2023.09.15. 12:00

Hiába keresték korunk Fricsay Ferencét

Csaknem egy hete zajlott le az 1. Fricsay Ferenc Nemzetközi Karmesterverseny fináléja Szegeden. Noha a négy döntős egyike sem tért haza üres kézzel , abszolút első helyezést mégsem osztottak ki. A döntés okairól Gyüdi Sándort, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatóját faggattuk.

Koós Kata

Gyüdi Sándor elmondta, minden második évben tervezik a verseny folytatását.

Fotó: Karnok Csaba

Hármas céllal hirdette meg a svájci Concert & Media cég a Szegedi Szimfonikus Zenekarral összefogva az 1. Fricsay Ferenc Nemzetközi Karmesterversenyt, amelyekből két szándék maradéktalanul teljesült

– mondta el lapunknak Gyüdi Sándor zenekarigazgató, a verseny házigazdája, aki tagja volt a hatfős bíráló bizottságnak.

A legfőbb célkitűzés az volt, hogy méltó emléket állítsanak a névadó legendának, minden idők egyik legnagyobb karmesterének.

A következő szándék az volt, hogy a nagyvilág értesüljön a versenyről.

Ez a verseny valóban nemzetközi volt, minden lakott kontinensről érkezett résztvevő. Afrikai karmester például először állt a Szegedi Szimfonikus Zenekar pódiumán, de jöttek versenyzők Észak- és Dél-Amerikából, Ausztráliából és nagyon sokan a Távol-Keletről is

– részletezte Gyüdi Sándor. Sőt, a nemzetközi figyelem nem csak a versenyhéten irányult Szegedre, ugyanis a fordulókról készített felvételek most is elérhetők a verseny honlapján, a kattintásszámok alapján nagy érdeklődéssel böngészik a látogatók.

A harmadik vágy beteljesülése azonban még várat magára.

Azt reméltük, hogy felbukkan a jövő Fricsay Ference. Ebben az évben azonban nem láttuk meg ezt a lehengerlő, a mezőny fölé magasodó tehetséget egyik versenyzőben sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy később nem mutatkozhat meg valamelyik résztvevőben

– fejtette ki a Liszt Ferenc-díjas karnagy. Elárulta, hosszas vita bontakozott ki a zsűritagok körében arról, hogy mindenképpen szükséges-e első helyezést hirdetni a harmadik cél megvalósulásának hiányában.

Rengeteg szempont játszott szerepet a végső döntésben. A zsűritagok egyöntetű véleménye volt, hogy a finalisták nem a döntőben nyújtották a legjobb teljesítményüket, hanem korábbi fordulókban. Ez volt a közvetlen oka annak, hogy végül első díjat nem ítéltünk oda

– adta meg a választ a végső döntés okait firtató kérdésünkre Gyüdi Sándor. Arra is kitért, hogy nem tart attól, hogy a végeredmény kedvét szegné a tervezett, következő verseny jelentkezőinek. A zsűri többségi véleménye a helyezések kiosztásával kapcsolatban „a név kötelez” ősi zsinórmértékét követi, így a verseny jelképes dobogójának legfelső fokára csak olyan dirigenst engednek fellépni, aki méltó örököse Fricsay Ferenc zsenialitásának.

Ez a verseny első éve volt, és mint minden hasonló megmérettetés esetében, kell egy kis türelem az általunk megálmodott presztízs megteremtődéséhez. Fontos feladatunk lesz például a zsűri döntési feladatainak finomhangolása. A nagy nemzetközi érdeklődés fényében azonban a folytatás reménykeltő. Hozzáteszem, sokan nem is a győzelem reményében neveztek, hanem azért a tapasztalatért, hogy zenekar előtt állhassanak, ugyanis a fiatal karnagyok rendszerint nagyon ritkán dirigálhatnak komplett szimfonikus zenekart, jobbára be kell érniük több-kevesebb fúvóssal kiegészített vonósnégyesekkel. Ráadásul ezen a versenyen igény esetén visszajelzést, hasznos tanácsokat is kaptak a zsűritől. Nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel, sőt, videóbeszélgetések formájában azóta is keresnek

– zárta a beszélgetést Gyüdi Sándor, aki az eredményhirdetéskor a Szegedi Szimfonikus Zenekar meghívását adta át Gabriel Hollander belga karmesternek különdíjként.