Szeged - delmagyar.hu

Szegeden 1912. május 11-én nagyszabású választójogi tüntetésre került sor, amit – indokolatlanul – brutálisan szétvert a rendőrség, kiváltva ezzel a Délmagyar kemény kritikáját. „Véres attak a Kölcsey utcában – A rendőrség kirohanása" szólnak a lap címei. Lássuk hát az írást!

Botrányos, bűnös krónika

„(Saját tudósítónktól.) Gondoskodott a szegedi rendőrség néhány túlbuzgó tisztviselője arról, hogy a munkásság mai tüntetéséből botrányos és bűnös krónikát rendezzen. Nem találunk eléggé súlyos szavakat a rendőrség mai eljárásának elítélésére, mert abszolút semmi szükség nem volt arra a brutális beavatkozásra, mellyel a rendőrség magán kedvtelésből, jó időre megbontotta a békés egyetértést Szeged polgárai között.

A mai szégyenletes rendőri kirohanásra Szalay József dr. helyettes főkapitány, Temesváry Géza dr. alkapitány és Gróf Dezső rendőrbiztos voltak az előidézői. Ők tartoznak számot adni és őket kell felelőssé tenni a történtekért.

A népgyűlés lefolyása után, mintegy ezer főnyi tömeg indult meg tüntető fölvonulásra. A hatalmas emberáradat, amely a legnagyobb nyugodtsággal és legszebb rendben haladt végig a Tisza Lajos-köruton, a polgári leányiskola mellett befordult a Kölcsey-utcába... A menet közben éltették az általános választói jogot, kiabáltak is, hogy jogot a népnek, szóval csupa olyan dolog történt, ami szokásos és természetes a szociálisták fölvonulásánál. Mégis mikor a menet befordult a Kölcsey-utcába, egy pillanat lefolyása alatt a rendőrség a legvadabb támadásra vetemedett. A menet előtt haladt Szalay József dr főkapitány-helyettes és Temesváry Géza dr. alkapitány, közvetlen utánuk pedig egy szakasz gyalogos rendőr Gróf Dezső biztos vezetése alatt.

„Elő a lovasrendőröket!"

...mikor a tömeg megállott, még egy pillanat se telt el, Szalay így szólott Temesvárihoz: – Ez gazság már, amit csinálnak. Temesváry vállat vont, majd így szólt: – Majd csinálok én rendet itt mindjárt. Ebben a pillanatban rémes kavarodás keletkezett. E sorok írója, ki véletlenül ott állt a két rendőrkapitány mellett, csak annyit észlelhetett, hogy Szalay kiáltozni kezdett: – Elő a lovasrendőröket! Temesváry hátra szaladt és egy másodperc múlva már csikorogva repültek ki a rendőrkardok hüvelyeikből és villogva suhogtak a levegőben. A rendőrkoponyákat valami őrületes düh szállta meg. Gróf Dezső magán kívül ugrott előre kivont karddal a kezében és teljes erőből ordította: – Gazemberek, bitangok a munkások. Jaj nektek, ha megmozdultok!

A tömeg persze nem hátrálhatott, mert egymást nyomták az emberek A rendőrök pedig, mint dühödt fenevadak a prédára, úgy csaptak a tehetetlen népre. Iszonyú rémület tört ki. A kardcsapásokat szívettépő sikoltás követte. A rendőrök meg csak ütöttek-vágtak, akit értek..." 

Vízműkrach

A város vízellátása már évek óta akadozott nyaranta, 1912-ben pedig már végképp nem tudott lépést tartani a felhasználással – írja június 14-én a DM. Az írásból azért is érdemes idézni, hiszen még az 1970-es években is rendre víz nélkül maradtak a magasabban lévő lakások nyaranta. Akkortájt nyilatkozott erről lapunkban Szilléry László, a vízművek főmérnöke, mondván: amíg a varos nem gondoskodik a szükséges új kutakról, minden nyáron megismétlődik majd a vízhiány. A főmérnöknek először fegyelmit készültek adni, miután azonban lapunk kiállt mellette, megúszta a retorziót. Később pedig az új kutak és fejlesztések eredményeképpen végképp megszűnt a szegedi vízhiány.

Lássuk, mit ír a DM 1912-ben!

„(Saját tudósítónktól.) Hét esztendővel ezelőtt építették a szegedi vízműtelepet, amelynek modern berendezését tényleg büszkén mutogathatjuk a legkiválóbb szakembereknek is. A vízműtelep berendezése ritkítja a párját, ellenben Szegeden ma nincs víz. Amint beköszöntenek a meleg napok, beáll a vízhiány... Azokban (van a hiba), akik hét esztendővel ezelőtt nem gondoltak arra, hogy Szeged fejlődni fog és hogy ennek az óriáscsizmákkal rohanó városnak a vízszükséglete tetemesen megnövekedhetik az idők folyamán."

(Folytatjuk)

Összeállította: Szávay István