Makói tűzoltók állították helyre a román templom tetejét

Magyarcsanád arról híres, hogy bár apró falu, mégis négy temploma van. Ezek közül három – a református, a román és a szerb – ráadásul úgy sorakozik a 43-as út mentén, hogy tornyaik elférnek egy fotón. A katolikus templom az út túlsó oldalán áll, a községháza mellett. A műemléki védettségű román templom 1808-ban épült. Érdekessége, hogy a szerbek és a románok közösen építették és közösen is használták, külön bejárattal.

Fogyatkozó román közösség

Ez addig tartott, míg a szerbek fel nem építették a maguk önálló templomát. Ez utóbbi a románnak szinte pontos mása, csak épp egyötödével kisebb – meséli Popa György, a fogyatkozó román közösség lelkes tagja. A ma négynyelvű község egykor háromezres lélekszámú, szerb–román összetételű volt – ma a román ajkúak alig félszázan vannak. Maga Popa György pedig szorgos gazdálkodó. Tagja volt a helyi képviselő-testületnek, most a román nemzetiségi önkormányzatnak. A Munkáspárt színeiben politizál, Thürmer Gyula pártelnöktől két éve kapta meg ed­­digi munkásmozgalmi tevékenységének elismeréseként a Munkáspárt rubinnal ékesített aranyjelvényét.

Cserepeket kellett pótolni

Lapunkat most azért kereste meg, hogy megköszönje a makói tűzoltók munkáját, a templom tetőzetét ugyanis az utóbbi hetek viharai nyomán helyre kellett állítani. Belülről, a padlás felől azért nem lehetett, mert a cserepek alatt bádoglemez van, így onnan nem lehet hozzáférni. – Leesett a toronyról az ablak fedőajtaja, ami jó néhány cserepet összetört. Attól tartottam, hogy beázik az épület – mesélte, majd hozzátette: alaposabban szemügyre véve a templomot az is kiderült, hogy további négy-öt helyen leestek, összetörtek a cserepek. A pótlás nem volt gond, hiszen a plébánián vannak tartalék cserepek, a nehezen megközelíthető, elektromos vezeték mellett lévő tetőre való felhelyezés annál inkább. Popa tárgyalt egy fametszéseket vállaló csapattal, akik viszont heteken át hitegették, végül nem végezték el a munkát.

Emberségből jeles

Az idős férfi végül a makói tűzoltókat kereste meg. Balogh Róbert parancsnok az ígért napon kijött, megszemlélte a helyet, majd nyomban követték a kollégái, akik mintegy három­-órányi munkával, precíz, összeszokott csapatként megoldották a veszélyes feladatot. – Emberségből jeles – értékelte munkájukat a román képviselő, aki örül, hogy ismét büszkén nézhet mindenki a falu egyik legbecsesebb épületeként számon tartott templomra.