Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 04. 18. péntek - Andrea, Ilma

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > A Délmagyarország története > Szegénység, privatizáció és négyes ikrek - 1992

Szegénység, privatizáció és négyes ikrek - 1992

A rendszerváltás nehézségei ekkorra kezdenek igazán kibontakozni. Erre az időszakra egyértelműen kiderült, hogy a szocializmusból örökölt gazdaság piaci viszonyok között lényegében életképtelen. A gazdasági bajok, a költségvetés rossz helyzete együtt jártak a rohanó inflációval, a növekvő elszegényedéssel és munkanélküliséggel.

2005.05.12. 14:19
Megosztás: Facebook Twitter Iwiw E-mail
Bár szegénység a korábbi évtizedekben is volt Magyarországon, a '90-es évek elejére sok következménye már látványosan megjelent mindennapjainkban.

Ingyenkonyha és környéke

A DM február 26-i számában megrázó adatokat közöl a szegedi helyzetről. A „Szegeden 22,2 százalék – minden 5. ember – Szegénység '91" című írásban a következők olvashatók: „A városi szegénységnek már van egy Szegedre érvényes mutatószáma. Az 1991-es évben közel 40 ezer lakos kapott valamilyen segítséget az önkormányzat egészségügyi és népjóléti irodájától. A 180 ezer ember 22,2 százaléka."

Az sem véletlen, hogy január 13-i számában egy új, algyői kezdeményezésről számolhat be a lap Morzsák az ingyenkonyháról címmel. Ahogyan a DM írja: „Bata Jánossal, az ingyenkonyha vezetőjével, és helyettesével, Kiss Lászlónéval a hideg irodahelyiségben társalgunk. Nincs, aki fizesse a gázszámlát, mondják. A konyhát debreceni mintára szervezték meg, ott ugyanis már több mint esztendeje működik, s van melegedő is. Az étkezési bont a városi Vöröskereszt adja ki, de anélkül is jöhet bárki, biztos, hogy kap ebédet. A kisnyugdíjasok, az idős emberek szemérmesek, inkább otthon koplalnak, bár mostanában feltűnt egy tarjáni házaspár. A többséget visszatartja a szégyen."

Hát igen, ebben az új helyzetben akkor még nagyon is szemérmesek voltunk. Inkább, mint a munkanélküliség ügyében. Pedig akkoriban az orvosok is attól tartottak, hogy sokan az utcára kerülhetnek. A lap szeptember 12-i számában például azt olvashatjuk az orvoskamaráról szóló írásban, hogy: „A kamara terveiben már régóta szerepel, hogy tudjunk a munkanélkülivé váló orvosok sorsáról, és segítséget nyújtsunk nekik."

Magánosítás és demokrácia

A cégek, vállalatok privatizációja akkorra már megszokottá vált. Az azonban, hogy a Virág cukrászda is dobra kerülhet, megrázta a szegedieket. Így ír erről „Szeged privatizációs megcsúfolása?" címmel a január 14-i lap: „Amióta bezárt a Tisza Szálló, egyre több mendemonda kapott szárnyra a privatizáció előtt álló Hungar Hotels három szegedi érdekeltségének további sorsát illetően. Mint arról már beszámoltunk, a Tiszán kívül eladásra vár a Royal Szálló és a (két) Virág cukrászda is. A magukat jól informáltnak mondók például tudni vélik, hogy a város patinás cukrászdájának helyére a pályázók egyike autószalont álmodott."

Nos, bár a közgyűlés végül csak olyan privatizációhoz járult hozzá, amely megtartja a Virágot régi funkciójában, a cukrászda esete évek alatt mégis a magánosítás állatorvosi lovává nőtte ki magát.

Ha már demokrácia van, hát demonstrációk is akadnak. De hogy az egyikre éppen az algyői templomnál kerüljön sor? Olvassunk bele a szeptember 2-i lapban az „Erőpróba az algyői templomnál – Nem engedjük a papunkat!" című riportba!

„Már jó néhány hete egyre nő a feszültség az algyői hívők körében. Azóta, hogy megtudták, a váci püspök, Keszthelyi Ferenc úgy döntött, hogy a két és fél éve Kárpátaljáról egy szál reverendában érkezett Tóth Sándor plébánosnak – akit azóta szívébe zárt a falu – el kell hagynia Algyőt, hogy Bugyi községben folytassa tovább szolgálatát. – Püspök úr – mondtuk neki –, rendszerváltás van, hát mégsem lehet csak így dönteni! Írunk a pápának is! Amire azt mondta: írhatnak akár az úristennek! Pedig, ha nem tudjuk megvédeni a papunkat, tönkremegy itt minden... – néz körül lemondón."

Nevezetes emberek és esetek

Fiatal kisfiú arca néz rám a január 14-i lap egyik fotójáról. Csak a címből ismerem föl: Lékó Péter. Gyerek, aki már meresztgeti oroszlánkörmeit. Ahogyan a DM írja „Európai körút – a nemzetközi mesteri cím jegyében – Egyre kapósabb lesz a külföldi piacon Lékó Péter" címmel: „Lékó Péter, az Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet SE, az európai 12 éven aluli sakkozók között bajnok, és vb-ezüstérmes versenyzője kéthónapos versenysorozaton vesz részt. Az eddigi versenyeinek eredményéről, s az idei tervekről, az egyesületet fenntartó Üllés és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, Mészáros János számolt be. – Jelenleg Hollandiában egy nagy nemzetközi torna résztvevője edzőjének és menedzserének Máté Gáspárnak kíséretében. Ez a versenykörút a németországi Mettedordban – ahol mellékesen első táblás játékos a város csapatában – ér véget. A Düsseldorf közeli kisváros egyik legnépszerűbb sporotlója lett rövid idő alatt Péter. Az ottaniak úgy tartják, hogy színfoltot hozott a város sakkéletébe."

És ez volt az év, amikor egy makói családnak négyes ikrei születtek a szegedi klinikán. „Három a kislány, egy a fiú – Négyes ikrek a szegedi klinikán" szólnak a DM címei január 22-én, majd azt írjuk, hogy: „Ambrusné Kovalovszki Hedvig 29 esztendős, orosz testnevelés szakos tanárnő, férje üzemmérnök. A Makón élő házaspár évek óta gyermekre vágyott, de hiába." Aztán a kezelések eredményeképpen négy gyermeket hozott világra Szegeden a makói anya.

Ahogyan írtuk: „ Nikolett 1720 grammal született és 44 centiméter hosszú, utána következő öccse, valamint két húga igazán testvérisen osztozkodott a „javakon": mindhárman 1900 grammosak és egyaránt 43 centire nőttek."

(Folytatjuk)

Összeállította: Szávay István
Megosztás: Facebook Twitter Iwiw E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...