Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

Hústalan napok - a háborús ínség nyitánya

DélmagyArchív: 1943-ra az éttermi vendég már nem is tudta, hústalan nap van-e vagy csak nincs hús.
Az első hústalan nap Szegeden. Délmagyarország 1940 január 2.
Az első hústalan nap Szegeden. Délmagyarország 1940. január 2.
1940. január 1-től miniszteri rendelet írta elő a heti két hústalan napot.

A mészárosok nem adhattak el húst, a vendéglőkben pedig nem szolgálhattak fel sertés- és marhahúsételeket, csak azokat, amelyek belsőségekből készültek.

A rendelet szerint hétfőn és pénteken kellett hústalan napot tartani, kivéve, ha ez a nap Gergely-naptár szerinti vagy nemzeti ünnepre esett.

Szegeden persze elsiették a dolgot, és már 1940. január 2-án, kedden nem adtak húst a boltokban, pedig az Újév ünnepnap volt. A város gyomra ekkor még nem korgott, és a népek amúgy is a karácsonyi maradékokból éltek, így nem okozott nagyobb feltűnést a dolog.

Eleinte nem is tűnt borzasztónak


A második első hústalan nap Szegeden. Délmagyarország 1940. január 6.
A második "első" hústalan nap Szegeden. Délmagyarország 1940. január 6.
Pénteken a második hústalan premiert is megtartották a városban.
A Délmagyarország munkatársai kedélyesen végigszemlézték a hústalan nap helyszíneit: a vendéglőt, a hentesboltot, a háziasszony konyháját és a kispénzű háztartást is.

A vendéglő hústalan menüjén a pirított máj, savanyútüdő, hurka és különféle halból készült ételek szerepeltek. A választékra nem volt panasz, de 12.15-kor a hústalan étlapot már meghúzták, mert elfogyott a borjúmáj és a tojásos velő.

A hentesüzlet arról panaszkodott, hogy a vevő nehezen érti meg a hústalan napot.


Vásárlás közben

A hölgy
: Kérek egy kiló vesepecsenyét!
A hentes: Nincs, nem szabad kiszolgálni.
A hölgy: Miért?
A hentes: Hústalan nap van.
A hölgy: Ugyan ne mondja! És az mit jelent?
A hentes: Hogy csak holnap szabad húst vásárolni.
A hölgy: Nézze drága fiam. Egyezzünk ki, én holnap nem veszek és helyette inkább ma veszem meg; ez magának mindegy és nekem is jó.
A háziasszonynál megtudták, hogy egészen jó ebédet lehet készíteni hús nélkül.

"Előételnek velőspalacsintát kaptunk, leves után töltött paprika következett gombával és rizzsel a belsejében. Kitűnő hústalan étel például a tojásfasirozott, a rántott velő, rántott gomba, a rántott burgonya és nagyon finom a zsemlével, rizzsel és tojással
töltött burgonya. A következő hústalan napra már kilátásba van helyezve kitűnő gazdasszonyunk konyháján a rakott káposzta, amely tojás, rizs, sajt adagolásával és tejföllel jól leöntve teszi inyencfalattá az egyszerű káposztát."

Búcsúzáskor a derék hírlapírók azt kívánták, bár mindennap hústalan nap lenne. (Sajnos, ez a vágyuk gyorsabban teljesült, mint gondolták volna - magyarázat alább.)

A kispénzű háztartásban viszont gyorsan kiderült, hogy ennek a konyhának a napjait nem a kormány intézkedése teszi hústalanná. Egy kis lakásban vissza is kérdezett a háziasszony: vannak húsos napok is?

Már azt is szabályozták, mikor lehet tojást enni


Heti háromra em,elték a hústalan napok számát. Délmagyarország 1940. október 1
Heti háromra emelték a hústalan napok számát. Délmagyarország 1940. október 1.

Nem telt el egy év, 1940. október 1-től heti háromra emelték a hústalan napok számát, és egyúttal a vadhúsra is kiterjesztették a tilalmat. Hétfő és péntek mellett a kedd is hústalan lett, és az addigi borjú hústalan napot szerdán kellett megtartani.

Kiszolgálhatók voltak viszont a következő termékek: a juh- és lóhús, lóhúskészítmények, csirke, pulyka, gyöngytyúk, házinyúl, hal, zsír, háj, szalonna, tepertő, sertésfej, sertésláb, főtt sonka, hurka, disznósajt, nyelv, tüdő, pacal, szív, vese, velő, mirigy, vér és máj, kivéve a liba és kacsa máját.

1942-ben ismét módosították a rendeletet:

Szigorodott a húsrendelet. Délmagyarország 1942. január 13.
Szigorodott a húsrendelet. Délmagyarország 1942. január 13.
  • Kedden, szerdán és pénteken már semmiféle húst, se nyers, se konzervált vagy elkészített állapotban nem volt szabad értékesíteni.
  • A hét többi napjain tilos volt hétfőn borjú, sertés és juhhúst, csütörtökön borjú- és juhhúst értékesíteni.
  • Nem vonatkozott a tilalom a baromfi, házinyúl, lóhús, hal, zsír, háj, szalonna, tepertő, hústalan disznósajt, nyelv, tüdő, vér, vese, velő, máj, mirigy, pacal, szív és csont árusítására.
  • A vendéglőkben naponta legfeljebb kétféle levest, kétféle köretet vagy főzeléket, háromféle halételt, ezek közül azonban csak az egyiket lehet zsiradék felhasználásával készíteni és kétféle húsételt, kétféle tésztát szabad előre elkészíteni és az étlapon feltüntetni.
  • Nem hagyták szabályozás nélkül a tojásételeket sem. Tojásételt, lágy tojást, kemény tojást, majonézes ételt stb. csak abban az esetben volt szabad szolgáltatni, ha azt a fogyasztó húsétel helyett a főétkezések alkalmával fogyasztotta. Kávéházakban és kávémérésekben tojásételt csak 13-15 óráig, és 20 órától zárásig lehetett kapni.

Volt jegy, de nem volt hús


Budapest után Szegeden is bevezették a húsjegyet. Délmagyarország 1943. április 3.
Budapest után Szegeden is bevezették a húsjegyet. Délmagyarország 1943. április 3.

1943-ra a húsjegy bevezetésével szűntek meg a hústalan napok.

Szegeden 1943. április elején vezették be a húsjegyet, de a közönség a legtöbb helyen jegyre sem talált húst. A napi fejadag 10 deka hús volt.

A helyzetre jellemző a városi tanács döntése, amely szerint azok, akik vendéglőben húst esznek, kötelesek húsjegyüket leadni a vendéglő tulajdonosának. Emiatt azonban nem jutottak húshoz azok, akik vendégként érkeztek a városba.

A vendéglők sem tudtak húst szerezni, és eleinte azt sem tudták, hogy éppen hústalan nap van-e vagy csak nem tudtak húst szerezni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hajléktalan, akit szeretett Szeged

DélmagyArchív 1938: Kinka bácsinak így kézbesítették az idézést: Széchenyi tér, bukszusfa 1. szám.… Tovább olvasom