Szeged - delmagyar.hu

Pünkösdkor ünnepeltek a biciklis futárok, hiszen Budapesten megtartották a 2010-es Európa Bajnokságukat, hivatalosan az ECMC2010-et. Európából jöttek a legtöbben, de csak ezért az eseményért még Amerikából, sőt Japánból is érkeztek érdeklődők és versenyzők is!

Két helyszínen tartották a versenyeket, az egyik Európa legrégebbi ovális kerékpár versenypályája volt, a Millenáris Velodrom, itt rendezték az ügyességi futamokat, illetve a bike polo-t. Hatalmas tömeg, hangos zene fogadott bennünket. A regisztráción gyorsan átestem, és miután megkaptam a számom, egy térképet a leendő pályáról és sok szóróanyagot, leültem nézelődni. Rengeteg érdekes program közül választhattam. Ilyen volt a Bike polo is, amelyet egész nap játszottak. A polo meccseket furcsábbnál furcsább nevű csapatok játszották, de a nézők imádták, a mérkőzéseket hangos buzdítások követték. Amikor elkezdődött egy technikai verseny, hatalmas tömeg özönlött a pályára, hogy szurkoljon a résztvevőknek. Nem volt ez máshogy a track standnél sem, ahol közel lehetett menni a biciklisekhez, akik egyhelyben próbálták tartani a biciklit úgy, hogy közben nem mozdulnak meg számottevően. Nem is olyan egyszerű, mint ahogy hangzik! Ugyancsak nagy érdeklődés követte a footdown selejtezőjét, melyben a közönség alig várta, hogy végre valaki letegye a lábát és kiessen. Két versenyszám között fel-le sétáltam és egyik ámulatból a másikba estem a biciklik minősége láttán. Volt itt a legújabb modellektől a 60 éves biciklikig minden, fixie bringától a legmodernebb versenykerékpárig bezárólag. Furcsa arcok is járkáltak, persze ennek az is az oka, hogy bajusz verseny zajlott, úgyhogy a "petőfis" bajusztól kezdve, az "arany jánosos" bajuszon keresztül a "ferenc józsefes" stílusig láthatott az ember arcszőröket.

Pünkösdkor Budapest adott otthont a 15. Biciklis Futár Európa Bajnokságnak. Fotó: Üllei Kovács László (galéria)

"Túl jó idő volt, túl jó.." szólt mellettem az egyik futártáskás versenyző, amikor leszakadt az ég. A zuhogó esőben megpróbált mindenki bejutni a lelátók alá, megkockáztatom, hogy 10 éve nem ültek ennyien a karéjon, mint most. Arról, hogy ne unatkozzunk addig se, két önkéntes gondoskodott. Az első vállalkozó szellemű futár felment a pályára, az időjáráshoz látszólag teljesen alkalmatlan hiányos öltözetben, és tekert egy kört a biciklivel, amolyan frissítőként. A második, emelve a tétet, két kört tett meg, de futva a zuhogó esőben, hatalmas ovációk közepette. A végén még hajrázott is egyet és úgy tűnt, hogy ő nyert. Szépen lassan elállt a vihar, a beton is hamar felszáradt, így a rengeteg biciklis sapkás ember is kimerészkedett a lelátóról. A tömeg pedig lassan felkészült az Alleycat-re. A versenyzők letették a bicikliket a betonra, ők felálltak egy vonalra mind, és onnan indulhattak neki az éjszakai Budapest felfedezéséhez. Akik maradtak, azok pedig átvonultak a Csepel-szigetre, ahol a másnapi versenyt tartották. Arról, hogy itt se legyenek unalmas percek, az Irie Maffia gondoskodott egy fergeteges bulival.

Találkoztam vasárnap délelőtt olyannal, aki még szombat délután mondta, hogy ő bizony most már haza indul, de csak nem sikerült neki. Az egész délelőtt fáradtan indult, mindenki szédelgett, a versenyzők is a svédasztalos reggelinél tobzódtak, nem lehetett érezni, hogy bárki akár egy kicsit is izgulna. Dél környékére már gyülekezni kezdtek a játékosok, a szervezők is belelendültek, és el is kezdődött a main race első, "csajos futama", ahol csak nők versenyeztek egymással. Innentől kezdve viszont 20 percenként indultak a "heat"-ek. Én az ötös csoportban voltam, úgyhogy, amint az előttem lévő csoport elrajtolt hangosbeszélőn megkértek minket, hogy zárjuk le a biciklinket a startmezőre, majd szépen sétáljunk vissza a vonal mögé és várjuk, ahogy eldördül a start. Ott már érződött a feszültség, amit Sinya, a játékmester, fokozott még egy kicsit, majd visszaszámolt 5-től és elindultunk. Innentől kezdve egy kegyetlen és durva pályán kellett teljesíteni a szervezők által 28 km-re becsült távot. Kiderült, hogy a Csepel-szigeten lezárt 2 négyzetkilométeres terület nagyjából 60-65% macskaköves területen át vezetett. Az elején csak pecsétekért kellett menni A-ból, B-be, míg a végén már kaptunk csomagokat is, amiket át kellett vinni. Végülis, ez a munkánk, így elég egyértelmű volt, hogy ilyet is kell csinálni majd. Elismerem, hogy ennyit, ilyen felületen soha nem tekertem még, és úgy elfáradtam a végére, hogy állni alig bírtam a biciklimmel. Viszont leírhatatlanul jó érzéssel töltött el, hogy megcsináltam. Az eredményem mellékes és el is törpül a legjobbakéhoz képest, de nem is voltunk egy súlycsoportban be kell látni.

A flaszter maszterek versenyére Amerikából és Japánból is érkeztek indulók. Fotó: Üllei Kovács László (galéria)

Az éjszaka a "punk" stílus jegyében telt. Ez kihatott a versenyzőkre is. A másnapi döntőkre már eléggé nyúzott és fáradt arcokkal találkozhattam, látszott az elmúlt két nap kőkemény bulizása. Ismét összefutottam azzal, aki elindult még szombaton haza, de a vasárnapot is kinn töltötte Csepelen, haza nem sikerült érnie, de kijelenthető, hogy ő volt az, aki az egész programot végigcsinálta az elejétől a végéig. Találkoztam egy amerikai sráccal, aki Washington DC-ből érkezett Pestre azért, hogy részt vehessen a footdown versenyen, amit meg is nyert. A külföldiek osztatlanul imádták a posztkommunista helyszínt, a hangulatot, a bulit, a zenéket, a versenyt és a pályát is. Az egyik spanyol cargo versenyző fejezte ki, hogy szerinte ez volt a legjobb verseny, amin valaha is ment, mert nagyon technikás volt a pálya. A döntő szikrázó napsütésben és 30 fokban kezdődött. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a stratnál, persze volt itt is olyan, akin látszott, hogy az előző esti bulit talán még be se fejezte, de elindult egy sörrel a kezében, azt kiáltozva, hogy ő fogja megnyerni a versenyt. Nem ő lett a végső győztes, de az egyik legszínesebb egyéniség volt a versenyben.

Az EB-döntőt végül a német Michael Brinkmann nyerte, míg a hölgyek versenyét Nathalie Wenger Ausztriából. Azzal, hogy a főverseny lezárult, a nap nem ért véget. A skid, versenyre felsorakozott nézők szurkolhatták végig, hogy ki tudja a leghosszabb gumicsíkot húzni a betonon. Majd pedig a bike polo verseny döntőjét izgulhatták végig, az ok, akik maradtak még délután.