Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

A gyümölcsnemesítő emlékére

A forradalom után néhány hónappal, egy májusi napon találkoztunk, amint mosolygósan, szőkén, friss kertészoklevéllel megérkezett Porpáczy Ali bácsi birodalmába, Fertődre. Hamarosan a málna és szeder nemesítésével bízták meg. Ezen a területen megszakítás nélkül közel ötven éven át munkálkodott. Fél évszázad már a történelem léptékében is jól érzékelhető időtartam. Ennyi idő alatt a következetes, fegyelmezett kutatómunka – amelyet állandóan fejlesztett – nagy tudással, nem kevés tehetséggel és a hatékony növénynemesítéshez nélkülözhetetlen érzékkel párosult, csak eredményes lehetett. Amikor Kollányi Lászlót feladatával megbízták, a hazai málnatermesztés néhány külföldi fajtára, valamint ilyen eredetű tájfajtára épült, és már nem elégíthette ki a kor újabb igényeit. Ma pedig az országban csaknem kizárólag az általa nemesített, a korábbiakat termőképesség és gyümölcsminőség terén messze felülmúló málnafajtákat termesztik. Eredményeit a megváltozott piaci körülmények között különösen nagyra kell értékelnünk, mert a magyar mezőgazdaságnak most szinte az egész világ versenytársa. Ilyen átütő kutatói sikerrel nem sokan dicsekedhetnek. Bár növénynemesítőnek született, 13 évig az intézet igazgatói teendőit is ellátta. Vezetői szerepvállalása a mezőgazdasági kutatás egyik legnehezebb időszakára esett, amikor a túlélésért naponta meg kellett küzdeni. Számtalanszo r láttuk, hallottuk gondterhelten tűnődni: „Miből fizetünk munkabért a következő hónapban?” De a vállalt feladat megoldása iránti felelősséggel fáradhatatlanul keresve a kérdésére mindig talált jó választ, és a kutatóintézetet a legválságosabb körülmények között is életben tartotta. Porpáczy direktor úrban az értékteremtő alapítót, Kollányi Lászlóban az értékek megmentőjét tisztelhetjük. Közös érdemük, hogy létezik a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató Intézet. Akik együtt dolgoztak vele, nem felejthetik el Laci kifinomult humorérzékét sem. Az élet derűs mozzanatait nyugtázó, értő, kedves mosolya maradandóan vésődött a közelállók emlékezetébe. Május 16-a óta, bár még szokatlan és fájó, munkatársunk megidézéséhez már szükségünk van az emlékezésre. Nagyon bízunk benne, hogy az emlékezés tartós lesz, és amíg Magyarországon művelik a kertészeti tudományokat, a puritán fertődi tudós neve és munkássága nem merül feledésbe.

Zatykó József, Fertőd

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Matthäus nem hisz...

A németek büszkék. Bár ez egyébként sem áll távol tőlük, most okkal teszik. Azzal kérkednek, hogy… Tovább olvasom