Ördögh József 2002 óta vezeti az Atikövizig csongrádi szakaszmérnökségét. Fotó: Bálint Gyula György

– Meglepődtem és örültem, amikor a kitüntetésről értesítettek, mert úgy gondolom, ez a legtöbb és a legfontosabb, amit elérhet az ember egy városban – mondta Ördögh József, aki 1979-ben Szegedről érkezett Csongrádra. A beszélgetés elején azonnal szóba került a vízlépcső terve és kezdeti építése.

– Építésvezetőnek neveztek ki, majd a csongrádi szakaszmérnökség helyettes vezetője voltam 1991-ig. Akkor létszámkurtítás miatt megváltam a cégtől, s magánmérnök lettem. Nem küldtek el, saját döntésem volt ez, amit nem bántam meg. Amikor Hajdú Dezső 2002-ben nyugdíjba ment, akkor megkerestek és visszahívtak. Azóta vezetem az Atikövizig csongrádi szakaszmérnökségét. Vagyis a vállalkozásomon kívül eddig csak a vízügy volt az egyetlen munkahelyem – mesélte Ördögh József, aki ma már semmi pénzért nem menne el Csongrádról.

A városlakókat is díjazták Ördögh József mellett posztumusz Pro Urbe-díjat kapott még Csongrádon Erdélyi Péter tanár, muzeológus, valamint a város lakossága – az árvízi védekezésben tanúsított összefogásért és helytállásért. A csongrádiak nevében Almási Mihályné és Gyöngyösi Máté vette át a díjat.

Szerinte az a legnagyobb különbség Szeged és Csongrád között, hogy utóbbi még mindig kényelmes, élhető város. A mérnök szerint a megyeszékhely már túlzsúfolt, nem lehet rendesen autóval közlekedni, kevés a parkolóhely.
– Mi Szegeden a Csuka utcában laktunk, amely gyalog öt percre van a városközponttól. A várost, különösen a belvárost egyébként szépen rendbe tették.

Ördögh József elmesélte, hogy amikor Csongrádra került, úgy emlegették a vízügyeseket az emberek, hogy az ármentesítő társulat. Vallja: a vízügyi munkában rendkívül fontos a helyismeret. Elmondta még, hogy amikor idekerült 140-en dolgoztak a szakaszmérnökségen. Most 18-an vannak.