Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Két csongrádi házaspár ült aranylakodalmat

Két csongrádi házaspár egy napon ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját. Lantos Pált az utcán szúrta ki magának Kádár Ilona, míg Fodor János és Szögi Rozália egy tánciskolai bálon ismerkedett össze. 1955 őszén polgári és egyházi esküvőn is kimondták a boldogító igent a párok, akik egymást azonban nem ismerik.
Miután Kádár Ilona és Lantos Pál egybekelt, Fodorék szertartása következett, de a két házaspár nem ismerte egymást. DV-fotó
Szolidan, családi körben ünnepelték nemrég ötvenedik házassági évfordulójukat Fodorék és Lantosék, akik egy szép őszi napon, 1955. október 22-én mondták ki a boldogító igent a násznép előtt. A két csongrádi házaspár annak ellenére, hogy egymást követhették a polgári szertartáson, a mai napig nem ismerik egymást.

– Akkoriban ferences rendi barátok tanították a gyerekeket focizni, és mivel minden a futball körül forgott, számos mezítlábas focicsapat alakult Csongrádon. A mi csapatunk mindig a piroskavárosi piactéren rúgta a bőrt, így amikor csak tehettük, arra vettük az irányt, és sötétedésig kergettük a labdát – kezdte a maga történetét Lantos Pál.

– Édesapámnak cipészműhelye volt a Szőlőhegyi utcán, egy-két inasa focizni járt, és amikor errefelé jött a gárda, akkor szúrtam ki magamnak Palit – vette át a szót Ilonka néni. A közös ismerősök bemutatták őket egymásnak, majd szerelem szövődött, de egy ártatlan kézfogásra hónapokat kellett várni. – Többéves kapcsolat után jutottunk el az esküvőig, aminek lebonyolításához fiákereket kellett bérelnünk a tanácstól, méghozzá morzsolt kukoricáért. Konflisokkal és fiákerrel indultunk a délelőtti polgári szertartásra, ahol nemcsak mi, hanem sógorom, Pali bátyja és annak kedvese is kimondta az igent egymásnak – emlékezett Ilonka néni.

– Azóta se hallottam olyan esetről, hogy két fivér egy napon nősült volna – mondta Pali bácsi. – A ceremóniák után a lányos házaknál ebédelt a vendégsereg, a délutáni templomi esküvőket követően pedig szüleink házánál, sátorban rendeztük a lakodalmat, ami alighogy befejeződött, már folytatódott is tovább a lányos háznál, ahova az ajándék edényeket vittük haza – tette hozzá a négyunokás nagypapa.

– Mi az esküvő előtt egy évvel, tánciskolában ismerkedtünk meg – avatott be a családi históriába Fodor János. – Abban az időben leginkább bálnak hívták ezeket a rendezvényeket, ahol élőzene szólt, és szinte mindennap este héttől tízig szórakozhatott az ifjúság. Csongrádon két ilyen intézmény is működött. Amit fontos tudni, hogy a szerelmesek közeledésének irama jóval lassabb volt, mint manapság. Hetekbe telt, mire megfoghattam a kedvesem kezét – mondta János bácsi.

– Előbb, talán közvetlenül Lantosék után, a tanácsházán esküdtünk, másnap meg a templomban, de az utóbbinak volt igazán súlya. Nálunk, a lányos háznál tartottuk a százfős lakodalmat, aminek a végén nekünk kellett elpakolni a vendégek után, úgyhogy nem sok idő maradt a nászéjszakánkra. Aztán két gyermekünk született, és mostanság két unoka boldogítja az életünket – mesélte Rozi néni, aki az esküvői képüket nem mutathatta meg, mert elveszítették. Azt pedig most egyik pár sem engedte, hogy fotó készüljön róla.

– Nincs ennek az ötven évnek különösebb titka, pusztán meg kell egymást érteni, mert ha csak úgy tud az ember gondolkodni, hogy ki, ha ő nem, és nem tud engedni egyik a másiknak, különválnak útjaik – summázta fél évszázados tapasztalatát János bácsi.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két találmány, egy néven

Két magyar találmányt is üvegbeton elnevezéssel illetnek, holott feltalálóik szerint más-más ötleten… Tovább olvasom