Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 22°C | 35°C Még több cikk.

Angolul ír, magyarul érez

Az Amerikában élő, angolul író magyar történész, Lukács János (John Lukacs) az ünnepi könyvhét alkalmával Győrött dedikálta megjelent könyveit. A történész - amikor a hetvenes években hosszú évek után hazalátogatott - azt tapasztalta: a független magyar állam ugyan megszűnt, a nemzet azonban él.
A dedikálás
– Ön egyik interjújában azt mondta, hogy angolul gondolkodik, ír, de magyarul érez. Így van ez ma is ?
– Ez érvényes ma is. Magyarázata abban rejlik, hogy teljesen angolszász környezetben élek. Kilencvenegyben, amikor három hónapig voltam itthon, éreztem, hogy ez az állapot nem lenne végleges, ha még három hónapot töltenék magyar környezetben. Azt mondják, nagyon lényeges, hogy ki hogyan számol. Én angolul számolok.
– De annak a bizonyos érzésnek vajon mi lehet az oka ?
– Bizonyára a temperamentumom, a vérmérsékletem miatt lehet ez így. Erről egyébként a feleségem tudna mondani legtöbbet.
– Professzor úr! Számos magyarul megjelent könyve közt az egyik A XX. század és az újkor vége. E könyvében azt írja, hogy rövid század volt a huszadik, hetvenöt esztendeig tartott, 1914-től 1989-ig. De azt is írja ön másutt, hogy a második évezred szinte minden századát nemzetek (ha úgy tetszik: birodalmak) uralták, szinte felváltva. A XX. század Amerikáé volt. Kié lesz a most kezdődött század ?
– Tessék arra gondolni, hogy én nem próféta vagyok, csak történész. Nem hiszem, hogy ez a „ századok fölötti uralom " sokáig fog tartani.
– Nem a nemzetek diktálják a cselekvési ütemet ?
– Nem. A nemzetfogalom (leginkább Amerikában) megváltozott. A többiek utánozzák Amerikát. Az európai társadalmak is amerikanizálódnak, bizonyos mértékben ez persze mégsem érvényes rájuk. Hogy ennek mi lesz a következménye, azt nem tudhatom, mert mint említettem, nem vagyok látnok, és azt se feledje: a jó Isten egyik legnagyobb adománya, hogy egyéni és közösségi jövőnk, a történelem beláthatatlan. Azok a folyamatok, amelyek a felszínen dominánsnak látszanak, nem tartanak soká.
– Az ön találó mondatával élve csak visszafelé látunk tisztán. Személyes életpályáját nézve mit emelne ki belőle ?
– Nem tudom. Semmivel, üres kézzel érkeztem fiatalon Amerikába. Egyetlen előnyöm az volt, hogy beszéltem angolul. Az ötvenhatosok szerencsésebbek voltak, mert úgymond várták őket. Csak az fontos, hogy családot alapítottam és büszke lehetek rá. Lukács Jánosból hogy John Lukacs lettem, annak az a praktikus oka, hogy a kiadóm ragaszkodott hozzá, mondván, korábbi írásaimat így lehet azonosítani.
– Nem látnok ugyan, de az 1989 – 90-es kelet-európai fordulatot előre látta.
– Valóban így volt. A hetvenes években, amikor először hazajöttem, láttam, hogy az állami függetlenség megszűnt, a nemzet ellenben él. Éreztem, a diktatúra nem tarthat sokáig. És bekövetkezett.

 John Lukacs (Lukács János)

1924-ben született Budapesten. Történelmi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte és Cambridge-ben fejezte be. 1946 óta az Egyesült Államokban él. Nagy érdeklődéssel fogadott művei a XX. század eseményeit taglalják. 1988-ban jelent meg A történelmi Hitler című műve. Tavaly augusztus 20-án a magyar kormány Corvin-lánccal tüntette ki a neves történészt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Töretlen az építőipar növekedése

Az építőipari termelés volumene áprilisában 32,2 százalékkal haladta meg a 2001. áprilisit - áll a… Tovább olvasom