Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Legnagyobb ajándék a tánc

Ötvenöt éves Markó Iván. A Kossuth-díjas balettművészt a jeles nap alkalomból egykori mestere, Maurice Béjart nem mindennapi ígérettel lepte meg: a világhírű mester egy koreográfiát komponál hajdani első táncosának, amit jövőre mutathat be Markó Iván társulata, a Magyar Fesztivál Balett.
Markó: Tűz és víz gyermeke.
– Mindannyian azonos gyökérből növekszünk: a szüleinkből. Nekem édesanyám volt a meghatározó, aki kisfiúkoromban semmihez sem hasonlítható szeretettel, sőt, imádattal vett körül – emlékezett az ünnepelt. – Ez ma is valóságos érzés, ma is legnagyobb segítőm édesanyám emléke. Szeretete, ahogy rám tekintett, ahogy hitt bennem. Ez óriási erő. Két különböző világból „ jöttem ” . Családomban egyszerre volt jelen a tűz és a víz.
– Mindannyian azonos gyökérből növekszünk: a szüleinkből. Nekem édesanyám volt a meghatározó, aki kisfiúkoromban semmihez sem hasonlítható szeretettel, sőt, imádattal vett körül... Ez ma is valóságos érzés számomra, ma is a legnagyobb segítőm: édesanyám emléke, szeretete, ahogy rám tekintett, ahogy hitt bennem. Ez óriási erő... Két különböző világból „ jöttem ” . Családomban egyszerre volt jelen a tűz és a víz. Anyai nagyszüleim nagyon szegények voltak, apám családja viszont nagyon gazdag. Így két irányból szerezhettem benyomásokat, élményeket. Ez azért is jó, mert tudom, mi a szegénység. Átéltem az ötvenes évek elején a balettintézetben, ahová végig egy tréningmackóban jártam. Mikor érettségire mentem, először akkor volt rajtam fehér ing és nyakkendő. Jó megismerni a szegénységet, jó ha az ember a saját bőrén is megtapasztalja, mi az... Soha nem felejtem el. Éppen ezért, akinek tudok, segítek... A gyermekkori emlékeim köteleznek... Ismerem a gazdagságot is, főképp abból a hét esztendőből, mikor Béjart együttesének első táncosaként végigjártam a világot. A felsők életét éltem, ismertem a leggazdagabb százak vagy ezrek lehetőségeit. Bár ez engem különösebben sohasem szédített meg. Engem a tánc és mindenekelőtt Isten vonzott. A legfontosabb számomra, hogy mindig tudjak ajándékozni vala mit az embereknek.
Markó Iván szerint amit megélünk, az a legfontosabb, és az, amit magunkból kiolvasunk és megküzdünk érte.
– Nekem arra van szükségem, hogy belső tudásom legyen. Ha kinyitom magamban az ajtókat, akkor mindig találok valamit és beljebb még valamit. Bölcs áramlatot érzek ilyenkor a szívem és az agyam között. Ezt tudom megfogalmazni, ezzel tudok segíteni igazán. Mert belőlem való, és nem kapott tudás, amit esetleg egyszer elfelejthetek. Arra nekem kell rájönni, hogy mit írtak belém. Remek emberek, táncosok, szobrászok, zenészek, festők, művészek, filozófusok, írók ajándékoznak fontos gondolatokat a létezéshez, de nem ettől vagyunk önmagunk, hanem attól, amit a bennünk rejtező „ írásból ” megfejtünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Váltóláz

Farkasházy Tivadar nyitotta meg a Váltóláz című kiállítást április 1-jén, a Fehér Szalonban (Rákóczi… Tovább olvasom