Filmkritika: Saját maga ura

Egy film általában nem létezik konfliktusok nélkül, így természetes dolognak tekinthető, hogy ha egy műben megjelenik egy robot, akkor az a robot előbb-utóbb a teremtője, azaz az ember ellen fordul. Azt írtam, „természetes dolog”, de nyugodtan írhatom műfaji klisének is, ugyanis a robot-ember együttélés filmes ábrázolásának csaknem mindig ez a vége (lásd Terminátor, Én, a robot, Ex Machina stb.). Nem meglepő, hogy ugyanez történik a M3GAN című sci-fi – thrillerben is. A címszereplő robotbaba egy idő után öntudatra ébred, vagyis a saját maga ura lesz, nem parancsolhat neki senki és ebből logikusan az következik, hogy fellázad teremtője/gazdája, tehát az ember ellen. Hogy tényleg logikus-e, hogy mindig az ember ellen kell fordulni, illetve minden esetben gonoszkodásra, gyilkolásra kell használni a szabad akaratot, az egy másik cikk témája lehetne – de hát ettől klisé a klisé. 

És akkor itt rá is tapintottunk a M3GAN legnagyobb hibájára: klisészerűségéből adódóan roppant kiszámítható a cselekmény, váratlan fordulatra ne is számítsunk. Ha a cselekmény nem tartogat számunkra meglepetést, akkor miben lehet a nézőnek öröme? Szerencsére még sok tényezőn múlhat egy film minősége. Ilyenek például az árnyaltan ábrázolt karakterek, az igényesen megkomponált látványvilág, továbbá a hatásos félelemkeltés. Thrillerről lévén szó, ez utóbbi tényező egyáltalán nem elhanyagolható, és bőven lehet sikeres még akkor is, ha a film sztorija kliséken alapul. Nézzük hát, hogy a felsorolt tényezők közül melyikben hogyan teljesít Gerard Johnstone alkotása!

A címszereplőről, a M3GAN nevezetű robotbabáról már volt szó, őt most hagyjuk is, úgyis előjön még a félelemkeltés tárgyalásakor. Rajta kívül a főhős egy kislány, Cady, aki egy autóbalesetben elveszítette a szüleit, majd nagynénijének a gyámsága alá kerül. Gemma, a nagynéni egy játékgyártó cég mérnöke, és nem igazán ért a gyerekneveléshez. Ezért úgy dönt, a legjobb megoldás az, ha unokahúgán teszteli le élethű robotbabájának a prototípusát (ő lesz M3GAN). Cady és Gemma egyébként izgalmakat ígérő kapcsolata sajnos nem sok izgalmat hoz. A film egy pillanatra sem akarja összetéveszteni magát egy drámával, úgyhogy ami a szüleit elveszítő kislány gyászát illeti, csak nagyon a minimumot hozza a M3GAN. Sajnos Gemmáról sem mondható el, hogy túl sok jellemfejlődésen menne át, és ezen Allison Williams (Tűnj el!) erőtlen alakítása sem segít. Pedig lehetett volna dramatizálni a karrier vs. család problematikát, vagy ki lehetett volna domborítani Gemma erkölcsi dilemmáját azzal kapcsolatban, vajon helyes döntés-e Cady kezébe adni a még tesztelés alatt álló robotbabát. 

Nem, Gerard Johnstone filmjét nem igazán érdeklik ezek a kérdések. A mű fényképezése is beéri az átlaggal, így egyedi beállításokra, emlékezetes, kreatív képi megoldásokra hiába várunk. Szívesen mondanám, hogy ezeket csak azért nem vesszük észre, mert magába szippant a történet, de ez azért túlzás. Tény azonban, hogy klisé ide vagy oda, a M3GAN közben csak ritkán unatkozunk. A feszültség fokozatossági elvét a készítők betartják, a robotbaba nem hirtelen válik az ember ellenségévé. Az ijesztőnek szánt jelenetek nem vallanak szégyent, bár nem is túl emlékezetesek. A M3GAN minden tekintetben egy középszerű alkotás, 16 éves kortól egyszer nézhető thriller.

5/10