportoló.

Talán még erre a cikkre is emlékszik hűséges előfizetőnk, a 82 éves Frank Béláné.

Már általános iskolás korában szerepelt lapunkban sportolóként Vajda Attila. Fotó: Karnok Csaba

– Reggel, ébredésünk után a postaládánkban találjuk kedvenc napilapunkat, a Délmagyarországot. Életünkben ez immár 60 évet jelent. Ekkor házasodtunk össze férjemmel, aki BM-dolgozó volt. Sajnos 10 évvel ezelőtt megkapta a mennyországi behívót, de én özvegységemben sem mondtam le az újság előfizetéséről.

Egyetlen újságot 25 éve őrzök: Igriczi Zsigmond 1985. február 18-án született írását. A cikk házasságunk, akkori életünk egy kis visszatükröződése. Nagy szorgalommal, kétkezi munkával felépítettünk egy 90 négyzetméteres családi házat. 1978. március 18-án kellett belőle kiköltöznünk: azon a területen alakították ki Rókus városrészt, egykori házunk szomszédságában áll ma a víztorony. Mindig ez jut eszembe, ha elolvasom a városrészről szóló, fent említett tudósítást. További sok száz éves sikereket kívánok! – fogalmaz Frank Béláné.

Ossza meg velünk történetét!

Kérjük kedves olvasóinkat, előfizetőinket: osszák meg velünk élményeiket, történeteiket! Rendszeresen jelentkező rovatunkban és a delmagyar.hu-n is bemutatjuk a beérkezett sztorikat. Jelentkezni a 62/567-817-es telefonszámon, ügyfélszolgálatainkon és a marketing@delmagyar.hu e-mail címen is lehet.