Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Gózon Gyula színművész 125 éve született

Százhuszonöt éve, 1885. április 19-én született Érsekújváron Gózon Gyula Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész.
1902-ben végzett Rákosi Szidi színiiskolájában, ezután vidéki évek következtek. 1906-tól négy évig Nagyváradon játszott, itt került játéka és kitűnő énekhangja révén az élvonalbeli színészek közé.

A tízes évek elején került Budapestre, Nagy Endre híres kabaréjába, majd egy év után az újonnan megnyílt Népszínházhoz szerződött. 1919-ben a Király Színház tagja lett, ezzel egy időben saját vállalkozásban megindította a Muskátli Kabarét. 1917-ben feleségül vette Berky Lilit, a társulat primadonnáját, frigyük a legendás színészházasságok közé tartozott: életük végéig éltek példás szeretetben és békességben, általában színházakhoz is együtt szerződtek.

Jóllehet Gózon igen sikeres volt és népszerű, a művészi becsvágy mégis a drámák felé terelte. A következő években játszott a Belvárosi Színházban, az Új Színházban, a Magyar Színházban, végül 1935-ben a Nemzeti Színház tagja lett. A nemzet első színházában hat évig, a zsidótörvény megszigorításáig szerepelt, majd több év kihagyás után, 1945-től haláláig e társulat tagjaként lépett színpadra.

Tragikus és komikus szerepekben egyaránt sikeres volt: játszotta Szilvai Tódort (Szigligeti: Liliomfi), Gobbót (Shakespeare: A velencei kalmár), Tschöll papát (Schubert: Három a kislány), Miller zenészt (Schiller: Ármány és szerelem), Tyelegint (Csehov: Ványa bácsi), Solmay Ignácot (Csiky Gergely: Buborékok). Az igazi népszerűséget a film hozta meg a számára, pályafutása során kilencven kisebb-nagyobb moziszerepben játszott. Már a némafilmben is feltűnt, a harmincas évek elejétől pedig szinte nem volt olyan alkotás, amelyben ne szerepelt volna (Hyppolit, a lakáj, Meseautó, Ez a villa eladó, Lovagias ügy, A három sárkány).

A filmzenék szerzői rendre betétdalokat is írtak Gózonnak, amit ő kellemes, mélybariton hangján, nagy átéléssel adott elő. Fütyülni is tudott, méghozzá különlegesen, úgy, hogy ajkai közben alig mozogtak, a hangokat a nyelvével képezte. A háború utáni új magyar filmgyártásnak is egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze volt, ebben a korszakban olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint a Civil a pályán (1951), az Állami áruház (1952), az Én és a nagyapám (1954), a Felmegyek a miniszterhez (1961), vagy a Nem ér a nevem (1961).

Színészként, magánemberként egyaránt hallatlanul népszerű volt. Áradt felé a rokonszenv, mert színpadon és azon kívül is tisztelte partnereit, udvarias volt, tapintatos, türelmes. A konfliktusokat nem ismerte, haragot nem tartott.

Hosszú életet kapott a sorstól, nyolcvanhét évesen halt meg 1972. október 8-án Budapesten, feleségét tizennégy évvel élte túl. Művészetét 1951-ben érdemes művész címmel, 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1955-ben lett kiváló művész. A főváros XVII. kerületében a Gózon Gyula Kamaraszínház őrzi a nevét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árvíz: Védekezés a Sajó és a Bódva mentén

Szombatra virradóra az árvízi védekezésé volt a főszerep a Sajó-, és a Bódva menti településeken,… Tovább olvasom