Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

A ráknál is erősebb a szerelem

Évek óta egy célnak rendeli alá életét a tömörkényi Szabó Antal és felesége, Szabóné Losonczi Marianna: közös gyereket szeretnének. A férj betegsége miatt erre természetes úton nincs lehetőségük, de eddig nem lehetett lombikbébijük sem. Nem adták fel a reményt, és most szembesültek azzal, hogy ehhez a küzdelemhez is pénz kell.
A szenvedések megedzik az embert, s erőssé tehetik, ha megmarad a hite – vallják a tömörkényi Szabóék. Fotó: Bálint Gyula György
Diákok voltak, amikor szinte első látásra egymásba szerettek. Szabó Antal jóképű, sportos fiú, akibe Marianna fülig szerelmes, viszonyuk néhány évig felhőtlen volt, majd a derült égből lecsapott a villám. A 18 éves fiú születésnapján, karácsonykor tudta meg: rosszindulatú daganata van. A gyors operáció után Kiskunfélegyházán az orvosok nem titkolták: nagyon kicsi a remény arra, hogy fölépülhet. A második műtétre – ezt már az Országos Onkológiai Intézetben végezték – három hónapig kellett várnia.

Mariannát ma is megviseli az akkori emlékek felidézése. – Hetekig ültem az ágya szélén, reggeltől estig, hogy vigasztaljam. A testi szenvedés semmi volt ahhoz képest, amikor megmondták: alig van esélyünk arra, hogy gyermekünk szülessen. Néztünk egymásra, szorítottuk egymás kezét s éreztük, tudtuk: mi ezt nem hisszük el! – mondja a feleség.

Antal megmenekült, 1999 májusában kötöttek házasságot, a fiatal asszony szüleinél laktak. Marianna föladta biztos munkahelyét, hogy minél többet a lábadozó Tóni mellett lehessen, alkalmi munkát vállalt évekig. A férj pedig félig gyógyultan 4 órában dolgozott. Egy szerény önálló otthon, ahol sírhat nyugodtan a gyerek: ez hajtotta mindkettőjüket.
Valahogy összespóroltak annyi pénzt, hogy jelentkeztek a lombikbébiprogramra, amit a férj betegsége igencsak megnehezített. Az orvosok nyomatékkal fölhívták figyelmüket arra, veszélyes, ha ehhez műtéttel kell biztosítani a spermákat. Nem volt köztük vita: saját felelősségükre vállaltak minden kockázatot. Aztán elfogyott minden pénzük, de nem sikerült a próbálkozás. Marianna egészsége eközben megromlott. Tudta, hogy kímélnie kell magát, de az otthoni munkát ki végezte volna el? Szerencsére férje állapota stabilizálódott. Gépkocsivezető lett, éjszakai fuvarozó Csongrád és Pest között.
Marianna félti őt, de nem tudja elfogadni, hogy nincs több esély. Megint lett annyi pénzük, hogy elmenjenek

Czeizel Endréhez, aki mintha jobban átérezte volna vágyukat a többi doktornál. Azt mondta, sok függ a genetikai vizsgálatoktól.
– Semmilyen nyomor vagy sorscsapás nem tudna bennünket arra késztetni, hogy a nyilvánosság elé álljunk – mondja Marianna. – De a gyerek, az más! Nem ismerünk lehetetlent. A mi kapcsolatunk pedig erős – mondta Marianna.

Az internetes cím fölkeresése – http://gyermektelenül.uw.hu –, egy közeli hozzátartozójuk ötlete volt. Megadták telefonszámukat is (06-30-632-5429) és a számlaszámot (57200055-10008377), melyet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet vezet. S már érkezett is segítség. Az önkormányzat szociális bizottsága is mellettük áll.

Marianna bizakodó:– Ha meglesz a gyerek, és egyenesbe jutunk, mi is belépünk azok közé, akik segítenek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három év alatt újulhat meg a felgyői hivatal

Csongrád térségének talán legcsúnyább községházája Felgyőn található. Ráadásul amióta megnőtt a… Tovább olvasom