Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 8°C Még több cikk.

Tqztől, víztől védenek a Pro Urbe-díjasok

Itt volt az ideje, gondolták sokan, amikor a március 15-i díszközgyqlésen, a Pro Urbe Győr díjak átadásán felhangzott a győri tqzoltóság kollektívájának neve. A másik díjazott munkájával nem a tqztől, hanem a vizektől védi a győrieket.
Hullámos László városi tqzoltóparancsnok nem titkolja, hogy könnyek szöktek a szemébe, amikor megtudta, hogy csapatát kitüntették; nemcsak azért, mert hat éve irányítja, koordinálja a „fiúkat”, hanem mert a győri állomás szinte a második otthona is: huszonöt éve szolgál a Munkácsy utcai épületben.
Valószínqleg a legtöbb győri egyetért abban, hogy itt volt az ideje a tqzoltók elismerésének, hiszen a 135 fős kollektíva több mint ezerszer vonul egy évben, ha baj van. Baj pedig van, igaz, nem mindig a tqz az: az esetek több mint felében mqszaki mentés a feladat, de a víz is ad munkát a szakembereknek, a tavalyelőtti húsvéti és augusztusi özönvízszerq esőzések idején 300-szor siettek szivattyúikkal az elöntött emberek segítségére. Néha egészen speciális kihívásokkal is meg kell küzdeniük, többször például a tó jegébe belefagyott hattyút kellett kiszabadítaniuk az adyvárosi pihenőtavakból, de volt, hogy egy győrújbaráti kisfiút sikerült élve kimenteni egy közel harminc méter mély kútból, a gyors segítségnek köszönhetően. Munkájukra nemcsak a győriek, hanem további 57 település lakói is számíthatnak. S bár a tqzoltók áldozatos munkájára a legtöbben csak akkor gondolnak, ha baj van, a csapat mindent megtesz, hogy a győriek minél jobban megismerjék őket: iskoláscsoportokat fogadnak, bemutatókat tartanak, s a gyereknapon, falunapokon a legkisebbek is megnézhetik, hogy is néz ki belülről egy „nínós autó”.
Szerencsére a győri tqzoltók az országos átlagnál jobb körülmények között dolgoznak, mondja Hullámos parancsnok, s amióta 2002-ben a mqszaki mentőbázist is a városba telepítették, még jobb lett a felszereltség. Igaz, a fejlődésnek ára van: lassan annyi az autó és a speciális mentőeszköz, hogy a tqzoltóság lassan kinövi belvárosi telephelyét...
Baross Károly nem a tqztől, hanem a víztől, pontosabban az áradástól védi munkájával a győrieket: az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mqszaki igazgatóhelyetteseként oroszlánrészt vállalt a város árvízvédelmi fejlesztésében, védvonalainak kiépítésében. A szakember egyetért abban, Győr, a három folyó városa igazi kihívás egy vízügyi szakembernek.
– Tősgyökeres győriként fel sem merült bennem, hogy máshol is dolgozhatnék, főleg, hogy édesanyám is „vízügyes” volt, így aztán tizennégy éves korom óta minden nyaramat a vizek mellett töltöttem, diákmunkásként – mondja Baross Károly, akinél jobban kevesen ismerik a győri folyókat. Ő az, aki mindenkinél jobban tudja azt is, hogy az ő szakterületén soha nem lehet elégedetten hátradőlni...
– A 2002-es és a 2006-os rendkívüli árvizek is bebizonyították, hogy amikor úgy gondoljuk, minden rendben és elvégeztük a feladatunkat, a természet jelzi, hogy sok még a tennivaló – mondja a díjazott szakember, s már a jövő feladatait sorolja. Most éppen a nyílt ártérben fekvő Dunaszentpál és Mecsér térsége árvízvédelmi rendszerének kiépítése a legsürgetőbb, s persze az, hogy a Mosoni-Duna rehabilitációja nyomán Győr belterületén is sikerüljön olyan vízszintet „produkálni”, hogy a város vízpartjai végre élvezhetőek, használhatóak legyenek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bajnokság állása

1. Tovább olvasom