Kincskereső túra az ásotthalmi erdőben - Galéria

Már megint nem az alkalomnak megfelelően öltöztem, gondoltam amikor néhány lépés után átázott fehér műbőr teniszcipőm és már a zoknim is vizes volt az ásotthalmi erdőben. Pedig még csak ekkor indultunk el a három kilométeres kincskereső túrára az ásotthalmi erdészeti iskola tanulmányi erdejébe. Hol lesz ennek a vége, gondoltam magamban és akkor még nem sejtettem, csokit sem találok, a gyerekek és a túravezető szánnak majd meg végül, hogy ne legyek szomorú.

Most nem olvadt el a csoki

Ásotthalom központjában, a Bűbáj Élménybirtoknál volt a találkozó, csakúgy mint egy héttel ezelőtt húsvét szombatján lett volna, de akkor annyira rossz volt az idő, hogy inkább lefújták a csokinyuszi és csokitojás kereső túrát, majd átkeresztelték kincskeresőre. Az időjárás most sem volt túl kegyes a résztvevőkhöz, inkább volt hűvös, mint meleg. Túravezetőnk, Bánhidy Zoltán, a Bedő Albert erdészeti iskola tanára és több résztvevő akik tavaly is eljöttek, elmesélték, hogy akkor az volt a gond, hogy mire megtalálták a gyerekek a csokoládét, a kellemes húsz fokos melegben mind megolvadt és mindenki maszatos lett. Ez a veszély most nem fenyegetett.

Ajándék, túra és élmény egyben

A sok visszatérő között most is voltak, akik először vettek részt a túrán. Pördiné Gubucz Andrea, a túravezető feleségének kollégája többször is kirándult már Zoltánnal, most ismerősét, Tóth-Bódi Andreát invitálta, aki nem bánta meg, hogy elfogadta a meghívást. Azt mondták az Andreák, a túra egyben előnévnapi ajándék mindkettőjük számára, a gyerekeknek élmény, egy kellemes kirándulás és utóhúsvétolás egyben.

Ragadós galaj, turbolya és a salamonpecsét

A túra kincs- és csokikereső része a gyerekeknek szólt. A túravezető néha előrement, hogy elrejtse az érdességet, de volt ahol már előre telepített kincsek várták őket. Közben az erdővel és annak növényvilágával is megismerkedhettek. Tanultak a nyúlkaki és a dámaszarvaskaki közti különbségről is. Többen egymástól függetlenül dicsérték Bánhidy Zoltán felkészültségét, a játékos feladatokat, amelyekkel készült. Az állomásokon – miután vetődve, repülőrajttal szélsebesen összeszedték a gyerekek a fű közt, fák odvában elrejtett csokoládét – hasznos ismeretekkel gazdagodhattunk. A ragadós galaj például, ahogy a neve is mondja, ragad, ezért mindenki kapott egy-egy darabot a sapkájára, kabátjára. A zamatos turbolya ánizsillatú növény, a medvehagymához megtévesztésig hasonló salamonpecsét pedig mérgező.

Fájdalomdíj: pálcikás csokinyuszi

Az 1883-ban alapított iskolával körülbelül egyidős kocsányos tölgyet is megtekintettük, éjszakai menedéket is építettek a gyerekek, majd művészkedtek is. Aki nem talált csokit – mint például az újságíró – az fájdalomdíjként kapott egy pálcikás csokinyuszit Bánhidy Zoltántól, de az ásotthalmi gyerekek és szüleik jószívűségét mutatja, hogy többen felajánlottak édességet a saját, vagy gyermekük gyűjteményéből, amelyet természetesen nem fogadhattam el. Pedig a csokinyuszi pont a kedvencem.