Filmkritika: Az ellentétek vonzzák egymást

Nem a legszebb napjait éli a világ egyik legnépszerűbb animációs filmstúdiója. A Pixar a legutóbbi Toy Story óta nem tudott kasszát robbantani, és már a szakmai siker is haloványabb, mint néhány évvel ezelőtt. Szinte közmegegyezés, hogy a 2020-as Lelki ismeretek az utolsó, ami még képes volt hozni a nagy klasszikus Pixar-animációk (pl. Lecsó, Wall-E, Némó nyomában stb.) színvonalát, ami viszont azóta történt, az nem említhető egy lapon a legjobbakkal. Az Előre, a Luca, a Lightyear és a Pirula panda sem tudott felsorakozni a klasszikusok mellé, mert szimplán „csak” jó mesék voltak, de nem rendkívüliek. Az Eleminek jut a feladat, hogy megválaszolja a kérdést: egy-két kisiklásról vagy tartós mélyrepülésről beszélhetünk.

A filmet a 2015-ös Dinó tesó rendezője, Peter Sohn készítette. A téma – akárcsak a már említett Luca esetében – ismét az elfogadás. Ne a származást és/vagy a bőr színét figyeljük, hanem azt, mi van a szívünkben! Legutóbb A kis hableány tanított ugyanerre, legkorábban meg talán Shakespeare híres-neves műve, a Rómeó és Júlia. Az Elemi a végletekig feszíti a „tiltott gyümölcs a legédesebb” kitételt, hiszen a mesében a tűz és a víz szerelmének a történetét követhetjük nyomon. Parázs, a tűzlány kislánykora óta olyan neveltetést kap, hogy a vízlényeket kerülnie, sőt gyűlölnie kell. Ám egy napon a sors összehozza őt Örvénnyel, a vízfiúval. Parázs súlyos dilemmába kerül: vagy továbbra is édesapja kívánalmai szerint él, vagy pedig összeköti az életét az ősidők óta gyűlölt ellenséggel, a vízzel. 

Mint látjuk, az Elemi nemcsak a tiltott gyümölcs miatt kapcsolódik Shakespeare művéhez (vagy A kis hableányhoz), hanem abban a tekintetben is, hogy a problémát generációs kérdések is súlyosbítják. A fiatalnak kell az idősebbeket tanítania, de ez nehéz, mert az idősebbek nehezebben hajlanak arra, hogy bármit is változtassanak a már megszilárdult véleményükön. Parázs szívből szereti Örvényt, ám ezt bitang nehéz, szinte lehetetlen elfogadtatnia gyűlölködő édesapjával. A két szereplő egymás iránt érzett szerelme még a fizika törvényeit is meghazudtolja, ugyanis hiába tartanak attól, hogy közelségükkel megölik a másikat, ez nem történik meg, mert a szerelem erősebb a fizikánál, mert a szerelemnek nem szabhat gátat az az ostoba gyűlölet, amit csak a társadalom igyekszik belénk nevelni.

A stúdió meséiben eddig is előfordult szerelmi szál (pl. Wall-E), de ennyire hangsúlyosan csak most. Az Elemi voltaképpen nem más, mint egy klasszikus love story, és annak bizony remek. Ha élőszereplős romantikus vígjáték lenne, beleköthetnénk a cselekmény egyszerűségébe és a didaktikus történetmesélésbe. Ha azonban azt vesszük, hogy ez egy mese, ami gyerekeknek szól, mindjárt más a helyzet. Bőven el tudom képzelni, hogy egy nyolc-kilencéves gyereknek mostantól kezdve az Elemi lesz az első klasszikus szerelmi története, amit megismer. Erre tökéletesnek tartom Peter Sohn filmjét. Annál is inkább, mivel káprázatosan néz ki. Aki csak teheti, nagyvásznon tekintse meg az alkotást, már csak az észbontó látvány miatt is megéri a jegy árát.

7/10