2023.07.02. 10:00
Hétezer forintos tőkéből épített milliárdos vállalkozást
Egyszemélyes műhelyből Európa egyik legnagyobb üvegfeldolgozó gyára, háromfizetésnyi tőkéből milliárdos értékű cégbirodalom. Egy 9 gyermekes üveges család legfiatalabb gyermeke 30 évnyi kemény munkával és sok lemondással érte el azt, amit megálmodott. Varga Gusztávval vállalkozóként ültünk le beszélgetni, de megismertük mecénásként és nagyapaként is.
Varga Gusztáv cégvezetőként igyekszik példát mutatni, főnökként pedig fontosnak tartja, hogy kollégái szeressék munkahelyüket. Fotó: Karnok Csaba
Hatalmas gyárkomplexum Szatymaz határában, több országra kiterjedő kereskedelmi hálózat, évi 7,5 milliárd forintos árbevételű cég – a nemzetközileg is jegyzett CE Glass Zrt.-ről talán ma már el sem hinnénk, hogy egy egyszemélyes üzletből nőtte ki magát. A tulajdonos-vezérigazgató, Varga Gusztáv ráadásul mindezt nem családi milliós örökségből, csupán kőkemény munkával építette fel.
Az iskolapadot lecserélte az üvegvágó asztalra
A családom több mint egy évszázada, 1918 óta foglalkozik üvegezéssel. Nagypapám vállalkozását édesapám vette át, az én szüleimnek azonban már az volt a fontos, hogy minden gyermekük diplomát szerezzen. Erőn felül törekedtek erre
– kezdte történetét Varga Gusztáv. A kilencgyermekes családban ő volt a legkisebb, és mint mesélte, az is, aki kilógott a sorból.
Nem voltam szabálykövető, nem szerettem tanulni. Bár a Radnóti-gimnáziumba jártam, nem voltam mintadiák. Délutánonként leginkább a haverokkal motoroztam, aztán amikor este 8-9 körül hazaértem, akkor igyekeztem a fejembe pakolni a szükséges mennyiségű tananyagot. Azt hiszem, ez bántotta a szüleimet, az meg főleg, hogy később abbahagytam a jogi egyetemet. Úgy gondoltam akkor, van jobb opció is, mint 5 évnyi tanulás és 3 év gyakornokság után majdnem ugyanannyit keresni pályakezdőként, mint a fizikai munkások
– mesélte.
Érdekelte viszont a családi szakma, így miután a szülei nyugdíjba vonultak, és bezárták az üzletet, pár évvel később úgy döntött, újranyitja.
Üvegezésből akartam élni, és az motivált, hogy abban egyre jobb legyek
– mesélte.
Az ő karrierje tehát 1989-ben kezdődött. Kezdetben mindig csak a megrendelésekhez szükséges mennyiségű üveget vásárolta meg, majd mikor szülei kiskertjük kisajátításáért megkapták a kárpótlást, azt elosztották a kilenc gyermek között.
Hétezer forint jutott nekem belőle, ez akkoriban nagyjából háromhavi fizetésnek felelt meg. Ebből vettem meg először egy egész ládányi üveget
– mosolygott.
Most 250 embernek ad munkát
Varga Gusztáv célja az üveges üzlet megnyitásával az volt, hogy egy Szegeden elismert vállalkozást építsen fel.
– Ennek érdekében hamar elkezdtem gépesíteni, nálam voltak a legkorszerűbb berendezések. Így a többi vállalkozó is hozzám hozta azokat a megrendeléseit, amikhez ezekre volt szükség. Aztán 1991-ben elindítottam az exportot is Szerbia és Románia irányába – mesélte. Ekkoriban azonban még mindig az volt a legnagyobb álma, hogy egyszer olyan nagy cége legyen, ami akkor egy vállalkozás maximumát jelentette: 32 főnyi alkalmazottat.
És hogy hogyan lett ebből az álomból egy több mint 250 főt foglalkoztató, nemzetközi cégbirodalom?
Jó célkitűzéssel és aztán annak a célnak a hajszolásával. Vagyis rengeteg munkával és sok önfeláldozással
– adta meg a választ Varga Gusztáv. Mint mesélte, ő a feladatait úgy tekintette, mint az élsportolók az edzéseket.
Már kisvállalkozóként is azt vallottam, hogy ha munka volt, nem mentem el a barátokkal bulizni, vagy korán hazamentem, hiszen nem mehettem üvegezni másnaposan vagy kialvatlanul. A munkából pedig évtizedeken keresztül úgy mentem haza mindennap 12–14 óra elteltével, hogy csak abbahagytam, nem befejeztem. De tudtam, hogy mindezt azért teszem, mert szeretnék jó egzisztenciát építeni. Átlagon felüli pénzt akartam keresni, hiszen csak akkor van értelme az erőfeszítéseknek. Ugyanakkor arra is odafigyeltem, hogy amint kilépek a kapun, az ottani gondok a munkahelyemen maradjanak. Így a családom körében nem voltam komor vagy gondterhelt
– beszélt stratégiájáról.
Jóra használja, amit az élettől kapott
Varga Gusztáv cégvezetőként is törekszik a példamutatásra.
A mai napig részt veszek a napi munkában, és soha nem mondhatják, hogy a főnök csak dísznek jár be
– mesélte a cégbirodalom tulajdonosa, akinek az irodája is minden oldalról teljesen átlátható, az üvegfalakon még sötétítőfüggöny sincs.
Ide dolgozni járok, nincs mit titkolnom, akkor miért legyen?
– mosolygott. Főnökként egyébként nem tartja magát szigorúnak, csupán következetesnek. Arra pedig különösen nagy gondot fordít, hogy munkatársai szeressenek cégénél dolgozni.
Nehéz az értékes munkaerőt bevonzani és megtartani, az emberek nemcsak a fizetést nézik, hanem a jóllétüket is. Én azonban hiszem is, hogy azok teljesítenek jól, akik örömmel végzik a munkájukat és sikeresnek érzik magukat benne. Ezek miatt van nálunk az átlagosnál több jóléti intézkedés
– magyarázta Varga Gusztáv.
Ezek közé tartozik például az évente 2 alkalommal felmért dolgozói elégedettség, vagy az, hogy kéthetente a hét utolsó munkaórájából 20 percet mindig közösségi programokkal töltenek a dolgozók – legutóbb például eperkóstolóval.
Ezzel köszönöm meg a heti munkájukat
– magyarázta a cégvezető, aki egyébként arra is odafigyel, hogy egy területen hasonló mentalitású kollégák dolgozzanak, sőt arra is, hogy ha valakin a kiégés jelei mutatkoznak, találjanak számára más munkaterületet.
És nemcsak munkatársai jóllétéért tesz sokat, rendszeresen támogat rászorulókat, sportolókat is. Rotarystaként a szervezet céljait segíti, de magánemberként is szívesen adakozik.
Azt vallom, hogy az élettől kaptam az átlagosnál nagyobb jövedelmemet, az én felelősségem, hogy mire használom. Nem élek felesleges luxusban, így a jövedelmem jelentős részét támogatásokra szánom, mert szerencsére ezt megtehetem, ráadásul jó érzéssel is tölt el. Nem szeretek általános gyűjtésekhez csatlakozni, jobban kedvelem az általam is látható, kézzel fogható jótételeket. E tekintetben mindig nyitott szemmel járok, és keresem, ki az, akinek szüksége van a segítségre
– avatta be lapunkat életének egy olyan részébe is Varga Gusztáv, amelyről általában nem szokott beszélni.
Mindig vannak újabb tervei
A szegedi vállalkozó tehát kitartó munkájával sokszorosan túlteljesítette eredeti elképzeléseit, mégis azt mondja: bár elégedett, megelégedett sosem lesz.
Az nem én vagyok, aki büszkén hátradől, hogy elértem, amit akartam, és ez elég. Van még bőven hova fejlődni, modernebb vállalatoktól inspirálódni és továbbfejleszteni a munkafolyamatokat. Évek óta építkezésben is vagyunk, folyamatosan bővítjük a telephelyet. Lassan pedig eljön az ideje, hogy egyre több feladatot átadjak, hogy egy idő után már csak stratégiai távolságból vállaljak feladatokat, amíg ezt az utódaim igénylik. Folyamatosan építem fel azokat az embereket, akik átvehetnek tőlem bizonyos részfeladatokat, mostanra így eljutottam oda, hogy már csak a koromnak és állapotomnak megfelelően dolgozom. A napi 12–14 órát lecsökkentettem 8-9 órára. Reggel 9 előtt nem jövök be, és este 6 előtt hazaindulok. Kétszeres nagypapaként ugyanis már az unokázásra is kell idő
– nevetett.
És hogy elképzelte-e már, mi lesz, ha egyszer teljesen visszavonul a CE Glass-tól?
Ha eljön az az idő, valami mással biztosan elfoglalom majd magam. És ha azt kérik tőlem, hogy már ne járjak be, azt hiszem, ki fogom bírni
– válaszolta.
