Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Építsük fel Kisszegedet a Kárpátok alján!

DélmagyArchív 1915: A magyar városok lerombolt felvidéki házakra gyűjtöttek, és senki sem mondta, hogy azoknak a ruszinoknak minek.

1914 őszére az orosz fronton rosszra fordult a helyzet. A létszámfölényben lévő cári sereg a lembergi csata után átlépte Magyarország határát. 1914. december 1-jén már Bártfára is betörtek, amikor a frissen kinevezett Szurmay Sándor altábornagy csapatai megfordították az eseményeket. 1915 áprilisára kiverték az oroszokat a felvidéki területről, az ütközetek közben azonban 20 Sáros vármegyei kistelepülést – köztük Zborót, Biharót, Esztebneket, Végortoványt, Alsó- és Felsőkomárnokotrommá ágyúztak az oroszok. Ezrek váltak földönfutóvá a ruszin, szlovák, német, magyar, lengyel, zsidó, cigány lakosságú falvakban.
 

Zboró település 1916-ban, az átvonult csata után. Forrás: Országos Műemlékvédelmi Hivatal
Zboró település 1916-ban, az átvonult csata után. Forrás: Országos Műemlékvédelmi Hivatal


Itt kezdődik történetünk. 1915 tavaszán Magyarországon a legkülönbözőbb adománygyűjtő, segélyező társadalmi akciók indultak a sárosmegyeiek megsegítésére. Mind közül is a legromantikusabb a vöröskereszt debreceni bizottságánál jutott eszébe valakinek: a város közadakozásból építse fel a Zboró vár alatt lerombolt bártfai falut, és nevezze el Debrecenfalvának. A cívis város tanácsa július 10-én az akció mellé állt, és hasonló gyűjtésre szólította fel a többi magyar nagyvárost, köztük Szegedet is.

A debreceniek levelét a Délmagyarország 1915. július 18-i száma közölte.
 

Debrecen város átirata Szegednek. Délmagyarország 1915. július 18.
Debrecen város átirata Szegednek. Délmagyarország 1915. július 18.

E falu a Debrecenfalva nevet fogja viselni s késő maradékoknak hirdetni fogja, hogy a világháború nemzedéke méltó akart lenni a nagy időkhöz, nagy eseményekhez, melyek átzúgtak fölötte. (…)
Bizalommal kérünk benneteket, kedves Barátaink, Atyánk fiai, hogy Debrecen város közönségének áldozatát meghaladó áldozatkészséggel siessetek az ellenség járta megyék lakosságának segítségére.

A terv egyszerű volt: minden magyar nagyváros válasszon ki egy elpusztított magyar falut, és építse újjá. Debrecen kiválasztotta Zboróváralját, majd Kecskemét Felsőkomárnokot s ugyanígy készült Szabadka városa is Szabadkafalvát felépíteni a bártfai járásban.

A nemes felhívás Szeged város tanácsát is magával ragadta. 1915. július 19-én Somogyi Szilveszter polgármesterrel az élen elhatározták, hogy Szeged adománygyűjtést indít Kis-Szeged falu felépítésére. A tervezett falu neve később Kisszegedre, olykor Szegedújfalura változott, de a terv ugyanaz maradt: a szegedi lakosok adományaiból épüljenek fel a falu házai, a város pedig építtessen községházát, iskolát és esetleg templomot is. Minden ház homlokzatára táblát terveztek adakozók nevével. A tervek szerint a szegedi tanács akkor vitte közgyűlés elé az akciót, amikor már összegyűlt a házakhoz való pénz.
 

Adományok a Délmagyarország gyűjtésén. Délmagyarország 1915. augusztus 4.
Adományok a Délmagyarország gyűjtésén. Délmagyarország 1915. augusztus 4.


Akkoriban egy szerény ház felépítési költsége 2000 korona volt, ebből az állam egy újjáépítési program keretében 1500 koronát vállalt, 500-at pedig a lakosoknak kellett pótolnia. A debreceni, szegedi, kecskeméti, egri polgárok azt tervezték, adományaikkal átveszik ezt az önrészt. 

Ma már történelem érettségi tétel lehetne a Délmagyarország beszámolójának utolsó mondata:

Mire a háborúnak vége lesz, Felsőmagyarországon új, fehér házias kis falvak hirdetik, hogy az orosz pusztítás nyomán a magyar erő forrásából új élet fakadt...

A börtönorvosi ünneplés helyett - adakozás. Délmagyarország 1915. augusztus 1.
A börtönorvosi ünneplés helyett - adakozás. Délmagyarország 1915. augusztus 1.

Két nap múlva a Délmagyarország megkezdte az adományozók nevének közlését. A szegedi szabadoktatási egyesület még aznap elhatározta, hogy a cél érdekében tárgysorsjátékkal, kabaréval, kamarazenével, látványos felvonulásokkal egybekötött népünnepélyt rendez, amelynek jövedelmét Kis-Szeged iskolájának építésére fordítják. Az egyesület nevében „úrinők indultak el, hogy gyűjtsenek" a lakosok között.

A szegedi tanács a népünnepélyre átadta az újszegedi ligetet, az egyesület pedig 100 tagú szervezőbizottsággal fogott a munkához. A tanyai központokban külön népünnepélyt is terveztek, hogy az aratómunkákkal elfoglalt nép is adakozhasson (Felsőtanyán és Alsótanyán). Egyúttal 10 ezer darab 30 filléres sorsjegyet is kibocsátottak.

Augusztus elején a Délmagyarország is megállapodott Somogyi Szilveszter polgármesterrel a közös gyűjtésben. Az első adományból máris 3 házat lehetett felépíteni: három testvér, bástyai Holtzer Emil, Tivadar és Aladár 1500 koronás adományt tett a lapnál. Eddigre a szegediek összesen 6000 koronát adományoztak Kis-Szegednek.

Milyen is volt, amikor Szeged megszeretett egy célt?

  • Gyűjtési lista. Délmagyarország 1915. augusztus 8.
    Gyűjtési lista. Délmagyarország 1915. augusztus 8.

    Jung Péter, a szegedi felsőipari iskola tanára teljes augusztusi fizetését felajánlotta a hadsegélyezésre, s ezt a pénz is a Kis-Szeged alapba tették.

  • A felsőipariskolában az igazgató is gyűjtést indított, s az intézmény vállalta, hogy elkészíti a leendő községháza és iskola ablakait, ajtóit, vasalásait és bútorzatát.
  • A kerületi börtön tisztviselői 50 koronát gyűjtöttek össze, hogy megünnepeljék dr. Regdon Károly börtönorvos 25 éves jubileumát, de ezt a pénzt is inkább a célra adták át.
  • A Korzó mozi az augusztus 29-én tartott Kis-Szeged jótékonysági előadás mellett „Szegeden sosem látott" tűzijátékot tervezett.
  • A villamos társaság Varsó elestének hírére 500 koronás felajánlást tett a kisszegedi célra.
  • Az Ottovay és Winkler cég felajánlotta, hogy az összes épület tervrajzait és költségterveit díjtalanul elkészíti, Singer Ármin üveges pedig 10 ház üvegmunkáit vállalta.
  • Október 8-án a lap jelentette, hogy a II. honvédkerület Szegeden állomásozó tiszti és tisztviselői kara 1444 koronát adott át a polgármesternek, jelezve, hogy ebből olyan embereknek készítsenek házat, akik a háborúban megrokkantak.
  • A May R. Miksa bank- és váltóüzlet a háborúban elesett tisztviselőjük, Heyer Zsigmond emlékére küldött 600 koronát.
  • Egy szegedi kislány pedig, névtelenül adakozott 2 koronát. 
  • Röszkén is összegyűjtöttek 600 koronát.
  • A szegedi színház társulata az őszi idény első előadásának bevételét ajánlotta fel Kisszegednek. 

Az újságban szinte naponta jelentek meg az adományokról szóló hírek és felajánlások. A derék szegedi cégek és iparosok már nyilvánvalóan ingyenes reklámlehetőséget láttak a sok felajánlásban. Annyira, hogy a lap 1915. augusztus 28-án humoreszket közölt róluk, vagyis azokról, akiket nem az egész falu felépítésének célja érdekelt, csak az, hogy bejelentsék, egy-egy ház valamely munkáját ők végzik. Eközben felmerült persze az is, hogy miért csak egyes tehetős emberek adományoznak, mások pedig nem. 

A társadalmi gyűjtés végét 1915. október 25-re tűzték ki; Kerékjártó Duci hegedűművész Tisza szállóbeli koncertje volt az utolsó jótékonysági esemény a sorban. Eddigre 33 000 koronát gyűjtött össze Szeged közössége, ebből 10 000 koronát a Délmagyarország segítségével.

1915 decemberi ülésén Somogyi Szilveszter polgármester javasolta, hogy a város közgyűlése 50 000 koronát adományozzon Kisszeged felépítésére, amit a törvényhatósági bizottság hamarosan egyhangúlag megszavazott. Szeged ezzel 83 000 koronát küldött a feldúlt kárpáti falvakat újjáépítő alapba.
 

Majdnem 10 000 koronát gyűjtöttek a lap olvasói. Délmagyarország 1915. szeptember 12.
Majdnem 10 000 koronát gyűjtöttek a lap olvasói. Délmagyarország 1915. szeptember 12.


Szórványosan még 1916 tavaszán is rendeztek jótékonysági eseményeket Kisszegedért; április 10-én a Korzó moziban a felsőbb lányiskola előadásán lehetett adakozni. 

Kisszeged nem épült fel, és Debrecenfalvának, Kiskecskemétnek sem neveztek el falut. Viszont Szeged és a magyar városok, vármegyék adakozásából felépültek Zboróváralja, Felsőkomárnok és a többi bártfai, felsővízközi falu házai. A zborói házakat 1917. július 20-án szentelték fel

Még idejében ahhoz, hogy Magyarország egy évre magáénak mondhassa őket. Sáros vármegyét 1918 őszén elfoglalta a megalakuló Csehszlovákia. 
 

Sáros vármegye bártfai és felsővízközi járásainak térképe. A teljes térképért kattintson! Forrás: Wikimedia.
Sáros vármegye bártfai és felsővízközi járásainak térképe 1910-ből. A teljes térképért kattintson! Forrás: Wikimedia.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Így éltek az orosz hadifoglyok Szegeden

DélmagyArchív 1916-1926: De hogyan éltek a magyar foglyok által hazahozott orosz feleségek? Cudarul. Tovább olvasom