Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

A festőművész szervező és szponzor egy személyben

Elsősorban szervezője, működtetője a csongrádi Plein Air-nek Aranyi Sándor festőművész, de ha kell – mint legutóbb – alkalmi szponzora is. A nemzetközi művésztábor létrejötte tizenöt évvel ezelőtt Szeged és Darmstadt testvérvárosi kapcsolatának eredménye volt, az alkotók közül többen visszajárnak. Aranyinak sokat jelent ez a közösség, épp ezért mielőbb szeretne találni egy fiatalt, aki szervezné, menedzserként irányítaná a vállalkozás hajóját.
A szegedi Csongrádi sugárúti galériában és Csongrádon is otthon érzi magát Aranyi Sándor. Fotó: Bálint Gyula György
A Plein Air atyjaként Aranyi Sándor festőművészt szokták emlegetni, aki akadályt, pénztelenséget, néha közönyt kikerülve évről évre megszervezte valahogy a nemzetközi tábort. Csongrádra, a csongrádi szponzorokra számíthatott mindig, Szeged, a „nagy testvér" mellett. Mit hozott az elmúlt tizenöt évben a Plein Air? Sok ismeretséget, barátságot, külföldi kollégákkal gyakori találkozást, utazásokat. A leglényegesebbek persze a barátságok. Bármerre megy Európában, valahol szállással várja egy-egy barát. Ez kapcsolati tőke. Ami az anyagiakat illeti, más a helyzet.

– A most véget ért Plein Air-nek én is alkalmi szponzora lettem, mivel kénytelen voltam zsebbe nyúlni, és kifizetni egy ötvenezres számlát – mondja Aranyi Sándor. – Azért reménykedek, mert eddig a támogatók pénzei előbb-utóbb mindig megérkeztek.

A festőművész azt mondja, valóban van igazság abban, hogy a csongrádi közösségbe azok kerülnek be, akikkel ő hosszú ideje kapcsolatban áll, s lehet azt mondani: ez egy félig-meddig zárt baráti kör.

– Akinek szeretem a munkáit, azt hívom, mert jó művésznek tartom, s ez a lényeg – mondja Aranyi. – A csongrádi művésztelepet is a barátaimmal együtt kezdtem szervezni. A barát szó kettős értelméről még valamit: a SzögArt Egyesületbe köztudottan nehéz bekerülni, az alapszabály előírja, minősített többség kell hozzá, ellenszavazat nélkül. Ezért szoktuk mondani: a Szög-Art és barátai. Akinek a munkásságát elismerjük, azt meghívjuk egy-egy kiállításra, ezt bizonyítja a legutóbbi temesvári tárlatunk, ahol velünk együtt több szegedi és pesti képzőművész bemutatkozhatott be. Ennyit a barátokról. Ugyanakkor minden alkalommal vannak újak is, vagyis a mi kis közösségünk nyitott a megújulásra, a felfrissülésre. Kétévenként egy tanárt és egy diákját együtt hívjuk, ami a generációk közti kapcsolatot erősíti.

Másfél évtized az ember életében nagy idő lehet, ha történetileg szemlélve nem is az. A kérdésre, hogy a száz hazai és külföldi alkotó közül volt-e olyan, aki ennek a vállalkozásnak emberileg és művészileg is oszlopává lett, Aranyi két személyt említ: a német Volker Beyert és az argentin Miguel Epest. Utóbbi azon gondolkodik, vesz egy kis házat, hogy sűrűbben jöhessen ide, ebbe a „kis Argentínába!"

Végül megkerülhetetlen a kérdés: fölserdült a Plein Air, Csongrádot jegyzik Európa-szerte, de lesz-e 30 éves évforduló?
– Ki tudja? Én szeretném – válaszolja sejtelmes mosollyal Aranyi, és gyorsan hozzáteszi:
– Szeretnék mielőbb egy ügyes utódot találni, aki szervezi. Talán jobb volna, ha nem szakmabeli, hanem menedzser lenne, aki még jobban irányítja majd ennek a vállalkozásnak a hajóját.


Csongrád, a második otthon

Aranyi Sándor Budapesten született 1949-ben, Csongrádon élte gyerek- és ifjúkorát, Szegedhez 1977-től kötődik, mint tanár, tanszékvezető (SZTE JGYFK) és festőművész. Édesapja a Rajk-perhez kapcsolódó koncepciós politikai őrület után, megszabadulva Rákosi börtönéből, Csongrádon telepedett le, mint a Szülőotthon alapító főorvosa. A Tisza-parti kisváros Sándor sorsát meghatározta: nem tud és nem is akar szabadulni tőle. Felesége rokonsága, a régi barátok, a Körös-toroki üdülőház is ide köti. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Állatvásár – jószág nélkül

Aki élő vásárfiáért indult útnak tegnap Tömörkény felé, csalódnia kellett: vevőre váró jószágot nem… Tovább olvasom