Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

102-es Dandár Jánoska

DélmagyArchív 1928: Végül szegedi polgár lett a háború keresztfia, az ismeretlen gyermek.
102-es Dandár Jánosnak a háború adott nevet.

Vaszilijnek hívták és egy Turka nevű galíciai településen élt az északi Kárpátokban, amíg 1914 novemberében az orosz front el nem érte a helyet. Vaszilij akkor 9-10 éves lehetett. A kisfiú annyit tudott magáról, hogy anyjától elkeveredett, apja talán katona volt, talán kivándorolt Amerikába. A harcoktól nem messze talált rá a szegedi 46-os gyalogezred egy járőre. Nem tudták megmondani honnan jött, egyszer csak ott volt közöttük. A katonák nem tudták, ruszin, ukrán vagy orosz-e - nekik "a muszka gyerek" volt.
 
A muszka gyermek balladája. Délmagyarország 1928. június 19.
A muszka gyermek balladája. Délmagyarország 1928. június 19.


Azokban a napokban a 102-es gyalogdandár katonái Turka mellett állomásoztak, 6-8 kilométerre a fronttól. Az ádáz csaták miatt megfogyatkozott magyar katonáknak nem volt fedett helyük, tábortüzek mellett töltötték az éjszakát a dermesztő hidegben. Az egyik ilyen tábortűz mellett akadt rá Vaszilijre Horváth János dandárparancsnok-helyettes, és bevitte a tiszti sátorba. A fiú szavát nem értették jól, csak annyi derült ki, hogy otthona valahol a hegyeken túl volt, egy lánytestvére elkeveredett otthonról, s az ő keresésére indult el Vazulka.
 

Galíciai katonatemető 1915 decemberében. Demkó Pál felvétele
Galíciai katonatemető 1915 decemberében. Demkó Pál felvétele (Makó monográfiája 5.)


Két huszár elment, hogy egy közeli, kiürített községből ruhát szerezzen neki. Csak női ruhadarabokat találtak, ezekbe csavarták bele a gyereket; a dandártiszt pedig összevarrt egy katonasapkát, így öltözött fel Vazulka. Csendes fiú volt, reggelente anyanyelvén imádkozott s keresztet is vetett. 1914. november 21-én Turkán elkeresztelték 102-es Dandár Jánosnak.

102-es Dandár János jelentkezik. Délmagyarország 1924. november 16.
102-es Dandár János jelentkezik. Délmagyarország 1924. november 16.

A gyerek a dandártiszt elmaradhatatlan társa lett. Egyszer elküldték őt a turkai városi hatóságnak és ott át is vették, de   másnapra visszaszökött az árvaházból. Végül, amikor a 102-es gyalogdandár tönkrement a harcokban, Horváth Jánost bízták meg, hogy a vezérkar ládáit juttassa el Szegedre. Vele jött 102-es Dandár Jánoska is.

Szegeden a fiút Bárdoss Béla későbbi városi főjegyző vette pártfogásába. A gyerek lassanként megtanult magyarul – és elfelejtette anyanyelvét. Az akkor Szeged néven megjelenő Délmagyarország 1924 novemberében mesélte el először az akkor már húszéves fiatalember történetét.

Tíz év előtt történt, hogy egy zimankós téli hajnalon beállít Bárdoss Bélához Horváth János, a mostani detektív-csoportvezető, egy apró rongy-göngyöleget tolva maga előtt.
— Kapitány úr, Dandár János jelenti ... mondta a gyanús holmi nagy ijedten.

Az emberke ott állt vacogva az ágyban fekvő Bárdoss előtt. Valósággal körülcsavarva rongyokkal, ruhafoszlányokkal, amit a katonák csavartak rá. A kalapja ménkű nagy bakasapka, bevarrva hátul a bősége, méghozzá a legprimitívebb módon.

Ezután Bárdoss Béla nevelte, írni-olvasni taníttatta, míg maga is el nem ment a harctérre. 102-es Dandár János eltűnt Szegedről, s már-már azt gondolták, elkallódott, amikor 1924-ben újra beállított. Kiderült, hogy Nyugat-Magyarországon a vámőrségnél szolgált szakaszvezetőként.

1928. június 19-én azért került Magyar László cikkébe, mert a törvények szerint nem maradhatott volna tiszti egyenruhában, ha nem igazolja magyar állampolgárságát. Parancsnoka vette kézbe az ügyet és hivatalos átiratot küldött a szegedi városházára, hogy igazolják: Dandár János szegedi lakos.

A Délmagyarország már másnap közölte a jó hírt: Szeged városa felvette lakói közé a 102-es dandár talált gyermekét.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

József úr, Ön azt írta, nincs se istene, se hazája...

DélmagyArchív 1955: A Lenin-rajongó József Attila és a Horthy-rendszert tudatosan kiszolgáló… Tovább olvasom