Erre csak kevesen számítottak

Már csak négyen reménykedhetnek abban, hogy a magasba emelhetik a Henri Delaunay-­kupát a vasárnapi döntő után. Odáig ha hosszú nem is, de könnyű egyik csapat útja sem lesz a londoni Wembley Stadionban megrendezett végjáték során. Ha valamit megmutatott ez az Európa-bajnokság, akkor azt, hogy aki kicsit sem tud egységes, szervezett futballt bemutatni, azt hamar megbüntetik az ellenfelek. Az erejükkel teljesen elkészülő ukránokat mindez a negyeddöntőig repítette, Anglia ellen viszont már elfogyott az erő.

Ott van Dánia esete, amelyik az első csoportmeccsen borzalmas perceket élt át Christian Eriksen miatt, és két fordulót követően nulla ponttal a csoportja utolsó helyén állt.

A 24 csapatos lebonyolítás értelmében viszont a hat csoport négy harmadik helyezettje is továbbjutott, a többit pedig láttuk. Dánia tükörsimán intézte el Walest, és Csehország ellen sem kellett nagyon izgulnia, most pedig 29 év elteltével a döntőért léphet pályára – igaz, jelen állás szerint csak a Nagy-Britanniában élő dánok szurkolhatnak a Wembley Stadionban az angolok elleni Európa-bajnoki elődöntőben.

A dán szövetség közlése szerint 5000 jegyet kaptak a találkozóra. Sajtóértesülések szerint a dán és a brit kormány egyeztetése eddig nem vezetett eredményre abban a kérdésben, hogy az északi ország drukkerei esetleg kaphassanak utazási könnyítéseket és kivételt a koronavírus-járvány miatti korlátozások alól.

Az európai és mondhatni a világ topfutballja már valóban ennyin, apróságokon múlik. Hátradőlni nem szabad, mert minden csapatnak megvan az a játékosa, aki képes eldönteni egy-egy meccset: igaz, ebből kétségkívül több lesz majd az elődöntőben a spanyol–olasz–angol triónak, mint Dániának.

Egy tornát nem lehet végig csúcsformában futballozni, a négy elődöntős csapatra pedig az is mindenképpen igaz, hogy akadtak nehezebb meccseik az Eb-n. Elég a spanyolok „szenvedésére” gondolni az első két fordulóban, vagy Anglia látszólag döcögős játékára a csoportkör során. Olaszország ki tudja, meddig juthatott volna, ha De­­miral nem nyúl bele szerencsétlenül abba a beadásba az 53. percben, mert addig bizony Roberto Mancini azóta nagyszerű futballt mutató csapata is próbálkozott ugyan a törökök ellen, de vajmi kevés sikerrel.

Innentől viszont már a tét ha­­talmas, és aki idáig eljutott, aligha szeretne már üres kézzel hazamenni.

Ezt várja Makra Zsolt

Az elődöntők előtt az NB II.-es Budafoki MTE szegedi másodedzőjét, Makra Zsoltot kérdeztük, hogy látta eddig az Eb-t, és kit tart végső esélyesnek.

– Ritmusban és taktikailag is színvonalas meccseket láthattuk eddig. Óriási élmény volt a magyar válogatott szereplése, a portugálok elleni meccset a helyszínen nézhettem végig. Az én szememnek a spanyolok játéka tetszik a legjobban. Igaz, hogy a torna elején szenvedtek, de számítottam rá, hogy eljutnak a végjátékig. A dánok a kezdeti sokk után összerázódtak, és stabil csapat benyomását keltik, az ő szereplésük meglepetés. Lehet, hogy többen meglepődnek, de spanyol–angol döntőt várok az előbbi sikerével. A futball viszont kiszámíthatatlan, ezért is nagyszerű sportág. Látszódik az, hogy a világ labdarúgása kezd kiegyenlítődni, így semmilyen szinten nincsenek lefutott meccsek. Minden csapat tud szervezetten védekezni, és minden csapat egy kicsit a biztonságot helyezi előtérbe. A kisebb országok sokkal érettebb futballt mutattak, mint az előző tornákon, nem hiszem, hogy a fáradtság játszott volna szerepet abban, hogy több nagy nemzet is búcsúzott az Eb-től.