Egymás kedvéért születtünk

– Bátran mondhatjuk, egyszerűen más mozit nézünk, alapvető biológiai különbséggel: a férfiaknál a két agyfélteke között szűkebb az átjárás, míg ugyanott a nőknél 25 százalékkal több a kapcsolódás. Ez már a születésünk pillanatában eldőlt – mondta lapunknak Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató. 

A szakember a Házasság hete apropóján a vásárhelyi könyvtárban tartotta meg Egymás kedvéért születtünk című teltházas előadását. A hétköznapokban gyakori vitát okozó különbségekről úgy fogalmazott: a férfiak gondolkodása ügyközpontú, a nők inkább teljes spektrumban gondolkodnak, többfelé akarnak egyszerre kapcsolódni. Ami az egyiknek szétszabdalt, a másiknak egészen komfortos helyzet lehet. És ez számtalanszor ütközik a hétköznapokban. Ám önmagunk és mások megismerése, a helyes önértékelés és a kommunikáció segíthet megtartani kapcsolatainkat. 

Fontos a szándék, hogy értsük férfi és nő eltérő működési módjait, megtanuljuk egymás nyelvét. Érdemes tudatosítanunk, hogy mindig az megy át a másik térfelére, aki éppen jobb állapotban van. Ez a nélkülözhetetlen kölcsönösség: egyszer ő jön át az én udvaromba, hogy segítsen könnyebben működni, máskor meg én próbálok az ő nyelvén beszélni.

A szakember szerint a teljességet a férfi és a női kettősség adja, mert egyikünk sem képes a másik nélkül kerek egésszé lenni. 

– Ez nem egy kör, amelynek egyetlen középpontja miatt azon vitatkozunk, hogy melyikünké az irányító pozíció. Egy párkapcsolat inkább ellipszishez hasonlítható, amelynek két középpontja van. Egymás kedvéért születtünk tehát. Azért, hogy rájöjjünk, a két fél kettőssége nem bosszantó, inkább hatalmas lehetőség. Így a nőnek sem kell megfeszülnie, hogy katonább legyen a katonánál, a férfinak pedig tyúkanyóbbnak lenni a tyúkanyónál. A kiegészítő egység működhet a hétköznapokban is.

– Láttunk olyanokat, akik éppen az elmúlt évek nehézségeiben kerültek igazán közel egymáshoz, mert egymásra támaszkodva kihozták közös életükből a legjobbat. Ahol egyébként sem volt jó a kapcsolat, ott bizony a tüskék is közelebb kerültek. Sajnos megfigyelhető egy eltávolodási folyamat, a kényszerű távolságtartás gyakorlattá vált, holott a személyes kapcsolatainkat nem élhetjük képernyő előtt – mondta Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató.