Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 11. 23. vasárnap - Kelemen, Klementina

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > A Délmagyarország története > A válság már megérkezett a kapuk elé - 1981

A válság már megérkezett a kapuk elé - 1981

Már az 1970-es évek vége felé érezhetően lelassult a fejlődés, fogyatkoztak a beruházások. A válság már ott volt a kapuk előtt. Ebben az évben, 1981-ben már egyre inkább kezd nyilvánvalóvá válni, hogy bajok készülődnek Magyarországon.

2005.04.29. 14:19
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
A DM még vegyes képet ad a világról. Már érzékelhetően rosszkedvűbb a lap. Egyre több írás járja körül a bajokat, és egyre szívesebben fogadja a lap azokat a híreket, melyeknek még örülni lehet.

Pozsgay és a statisztika

A január 1-jei DM-ben már lehangoló képet ad a népgazdaság 1981. évi tervének ismertetése, amely szerint: „A nemzeti jövedelem a tervezettnél 3–3,5 százalék helyett mintegy 1 százalékkal emelkedett. A termelőágazatokban foglalkoztatottak száma a számítottnál nagyobb mértékben csökkent. A fogyasztói árszínvonal és az egy keresőre jutó reálbér a tervezettnek megfelelően alakult. A lakosság reáljövedelme megegyezik az előző évivel." Azaz évek óta először fordul elő, hogy gyakorlatilag zéró növekedést produkál az ország.

Mindez részben a világon végigsöprő energiaválságnak is köszönhető, de a gondok nagy része arra vezethető vissza – mint arról már írtunk –, hogy 1973-ra lényegében sikerült teljesen deformálni a kvázi piacgazdaságot bevezetni kívánó új gazdasági mechanizmust. A szókimondó Pozsgay Imre ennek hangot is ad a fiatalok szegedi országos konferenciáján tartott előadásán, melyen művelődési miniszterként és KB-tagként a következőket mondja a január 9-i DM tudósítása szerint a munkásosztály vezető szerepéről folytatott évtizedes vitáról: „...felhívta a figyelmet arra, hogy egy progresszív gazdasági kezdeményezés a vezető osztály konzervatív ellenállásába ütközhet, ha hiányzik a kellő előkészítő és meggyőző munka. A munkásosztály fenyegetve érezte társadalmi életét és szerepét...", ami a mechanizmus bukásához és a készülődő válsághoz vezetett. A hiba persze nem annyira a fejekben, sokkal inkább a rendszerben volt, de hát ezt akkor még nem lehetett elmondani.

Gondok Szegeden is

A február 28-i lap a városi tanács üléséről tudósítva foglalkozik Szeged 1981-es tervével. Ahogyan a DM írja: „Mindent egybevetve, a városi tanács az 1981. évi költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait 1 milliárd 127 millió forintban határozta meg, a fejlesztési alap bevételi és kiadási tételeit pedig kerekített összegben 978 millióban hagyta jóvá. A költségvetés biztosítja a megfelelő alapellátást és néhány területen a szükséges fejlődését, de szigorúan racionális, takarékos gazdálkodást és hatékony felhasználást követel. A fejlesztés lehetőségei jóval szerényebbek, ezért a legfontosabb társadalompolitikai célokra kell összpontosítani az anyagi erőt: a lakásépítésre, az oktatási, egészségügyi és szociális feladatok megoldására."

Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy Szegeden hosszú évek után először lépik túl a költségvetésben jelentősen a működési költségek a fejlesztésekét.

Szerencsére a korábbi években még jó néhány nagyberuházás elkezdődött. Ilyen volt példáiul a Szentes–Csongrád közötti híd építése, amelynek átadásáról a november 10-i DM tudósít. Vagy éppen az új Somogyi-könyvtár. Az intézmény mellesleg ebben az évben ünnepelte centenáriumát. Ahogyan arról a február 15-i lap ír: „A nagy árvízkor elpusztult Szeged újjáépülésének időszakában, 1881. február 15-én kelt a város közművelődésének szolgálatára rendelt Somogyi-könyvtár alapítólevele. A könyvtár 1883. október 16-án nyílt meg. Azóta, egy évszázadon át, mindig nyilvános könnytárként állt a közönség szolgálatában. Könyvtárunknak voltak kiváló kormányosai. Reizner Jánostól Tömörkény Istvánon át Móra Ferencig, kik a szükséget enyhítendő, beleépítették legjobb énjüket az intézménybe, s szellemük feledtette, ideglegesen pótolta a tárgyi föltételek beteges hiányát, ám véglegesen meg nem gyógyíthatta."

Ugyanebben az összeállításban írjuk, hogy: „Alig húsz esztendővel a Közművelődési palota megépülése után Móra már többször szóvátette, hogy a sokablakos nagy ház „túlságosan zsúfolt", kevés benne a hely. Ez időtől a tervek sora született a bővítésre, új múzeum építésére. Egy időben az egyetemi és a Somogyi-könyvtár összeköltöztetését is tervezgették. 1938-ban új épületekre gondoltak, mégpedig a Dóm téren."
A születőfélben lévő Dóm téri épületről pedig a következőket olvashatjuk: „A tervek az épület funkciójához, kulturális szerepköréhez és a Dóm tér adottságaihoz igazodó, a tér együtteséhez tömegével jól illeszkedő építészeti megjelenést ígérnek. A könyvtár megépülésével pedig befejeződik a tér teljes körülépítése, termesztésen már nem Rerrich Béla megálmodott tervei alapján."

A Mars tér és Los Angeles

A Mars tér már akkor is téma volt. A március 13-i lap szerint: „A 8 szegedi piac közül a Mars téri a legforgalmasabb és a legnépszerűbb – következésképpen a legzsúfoltabb is. A tanács vb érvényes határozata szerint (1977) területét növelni kell. A szakaszos megvalósítás első üteme már azt feltételezi, hogy a Volán vállalat a területről kiköltözik..."
Nos, azóta sem jutottunk előrébb.

A NOB-bal együtt rossz jósnak bizonyult a DM is, amikor július 10-én megjelentette „Los Angelesben minden rendben lesz!" című anyagát, amelyben a következő is olvasható: „– A Szovjetunió nem adta semmiféle jelét annak, hogy „törleszteni" szándékozna a moszkvai olimpia amerikai bojkottja miatt – mondotta Amy Collis, a játékok szervező bizottságának sajtófőnöke."
Végül azonban mégsem lehettünk ott a játékokon.

(Folytatjuk)

Összeállította: Szávay István
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...