Megzavarta a nyárias ősz növényeket

 – írta lapunknak kedves olvasónk, Nyáriné Böbe. Kaptunk egy másik felvételt is egy Szegedhez közeli kertből, amelyen az aranyvessző borult virágba.

A tavaszias szeptember és október úgy tűnik, kicsit megzavarta a növényeket. A szakirodalom szerint a növények virágzásának időzítésében a fény- és a hőmérsékleti viszonyok a meghatározók. Ősszel, amikor kellemes meleg van, vagy jön egy kis csapadék, akkor egyes növények másod- vagy harmadvirágzást produkálnak. Ráadásul most a fényviszonyok is olyanok, mint tavasszal, ami szintén megtévesztő lehet egyes növények számára.

A növények legfontosabb célja a szaporodás, és ha megfelelőnek tűnnek a körülmények, akkor ebben a rövid időszakban is próbálkoznak, hátha még magot is tudnak érlelni.

Maximális energiát azért ilyenkor már nem fektetnek ebbe, ezért is van az, hogy ilyenkor például jóval kevesebb virágot hoznak. Késő ősszel a növények akár rá is fázhatnak a másodvirágzásra. Amiatt ugyanis, hogy virágot fejlesztenek és próbálnak magot érlelni, nem tudnak olyan hamar téli nyugalmi állapotba kerülni, és egy hirtelen érkező fagy végzetes lehet számukra.

A gesztenye virágzásának más oka is lehet. Ez pedig az aknázómoly. Ez az apró, vélhetően Amerikából idehurcolt rovar a gesztenye leveleire petézik, majd a kikelő lárvák belerágják magukat a levelekbe, a lombozat pedig emiatt már nyár közepén lehull. Ezért látni már júliusban, augusztusban őszi képet mutató gesztenyefákat: míg a többi fa javában zöldell, az aknázómollyal sújtott gesztenyék a lombjukat hullatják. Ezek a megzavarodott fák borulnak aztán virágba ősszel. Az indokolatlan lombhullás után a fa arra a következtetésre jut, hogy túl van az őszön és a télen, így elkezdheti a tavaszt. De a fa emiatt legyengülve kezdi a tavaszt, majd végül teljesen elpusztul a végkimerülésben.