Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 27°C Még több cikk.

Próbaúton a Kia új terepjárójával, a Sorentóval

Aki szereti és követi a teniszt, 2003 januárjában bőven találkozhatott a Kia autómárkával az Ausztráliából érkező felvételeken. Az esztendő első nagy versenyének győztese, Agassi a Kia Sorentót reklámozta.
A Sorento nem akar kicsinek látszani, ennek ellenére nem tűnik kéttonnásnak, pedig ennél nagyobb az önsúlya. Vagyis van bőven vas az autóban. A karosszéria tetszetős, a tervezők bátran használták az éleket, amelyek a lemezek merevítésén túl esztétikailag is előremutatóak. Oldalnézetben a kerékjárati ívek már-már túlhangsúlyozottak, tovább emelve ezzel az amúgy sem alacsony építésű, 172 centiméterével éppen embermagasságú autót. A Kia hossza 457, szélessége 186 centiméter, az utóbbitól azért nem kell garázsba álláskor sem kell megijedni, hiszen a tükrök egyetlen könnyed mozdulattal behajthatók.

 
Teszt

A német Auto motor sport című szaklap érdekes összehasonlító tesztet közölt 2003. évi 21. számában, amelyben a Hyundai Terrecan, a Jeep Cherokee, a Mitsubishi Pajero Classic és a Kia Sorento vetélkedett, s ezen az utóbbi lett az első 458 ponttal. Második a jeep 417, harmadik a Hyundai 399, negyedik a Mitsubishi 388 ponttal – a német autóslap szerint.

A Sorento belül is nagy, a vezetőülés tág határok között állítható, s ez a kormányoszlop szögének változtathatóságával együtt megkönnyíti az ideális vezetői pozíció beállítását. A pedálrend megfelelő, a műszerfal jól áttekinthető, a kezelőszervek kézre esnek, s a tanksapka és a csomagtér nyitására szolgáló gombot is csak az első alkalommal kell keresni a bal első ajtó karfáján. A belső kialakítás tetszetős, a „fabetét" azonban nem ad hozzá annyit a hangulathoz, hogy ne lett volna elhagyható. Sokkal szimpatikusabb a kormányon alkalmazott fémes-műanyagos megoldás. Ennyi kötözködés elég is a belsőre vonatkozóan, az ülések megfelelően kemények és jó az oldaltartásuk, a hátsó sorban óriási a lábhely, az alaphelyzetben 440 literes csomagtartó pedig egészen 1750 literig bővíthető.

A vezető körül minden személyautós, a váltó is normál ötsebességesnek tűnik, az elektromosan kapcsolható négykerékhajtásról, illetve a felezési lehetőségről csupán egy szerény gomb árulkodik, a megfelelő feliratokkal. De erről majd később.

A Sorento hazai motorválasztékát könnyű elsorolni: a 2,5 literes Common-rail rendszerű turbódízelmotor 140 lóerős, 320 Nm-es maximális forgatónyomatéka 2000-es fordulatszámtól kezdődően áll rendelkezésre. Ez arra elegendő, hogy személygépkocsi időn belül, 13,5 másodperc alatt gyorsítsa száz kilométeres tempóra a kéttonnás „vasat". A végsebesség 170 km/h. Az átlagos fogyasztásra 8,5 liter gázolajat ad meg a gyár, ezen belül országúton, nyugodt tempónál kevesebb mint hét – 1100 kilométer feletti a hatótávolság –, városban valamivel 11 liter feletti a hivatalos étvágy.

A hidegen kissé karcos motor az üzemi hőmérsékletet elérve sokkal barátságosabb lesz, s a kifejezetten könnyű kapcsolású váltónak köszönhetően a Sorento személygépkocsisan vezethető. Amit kicsit szokni kell, az az, hogy jobbra kisívben alapjárati fordulatszám közelében kanyarodva kissé kevésnek tűnik a nyomaték, akinek sietős, annak ilyen szituációban is érdemes visszatenni egyesbe a váltót. A kétezres fordulatszám közelében azonban már nincs probléma a nyomatékkal, városban és városon kívül is dinamikusan autózható a Sorento. Miközben a magas építésnek köszönhetően felülről tekinthetünk a világra. Ez már önmagában biztonságérzetet ad, amit fokozhat az a tudat, hogy az autó akkor sem kerül bajba, ha az út csúszóssá, havassá válik, vagy elfogy a kerekek alól az aszfalt. Első ijedségünkben elég, ha egy gomb elfordításával négykerékhajtásra kapcsolunk, s ha ez sem elég, jöhet a felező. Az általunk próbált modell már a nagy havak idején Hódmezővásárhelyen tartózkodott, s bizony sok környékbeli autót mentett meg a hó fogságából. Nem kellett traktort hívni, elég volt a Sorento. A szerkesztőségben vendégeskedő Kia ilyen mentésekben nem vett részt, a hegyekig sem mentünk el vele, szűzhavas városszélen azonban nagyon jó benyomást tett az autó: nincs az a sáros, gödrös, havas utca, ahová nem lehetne vele hazaérni.

A Kia Sorento 8,1 millió forintos alapára messze elmarad a hasonló méretekkel, paraméterekkel bíró, nevesebb márkák árától, így hazai piacon versenyképes ajánlat. Már alapban tartalmazza a négytárcsafékes ABS-t, a dupla légzsákot, az automata differenciálzárt, az első ködlámpát, az ISO Fix biztonsági gyermekülés-rögzítőt, a könnyűfém kerekeket, a négy elektromos ablakot, a fűthető visszapillantó tükröket, a manuális légkondicionálót és a nyolc hangszórót. További félmillióért függönylégzsák, automata szintszabályozás, tempomat és elektromosan állítható vezetőülés kapható hozzá, ami ugyancsak csábító csomag. Újabb félmillióba kerül az automata váltó – de ez már ízlés kérdése –, s ezzel végére is értünk az opciós felszerelési listának.

Az autót a megyei márkakereskedő, a Szegeden is hamarosan nyitó hódmezővásárhelyi Kia Véró jóvoltából próbálhattuk ki.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Próbaúton a Mazda6 dízelkombijának GT-változatával

Sportos kombit már sokan akartak csinálni, ám ez nem sikerült minden autógyártónak. A Mazda6… Tovább olvasom