Hajszálon

Napok, vagyis inkább hetek óta figyelek egy férfit, aki tulajdonképpen egész nap egy padon ül az egyik bolt előtt, és dobozos sört iszik. Ha reggel mentem, ott ült, ha este jöttem, még mindig ott ült. Látszott rajta persze, hogy valami nincs vele rendben, és ezt mi – a környékben élők – tudomásul vettük. Végignéztük, ahogy napról napra épül le, és nem szóltunk hozzá egy árva szót sem. Nekem többször megfordult a fejemben, hogy megkérdezzem, tudok-e segíteni valamiben, de nem tettem meg ezt, pedig akkor lehet, hogy másként alakult volna a történet. Tegnap azonban sajnos történt valami. A férfi reggel szokás szerint a bolt előtti padon ült, délután pedig még mindig ott volt. Ahogy már említettem, ez volt a napi rutinja. Aztán egyszer csak este, az ablakommal szemben lévő házban elszabadult a pokol. A szomszédok azt látták, hogy valaki láncfűrészt lóbál a kezében, miközben artikulátlanul üvöltözik. Én csak annyit tudtam kivenni a szavaiból, hogy ő csak aludni szeretne, és mindenki hagyja békén. Néha egy kis időre elcsendesedett, de utána azonnal folytatta. Akkor hívták ki rá a rendőröket, amikor már mindenféléket dobált ki az ablakon. Ekkor már nyilván én is az utcán voltam. A rendőrök aztán a mentőket hívták, és amikor lehozták az utcára az őrjöngőt, akkor láttam, hogy a férfi az a bolt előtti padról. Nem tudom, mi lett vele aztán. A mentőknek elmondtam, amit láttam, hogy hetek óta komoly baj lehet vele. Ők megköszönték az információt, és elindultak vele szerintem az SBO, vagy a detoxikáló felé. Ha valamelyikünk csak egyszer megkérdezte volna tőle, hogy mi a gond, lehet, hogy másként alakult volna ez a történet. Egy hajszálon múlik néha az emberélet.