A fiáról álmodott Juhász néni

Gyulácskám párnájára lehajtom öreg fejemet és ilyenkor az én fiamról álmodom – ezt a címet kapta a Délmagyarország 1944. január 19-i számában megjelent cikk. A riporter Juhász Gyula ak­­kor 82 éves édesanyját kérdezte emlékeiről. A neves költő – aki egykor lapunk meghatározó újságírója volt – április 4-én született 1883-ban Szegeden, a Palánk azóta le­­bontott utcájában. A szülői ház­­ról készült festmény ott függött az akkori Fodor, ma Juhász Gyula utcai lakás falán, Juhász néni gyerekkorában Petőfi Sándor fia is lakott ott. Zoltánka egykori szobájában született Gyulácska – mesélte az újságírónak a Zrínyi utcai felőli ablaksarokban ülve, ahonnan rálátott az egykori Ipar utcára.

Haláláig együtt éltek

Juhász Gyula és édesanyja ki­sebb-nagyobb szünetekkel, amiket a diák- és tanítói évek és állomáshelyek jelentettek, a költő haláláig együtt éltek. „A legjobb édesanya igy nevezi még ma is halhatatlanságba dicsőült fiát: Gyulácska. Ez volt a neve, amikor a kis Ipar-utcai házban (...) mélabús altatódalt zengett Gyulácskájának, igy hívta a sápadt, hallgatag s túlontúl komoly gyermeket (...) Gyulácskája volt a folyton könyvekbe mélyedő tanár úr s a költő is Gyulácska maradt az édesmama számára.” Juhász néni 1953-ban hunyt el 91 évesen. Lapunk volt munka­társa, Thékes István sportújságíró Juhász Gyula rokonságába tartozik a költő 14 és fél évvel fiatalabb öccse révén: ómamaként emlegeti Juhász nénit, aki a déd­anyja volt.

Családi legendárium

– 1951-ben kezdtem iskolába járni, elsőtől negyedik osztályig délután volt tanítás. A délelőttöket kötelezően a keresztszüleimnél töltöttem – idézte fel 75 éves volt kollégánk. Juhász Gyula húga, Margit Király-König Péter zeneszerző felesége volt, velük élt Juhász néni is.

– A keresztanyám kottázott a szegedi színháznak, amíg elvitte a kottákat a megrendelőknek, rám bízta ómamát, aki már ne­hezen mozgott. Sokat beszélgettünk – emlékezett. A családi legendáriumban nagyon sok történet szól a költőről. Fel­idézte, amikor a Baumgartner-díjat 1929-ben elsőként megkapta, akkora nyomás volt a költőn, hogy a négy­ezer pengő szinte teljes egészében orvosi költségekre ment el. Azt hitte, hogy a díj nem az addigi munkásságának szólt, hanem valami nagy művet várnak tőle. A következő két díjból lett az újszegedi családi ház, a Vedres utca 2. alatti épület helyén most odesszai panelok állnak.

– Az utolsó években nem na­­gyon mozdult ki a Fodor utcai lakásból. Édesanyám kislány volt, úgy mesélték, őt engedte magához. Volt egy jelük: ha Gyula bácsi kirakott egy rossz játékbabát az ajtó elé, édesanyám bemehetett hozzá – mesélte kollégánk.

1951-ben a család a kitelepítendők listájára került, mert Thékes István édesapja, Thékes László valamikor magyar királyi rendőri fogalmazó volt. Már felkészültek, hogy viszik őket a Hajdúságba, de Margit néni közbelépett. Felhívta a tanácselnök figyelmét: kissé visszás, hogy a rendszer Juhász Gyulát a zászlajára tűzi, a családját meg kitelepíti. Végül „csak” a Jósika utcai 3 szobás lakást vették el. A legrosszabbtól a költő neve megmentette a családot.

A költő Szegeden távozott az életből: születésnapján este túl sok Veronált vett be. Későn vették észre: többé nem tért magához, és április 6-án elhunyt.