Eddig nem látott Juhász Gyula-portré került elő, aukción hirdetik

Október 11-én tartja őszi aukcióját a fővárosi Kieselbach Galéria, ami a szegedieknek is tartogat egy izgalmas újdonságot. Scheiber Hugó Kísértés című festménye az aukció 111. számú tétele, egymillió-háromszázezer forint kikiáltási áron hirdetik, becsértékként pedig a két- és hárommillió forint közötti leütési árat valószínűsítenek. A katalógusban azonban nem szerepel az adat, hogy a festményen Juhász Gyula látható, erre Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész hívta fel a figyelmet.

Az irodalomtörténész megkeresésünkre arról beszélt: az új, eddig nem látott, ismeretlen Juhász Gyula-portré eddig magángyűjteményben rejtőzhetett.

Mérete 67x57 centiméter, vegyes technikával készült, papírra. A katalógus az 1930-as éveket tünteti fel keletkezési időnek, de Bíró-Balogh Tamás a portré alapjául szolgáló fotó történetéből arra következtet, hogy nagy valószínűség szerint a 40-es évek elejére tehető.

Szegeden készült a fotó

Az említett fényképfelvétel Szegeden készült 1928 karácsonya előtt, Vágó Béláné Kárász utca 14. alatti műtermében. Itt dolgozott Kilényi Irma, Juhász Gyula „önkéntes titkárnője”, valószínűleg hozzá köthető a felvétel. Bíró-Balogh Tamás arról is mesélt nekünk, hogy Scheiber nem tartozott a költő szegedi kapcsolatai közé, köztük közvetett kapcsolat azonban fennállt Magyar László személyében.

A Délmagyarország egykori neves újságírója Budapestre költözése után barátkozott össze a festővel, az 1940-es évek elején. Akár ő is mutathatta neki a portréfelvételt, amit az 1940 júniusában, a könyvnapra kiadott Juhász Gyula összes versei I. című kötetben közöltek először, és a sajtóban gyorsan elterjedt. A költő 1937-ben hunyt el.

Juhász és múzsái

– Juhász Gyulát, ismert költő révén, sokan lerajzolták, lefestették. Az egyik legnagyobb név ezek között Gulácsy Lajos, akivel kapcsolatban álltak az 1910-es években, a legértékesebb kép Moholy-Nagy László tollrajza, ami a Móra Ferenc Múzeumban látható. Baráti társaságához tartozott a kevésbé ismert, de szegedi festő, Tóbiás György is, aki szintén lefestette, ez a kép lappang valahol. Készített a költőről karikatúrát Magyar László is – foglalta össze az ismert Juhász Gyula-portrék kapcsán az irodalomtörténész. Scheiber nem egyszerűen lemásolta a portrét, hanem interpretálta is: nála a Juhász Gyula által olvasott könyvből nőalakok tűnnek elő.

– Juhász szerelmi költészetében az érzés valós, de egyik szerelem sem teljesedett be. A verseiben testesültek meg a szerelmei, a könyvbe zárt nőket láthatjuk a háttérben, a költő körül. Juhász múzsái, akik ahogy az életben sem vették körbe a költőt, itt is csak stilizált vágyképek. Nem tudjuk, Juhász milyen könyvet olvas, de nem lehetetlen, hogy a sajátját, és közben fel- és megidéződnek a múltban szeretett nők.

Életvidám volt

Hogy kik lehetnek a múzsák, arra lehet következtetni szerelmi költészetéből és életrajzából is. Sárvári Anna mellett Eörsi Júlia, aki a fővárosban az életét mentette meg, amikor a Dunába vetette volna magát, a legismertebb szerelem – tudtuk meg Bíró-Balogh Tamástól. Kilényi Irmához is íródott verse, akit mély baráti-emberi szeretet fűzött hozzá, a költő szerelmes is lehetett belé. 1928 decemberében, amikor a festmény alapjául szolgáló fotó készült, a szegedi költő az irodalomtörténész szerint a csúcson volt mind emberileg, mind szakmailag. Az 1920-as évek második felében életvidám volt, nyoma sem volt még a 30-as évek bezárkózásának, depressziójának.