Délmagyar logó

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 1°C | 8°C Még több cikk.

A nyugodt város (La Ville est tranquille)

A nyugodt város lakói véglények, mindenkinek köze van valahogyan a bűnhöz, mindenki gyilkos, mindenki áldozat. A gazdagok és a politikusok nem különben, mint a szegények, vagy a bevándorló afrikaiak. Nincs itt egy rendes francia se. Keserű és megrázó ítélet, de igaznak és hitelesnek tűnik.
rendező: Robert Guédiguian

forgatókönyvíró: Robert Guédiguian, Jean-Louis Milesi
operatőr: Bernard Cavalié
producer: Gilles Sandoz
látványtervező: Michel Vandestien
vágó: Bernard Sasia

szereplő(k):
Ariane Ascaride (Michele)
Pierre Banderet (Claude)
Jacques Boudet (Paul apja)
Christine Brücher (Viviane Froment)
Jean-Pierre Darroussin (Paul)
Gérard Meylan (Gérard)
Pascale Roberts (Paul anyja)
Julie-Marie Parmentier (Fiona)

A film sztorija

Michele akinek a férje alkoholista, a lánya pedig herionfüggő, s akit talán leginkább nevezhetünk A nyugodt város főszereplőjének, prostitúcióra adja a fejét, hogy el tudja tartani csecsemőjét. Paul taxisofőr, de ezt szülei nem tudják, nekik mindenről hazudik: a karrierjéről, a barátnőjéről és anyagi helyzetéről is. S bár magának is fogához kell vernie a garast, mégis kész fizetni Michele szexuális szolgáltatásaiért. Michele régi barátjától, Gérard-tól veszi a heroint, de Gérard a dealerség mellett politikai bérgyilkosként is dolgozik.

A börtönből szabadult Abderramane megfogadta, hogy új életet kezd, és visszatér két régi szerelméhez, a zenéhez és ahhoz a nőhöz, aki korábban tanította. A nő neve Viviane, férjezett és zenetanár, aki a különleges igényű diákokat tanítja. Claude, az ifjú zongorista zseni különböző parkokban játszik szintetizátorán, hogy végre összejöjjön a pénz egy igazi zongorára. A film szereplőinek sokszor semmi köze egymáshoz és Claude kivételével valamennyien gyilkosok, még Michele is, aki halálos adag heroint ad be a lányának...www.port.hu

Kritikák

Port.hu - Kiss László

"Drog, prostitúció, hazugság, gyilkosság (aktív euthanázia?), intolerancia
és politikai szélsőségek. Ezek egyenként is megtöltenének egy filmet, de a rendező most egyszerre zúdítja ránk mindezt. Mégis úgy kapunk beavatást ennek a mediterrán külsőbe csomagolt, belülről lassan rothadó városnak az életébe, hogy közben minden egyes félresiklott sorsot átélünk, s bűneikkel együtt is nehezen tudjuk elítélni őket. Érzékenyen, toleránsan, egyszerre beavatóan és diszkréten távolságtartó módon, szinte dokumentarista tisztasággal bemutatott életek.
A teljes cikk

mozinet.hu - Scottie
 
A francia film esetében azonban a szereplők sorsa nem fonódik annyira össze, hiszen Guédiguian hősei között fal van és általában nem képesek normális emberi kapcsolatokra, ezért találkozásaik csupán az egymás mellett élés következményei és jelzései annak, hogy sorsuk nem egyedi. A film a Marseille külvárosában élők mindennapjaira, nehéz helyzetükre hívja fel a figyelmet. A kilátástalanságtól, a tehetetlenség örvényéből való kitörés lehetetlenségétől lesz ez a város nyugodt. Hősei nem tudják megváltoztatni sem életüket, sem környezetüket, Marseille elnyeli őket vágyaikkal, álmaikkal együtt. Jellemző módon a heroinfüggő kismama nem akar elvonóra menni, hanem a könnyebb utat választja, és az elvonási tünetek enyhítésére tovább drogozik, amiről anyja, Michele sem akarja lebeszélni. A pesszimista gondolatokat a rendező csupán a film végén oldja. A történet egyes mellékszereplőinek sikerül egyenesbe jönniük: az alkoholista férj, és rasszista barátai munkát találnak, Claude pedig megkapja új zongoráját. A záróképsoron a szélsőjobbos rakodómunkások mosolyogva hallgatják az egész bérházzal, amint az arab származású Claude kipróbálja új hangszerét, mindezzel jelezve, hogy lehet változtatni és változni. A nyugodt város jó film, de igazából mondanivalóját és elsőre különlegesnek tűnő dramaturgiáját tekintve is elmondhatjuk, hogy már sok ilyet láttunk.
A teljes cikk

Nemzetközi filmtár

All Movie Guide
IMDb.com

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kontroll

Ki ne érezte volna már úgy egy adott pillanatban, rövid vagy hosszabb élete során, hogy ki kell… Tovább olvasom