Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Magyar akcentussal a film fellegvárában

Akik ismerik az amerikai filmvilágban, Csaba Lucas néven ismerik. Győrött a Révai-gimnáziumban az 1980-as, 90-es évek fordulóján az osztálytársak Szőcs Csabának szólították.

Mint minden kisfiút, tizenévesen őt is a hollywoodi sikertörténetek varázsolták el. Olyan akart lenni, mint a Terminátor. De arról nem is álmodott az iskolapadban, hogy egyszer Eddie Murhpyvel együtt játszik, még ha csupán egy villanásnyi szerepben is. Szőcs Csaba, de nevezzük innentől Csaba Lucasnak, Hollywoodba érkezése után nem sokkal egy rövidke szerepet nyert el az I Spy (Kémkedek) című filmben, amelynek Eddie Murphy a főszereplője.  A filmet – amelyben Csaba egy magyar rendőrt alakított – a közelmúltban az Egyesült Államokban bemutatták.

–  Hogyan lett Szőcsből Lucas?
– Ezt a nevet a mássalhangzók túltengése miatt egy  amerikai képtelen kiejteni – avat be a névváltás indokaiba. – Egy frappáns hangzású mű-
vésznéven törtük a fejünket az ügynökömmel. Aztán nekem eszembe ötlött Babits Luka, a költő Babits Mihály unokatestvére, aki szegről-végről rokonságban állt a családunkkal. Így lettem Lucas.
– A ’80-as évek második felének tizenévesei rajongtak Schwarzeneggerért, akit sportolókörökben bizonyára a legjobb színésznek, színészkörökben a legjobb sportolónak tartottak.
– Ez akkor engem és a barátaimat cseppet sem érdekelt. Sőt, Schwarzi fizikuma, kidolgozott izomzata arra sarkallt, hogy ne hagyjak fel a másik „szerelemmel", a sporttal. A fanyalgások egyébként sem nem tántorítottak el a filmszínész fenomén iránti rajongástól. Habzsoltam a hollywoodi filmeket, lelkesedtem Richard Chamberlainért, Mel Gibsonért, Eddie Murphyért és az amerikai filmekben megjelenített álomvilágért. Akkoriban fogalmazódott meg bennem egyre erőteljesebben a kívánság, hogy valamiképpen eljussak a tengerentúlra – emlékezik.

És jött a szerencsés véletlen egy kanadai alapítványi pályázat képében. Megnyerte és  19 évesen már Kanadában egy szabadidőközpontban gyerekeket tanított festeni, tinédzsereknek oktatta a kick-box forgásait és a pályázaton nyertes társaival közösen gőzerővel készültek egy maguk fabrikálta színházi produkcióra.
A pályázati program lezárultával hazajött, de nem maradt itthon huzamosabb ideig. Visszament Kanadába. Szabadidőközpontot vezetett, edzősködött, a középiskolás években szerzett alakformáló, testépítési tapasztalatait kamatoztatta. Újraépítette baleset miatt megrokkant síelők fizikumát, edzette a kanadai fitneszbajnokot. Egyik vendégével úgy összebarátkozott, hogy meghívást kapott tőle Peruba. Akkor látta meg az inkák földjét. Majd pár év alatt kényelmes életet biztosító egzisztenciát
épített maga köré Kanadában. Vancouver a világ második legnagyobb
filmgyártó központja Los Angeles után, de ott is sok az eszkimó és a
kelleténél kevesebb a fóka.
Keményen meg kell küzdeni még az apró-cseprő szerepekért is. A statisztálásokat követően a komolyabb szerepek is megtalálták. Alakított sorozatgyilkost és detektívet, játszott bokszolót és maffiózót, szerb harcost és kutyaidomárt független filmekben, amelyekre nem vonatkozik a szakmai szakszervezet követelményrendszere, beleértve a színészgázsikat is.

– Eddigi pályája csúcsteljesítményének ígérkezik a The Spire című film, amelynek előkészületei már zajlanak. Az alkotást Tom Hanks: Egyik kutya, másik eb, továbbá az egyik James Bond-film és A hatodik nap Arnold Schwarzenegger-film rendezője, Roger Spottiswoode jegyzi. Ebben a filmben egy néma szobrászt alakít. Hogy jutott a szerephez?

– Ez önmagában rendkívül érdekes történet. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az Egyesült Államokban a színészek csoportos összejöveteleken csiszolják képességeiket színész-tanárok felügyelete alatt. Elmentem az egyik ilyen alkalomra, mert tudtam, hogy ott találkozni fogok Rogerrel. Miután megnézte a produkciómat, meghallgatásra invitált a következő filmjéhez. A meghallgatást Torontóban tartották, így aztán Los Angelesből keresztülutaztam az észak-amerikai kontinenst Torontóig. Egy 50 éves karakter alakítóját keresték, s én akkor alig múltam 27. Nem kaptam meg a szerepet. A sikertelenség elszomorított, de még mielőtt teljesen nekikeseredtem volna, Spottiswoode meghívott egy ebédre és eközben ajánlatot tett új filmjére, amelynek producere és rendezője egy
személyben. A film egyik főszerepét, egy XIII. században élt néma szobrász megformálását kínálta fel. Nyomban igent mondtam.
– És még Romániába is elutazott, hogy muníciót gyűjtsön a figura megformálásához.
– Valóban, tavaly nyáron felkerestem Wilhelm Demeter szobrászművészt, akitől ellestem néhány fortélyt a faragáshoz. A vésőket Mosonmagyaróvárról vittem, édesapámtól kaptam, ő köszörülte be azokat. Majd elutaztam a forgatás színhelyére, a nagy-britanniai Salisburybe. Egy hónapon át tanulmányoztam a katedrálist, amelynek a
viszontagságos építéséről szól a film és megtapasztaltam hogy milyen is a néma lét. Hetekig nem beszéltem, és sátorban laktam, mert az alakítandó figura is hasonló körülmények között élt. A britek, akik látták mindezt, nyilván azt gondolták rólam, hogy egy kerekem hiányzik. De én tudom, hogy ez a felkészülés rendkívül hasznos volt. Ilyenkor a színész saját énjének rejtett rétegeit ismeri meg.
– A filmeken mellett a tévésorozatok teszik igazán ismertté a kezdő színészt Nyugat-Európában és az Újvilágban is. Milyen lehetőség kínálkozott ezen a területen?
– A legkomolyabb egy 13 részes tévésorozat, amely hét színész karriertörténetét dolgozza fel. Ez év elején Los Angelesben és New Yorkban forgattunk. Én Kanadából kaptam meg a szerepet. Rengeteg
színészt hívtak meg a kiválasztást megelőző meghallgatásra Angliába, Kanadába és az Egyesült Államokba. A filmszéria arról szól, miként
tudnak betörni Hollywoodba, a filmvilágba az ambiciózus, pályakezdő művészek. Hitelességét dokumentumelemek erősítik. A sorozat jövő tavasszal kerül adásba Angliában, Kanadában és az Egyesült Államokban.
– Színpadon Shakespeare-t is játszott. Nem merészség Shakespeare nyelvén megszólalni a nyilvánosság előtt?
– Nem volt egyszerű. Amikor először mentem ki Kanadába, jószerint egy szót sem beszéltem angolul. Odakint az első három évben naponta több órán keresztül gyötörtem magam nyelvtanulással. Majd elkezdtem foglalkozni az akcentusommal. A hollywoodi rendezők egyébként kuriózumnak tekintik az akcentusomat és arra biztatnak, ne vetkőzzem le. Azt gondolják, hogy a nézők is lelkesednek különlegességért. Én azonban ügyelni szeretnék arra, hogy ne az akcentusomról ismerjen meg a mozi közönsége. A filmvilágban van már egy ember, akinek az imázsához elválaszthatatlanul hozzátartozik különös akcentusa, és ez Arnold Schwarzenegger.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Görgey a Terror Háza költségvetéséről

Görgey Gábor kulturális miniszter – eredeti szándékával ellentétben – "kénytelen"… Tovább olvasom