Szeged - delmagyar.hu

Általánosságban egyetértek, kedves Kánaán: a gyerek személyisége, és ezzel összefüggésben a magatartása is olyan lesz, amilyenné az adottságai keretein belül a környezete formálja. Ennek az ingerkörnyezetnek pedig, különösen az interperszonális kapcsolatokat alaposan felértékelő kisgyermek-, majd pedig kamaszkorban, meghatározó része lesz az ember. A két, említett életkor között e szempontból az az egyik legjelentősebb különbség, hogy a kisgyermek inkább csak másolja és mechanikusan (értsd pl.: tartalmi, kommunikációs és etikai szűrők nélkül) gyakorolja a környezetéből ellesett magatartásmintákat, míg a kamasz már tudatosan alkalmazza ezeket a környezetéhez való viszonyulása kifejezéséhez, és ekként mindez az önkifejezése, gyakran intrikus túlzásokkal alkalmazott, fontos eszközévé válik.
Nagyon leegyszerűsítve, pontosan úgy van, ahogyan mondja: ha a piperetükörképem (ez nagyít is kicsit :)) nem tetszik, nem a tükröt töröm össze, hanem, mondjuk megborotválkozom, megfésülködöm. Vagy… Tovább olvasom »

Általánosságban egyetértek, kedves Kánaán: a gyerek személyisége, és ezzel összefüggésben a magatartása is olyan lesz, amilyenné az adottságai keretein belül a környezete formálja. Ennek az ingerkörnyezetnek pedig, különösen az interperszonális kapcsolatokat alaposan felértékelő kisgyermek-, majd pedig kamaszkorban, meghatározó része lesz az ember. A két, említett életkor között e szempontból az az egyik legjelentősebb különbség, hogy a kisgyermek inkább csak másolja és mechanikusan (értsd pl.: tartalmi, kommunikációs és etikai szűrők nélkül) gyakorolja a környezetéből ellesett magatartásmintákat, míg a kamasz már tudatosan alkalmazza ezeket a környezetéhez való viszonyulása kifejezéséhez, és ekként mindez az önkifejezése, gyakran intrikus túlzásokkal alkalmazott, fontos eszközévé válik.
Nagyon leegyszerűsítve, pontosan úgy van, ahogyan mondja: ha a piperetükörképem (ez nagyít is kicsit :)) nem tetszik, nem a tükröt töröm össze, hanem, mondjuk megborotválkozom, megfésülködöm. Vagy éppen sminket igazítok. Vagy, esetleg, összeszedem minden bátorságomat, és lemosom az évek szorgos munkájával és nagy gonddal felhordott, hamis, minden igazságot elfedő mázat az ábrázatomról. Azt, amit a kamaszok éppen most kezdenek felpakolni magukra, bár őket még nem fedi, nem borítja el teljesen, az ő autentikus lényük még látható - a szívből, őszintén érdeklődők számára. :)

Nagyon értékesnek tartom a bejegyzését! A helyi viszonyok miatti felháborodásán is úrrá tud lenni, és hasznos, mondhatni közérdekű következtetések levonására összpontosít. Szerintem alapvetően helyesen. :)

Kellemes pihenést! Kímélje magát ebben a hőségben!

Tisztelt beni12!
Bizonyára Ön ezek szerint nagyon jól értesült és közeli érintett lehet ez ügyben! Nekem is vannak információim a konyhai kiszolgálással kapcsolatban, mivel több tanuló is jelezte a szülők fele az étkezdei kiszolgálás gusztustalanságait. Rendszeresen előfordult, hogy a konyhások,(tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára) szabályosan odalökték a gyerekeknek az ételt, mint a kutyáknak. Végül is ami megmarad, azt haza lehet vinni, egy-két disznót fel lehet belőle hízlalni. Nem gondolom, hogy e-miatt álmatlan éjszakái lettek volna a konyhásoknak, hogy rajtuk marad az étel. A leírtak alapján Ön egy kicsit idegileg kiborult tanár lehet, de nyitva áll a lehetőség mindenki előtt a változtatásra! Ha Ön a családok nevelését minősíti, akkor talán megemlítenem én is a tanári példamutatást is! Röviden csak annyit, nem szeretném nevesíeni a szereplőket, de milyen példát lehet mutatni a tanulóknak, ha tanárok, nyílvános helyen közmegbotránkoztató magatartást… Tovább olvasom »

Tisztelt beni12!
Bizonyára Ön ezek szerint nagyon jól értesült és közeli érintett lehet ez ügyben! Nekem is vannak információim a konyhai kiszolgálással kapcsolatban, mivel több tanuló is jelezte a szülők fele az étkezdei kiszolgálás gusztustalanságait. Rendszeresen előfordult, hogy a konyhások,(tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, ne vegye magára) szabályosan odalökték a gyerekeknek az ételt, mint a kutyáknak. Végül is ami megmarad, azt haza lehet vinni, egy-két disznót fel lehet belőle hízlalni. Nem gondolom, hogy e-miatt álmatlan éjszakái lettek volna a konyhásoknak, hogy rajtuk marad az étel. A leírtak alapján Ön egy kicsit idegileg kiborult tanár lehet, de nyitva áll a lehetőség mindenki előtt a változtatásra! Ha Ön a családok nevelését minősíti, akkor talán megemlítenem én is a tanári példamutatást is! Röviden csak annyit, nem szeretném nevesíeni a szereplőket, de milyen példát lehet mutatni a tanulóknak, ha tanárok, nyílvános helyen közmegbotránkoztató magatartást tanusítanak, vitatkoznak, veszekednek hangosan iskolán belüli dolgokról. Tiszteletem annak a szülőnek, akinek a gyermeke nem ballagott, és volt olyan toleráns az iskolával szemben, hogy ebben a cikkben nem hozta nyilvánosságra az igazságot, mert az igazi botrányt generált volna. A fiúkat sem lehet felmenteni a történtek alól, de hangsúlyozom nem nem bűnözőkről vitatkozunk, hanem kamasz gyerekekről, akik még formálhatóak megfelelő pedagógiai módszerekkel, de ehhez hozzáértő pedagógusokra van szükség, nem pedig az életébe belekeseredett, csalódott, idegkiborul emberekre, akikből egyre több van az iskolákban. Ha valaki úgy érzi, hogy ezekkel a feladatokkal nem tudja felvenni a harcot, lehetősége van más állás után nézni, szerintem nem maradna betöltetlen állás a mai óriási munkanélküli világban.

Még egy szóra csak, Kedves Beni12!

Talán elsikkadt kissé az alábbi gondolatok között egy "apróság".
Ha valaha, csak egyetlen egyszer is megaláz, főleg, ha nyilvánosan egy kamasz kölyköt, akkor jó esélye van arra, hogy végérvényesen elveszítse a bizalmát, és olthatatlan ellenszenvvel, jobb esetben flegma közönnyel fog viszonyulni Önhöz. Ezt tehát kínos gonddal kerülje, mert ha csak egyszer is elhibázza, azt kockáztatja, hogy minden lehetőségét elveszítheti arra nézvést, hogy a kölyköt a neki megfelelő úton vezethesse!
Ezen kívül szinte bármilyen hibát elkövethet, összezördülhet vele - ez olykor elkerülhetetlennek is látszik -, négyszemközt negatív, akár ledorongoló véleményt is mondhat róla, ha ugyanakkor képes és kész örömmel elismerni a kedvező vonásait és a teljesítményét is (ezt bátran teheti nyilvánosság előtt!), belemehet olyan helyzetekbe is, amelyek az átlag felnőttből ellenérzést, némi, értetlenkedéssel kísért rosszallást váltanak ki..., egyszóval szinte bármit… Tovább olvasom »

Még egy szóra csak, Kedves Beni12!

Talán elsikkadt kissé az alábbi gondolatok között egy "apróság".
Ha valaha, csak egyetlen egyszer is megaláz, főleg, ha nyilvánosan egy kamasz kölyköt, akkor jó esélye van arra, hogy végérvényesen elveszítse a bizalmát, és olthatatlan ellenszenvvel, jobb esetben flegma közönnyel fog viszonyulni Önhöz. Ezt tehát kínos gonddal kerülje, mert ha csak egyszer is elhibázza, azt kockáztatja, hogy minden lehetőségét elveszítheti arra nézvést, hogy a kölyköt a neki megfelelő úton vezethesse!
Ezen kívül szinte bármilyen hibát elkövethet, összezördülhet vele - ez olykor elkerülhetetlennek is látszik -, négyszemközt negatív, akár ledorongoló véleményt is mondhat róla, ha ugyanakkor képes és kész örömmel elismerni a kedvező vonásait és a teljesítményét is (ezt bátran teheti nyilvánosság előtt!), belemehet olyan helyzetekbe is, amelyek az átlag felnőttből ellenérzést, némi, értetlenkedéssel kísért rosszallást váltanak ki..., egyszóval szinte bármit megtehet, de soha-soha ne alázza meg őt! Nincs olyan, amit ennél fontosabbnak tartanék. Ha olykor büntetnie kell, ne legyen rest bevonni őt, beszéljen vele nyíltan, őszintén, és kérje ki a véleményét, hallgassa végig türelemmel és látható, odaadó figyelemmel, mielőtt kimondja az ítéletet! Soha ne vágjon a szavába, ezzel is jelezvén az iránta érzett tiszteletet, érdeklődést és szeretet! Ha így tesz, akkor ő is igyekszik ezt viszonozni - ha nem is mindig sikerrel. :) Legyen határozott, de tudja: egy hiperérzékeny állapotú, tomboló igazságérzetű csodalény áll Ön előtt! Ha jól csinálja, akkor a büntetést is elfogadja, némi morgással kísérve, mi több, hatással lesz rá. Csak meg soha ne alázza őt!

Köszönöm, hogy meghallgatott!
Aludjon jól! :)

Tisztelettel Üdvözlöm, Kedves Beni12!

Érdeklődéssel olvastam a keserű hangú helyzetjelentését, amelyben, nyilván töredékesen, közzé tette a csibészek bűnlajstromát.

A listán olyan gaztett is szerepel, amely pontosításra szorulhat, mert a közölt formában félreérthető, és eléggé valószínűtlen is: "Egyikük rendszeresen lehúzott gatyával várta az iskolába érkező lányokat". Felteszem, lehúzott nadrággal, az alsónadrágját - mintegy a "férfias" vagányságát, tekintélynövelő bátorságát bizonyítva, felhasználva a merészségét növelő, éledező szexuális késztetéseit is - láthatóvá téve, ami viszont már hihető. Az ilyen korú fickókra, jóllehet, jellemző némi, fokozott exhibicionista késztetés, de azért az önmagukat megalázó helyzetekig ritkán mennek el. Ha mégis megteszik, az valóban intő jel lehet arra nézve, hogy esetleg szakember segítségére lehet szükség, a valószínűleg más formákat is öltő, magatartászavarokat kiváltó okok felderítéséhez és megszüntetéséhez. Nem hiszem,… Tovább olvasom »

Tisztelettel Üdvözlöm, Kedves Beni12!

Érdeklődéssel olvastam a keserű hangú helyzetjelentését, amelyben, nyilván töredékesen, közzé tette a csibészek bűnlajstromát.

A listán olyan gaztett is szerepel, amely pontosításra szorulhat, mert a közölt formában félreérthető, és eléggé valószínűtlen is: "Egyikük rendszeresen lehúzott gatyával várta az iskolába érkező lányokat". Felteszem, lehúzott nadrággal, az alsónadrágját - mintegy a "férfias" vagányságát, tekintélynövelő bátorságát bizonyítva, felhasználva a merészségét növelő, éledező szexuális késztetéseit is - láthatóvá téve, ami viszont már hihető. Az ilyen korú fickókra, jóllehet, jellemző némi, fokozott exhibicionista késztetés, de azért az önmagukat megalázó helyzetekig ritkán mennek el. Ha mégis megteszik, az valóban intő jel lehet arra nézve, hogy esetleg szakember segítségére lehet szükség, a valószínűleg más formákat is öltő, magatartászavarokat kiváltó okok felderítéséhez és megszüntetéséhez. Nem hiszem, hogy itt erről lenne szó.
A "horrorsorozat" többi cselekménye kevésbé lóg ki a kamaszkorú figurák kedvelt figyelemfelkeltő-önreklámozó, bemutató előadásainak a sorából, noha, elismerem, komoly zavarokat okozhattak velük nemcsak az órát megtartani igyekvő tanárok, hanem a többi, a feltűnésre kevésbé hajlamos, de azért bátorító csendes társként viselkedő kölyök iskolai, órai munkájában is.
Említi a tanárok és az iskola eszköztelenségét. Ha arra gondol, hogy ma már hiányzik a sulik eszköztárából a nevelési célzattal használt méterrúd, méteres vonalzó, vagy a körmösök osztására kifejlesztett, :D de legalábbis erre a célra kitűnően alkalmas, és e célból tartott, harminc centis fa vonalzó, akkor igaza van: létezik az eszközhiány. De a fegyelmezésnek azért vannak más eszközei is, amelyeknek a jó tanár (pedagógus, nevelő, szülő...) a birtokában van, legalábbis ´papírforma" szerint. S itt, ha megengedni (ha nem :)), ismét Önt idézem: "...a gyerek igenis tisztelettel tartozik a tanárok és az őt körülvevő felnőttek felé". Tartozik-követel... Nos, igen, a feudálisan konzervatív (máshol a ´porosz´ jelző alkalmazásával találkozhat inkább) értékrendű nevelés szemléletének alapeleme, hogy úgy mondjam, "értéke", a tanár, a szülő, és általában a felnőttek feltétlen (ez a szó nagyon fontos a probléma megértéséhez), mondhatni, vak tisztelete. Murphy egyik törvénye alapján így tudnám összefoglalni ennek a lényegét:
1. § A tanárnak mindig igaza van.
2. § Ha a tanárnak esetleg nincs igaza, akkor automatikusan életbe lép az 1. §.
Nos, az ilyen, folytonos, félelmeket és szorongást keltő és szándékoltan fenntartó drilleken alapuló oktatási-nevelési folyamatok feszültségeit nemcsak a kamaszok viselték mindig is rosszul, hanem minden gyerek, és a felnőttek sem éppen repestek az örömtől azokban a társadalmakban, amelyekben az ő megregulázásuk is ugyanilyen módszerekkel folyt a mindenkori, abszolút hatalom részéről.
Azt mondja tehát, hogy a gyerek igenis tisztelettel tartozik... Bocsásson meg, de én ezzel semmiképpen se tudok egyetérteni. Így nem. A gyerek ugyanis, véleményem szerint az égvilágon semmivel sem "tartozik", tisztelettel sem. Ez a szemlélet a feudális hierarchia terméke, amely bebetonozta azt a függési rendszert, amely biztosította a hatalom kontinuitását, és az ehhez szükséges, kikényszerített rendet, végletesen korlátozva az emberek érdekérvényesítési törekvéseit, s így mindent eltűrő, hűségesnek látszó, a felettük isten akaratából hatalmaskodó uraikért halni kész jobbággyá nyomorítva őket. Ez - s aszt hiszem, ezzel egyetért - egyáltalán nem lenne kívánatos egy olyan világban, amelyben az önálló, talpraesett és bátran kezdeményező, kreatívan és konstruktívan versengő ember önérvényesítési képességeinek meghatározó a szerepe abban, hogy milyen életpályán lesz képes mozogni a felnövekvő, fejlődő ember a majdani közösségeiben. Ez, természetesen, bizonyos, célszerűen meghatározott korlátok között értendő, amelyek az embert következetes önuralomra, fegyelemre (=a célok eléréséhez szükséges magatartás) szoktatják, úgy, hogy belülről érdekeltté teszik ebben, tehát semmiképpen sem a vak fegyelemről van szó, hanem arról, amit zárójelben említettem. Úgy is mondhatnám, hogy a kölykök semmilyen tisztelettel nem "tartoznak" magától értetődően senkinek; ahhoz, hogy tiszteljek valakit, annak azt ki kell érdemelnie. A tudásával, a kedvességével, az empátiájával, a segítőkészségével, a figyelmével, a sportteljesítményével, vagy bármilyen, tettekben megmutatkozó tulajdonságával, amely okán önként felnézek rá, és ha tehetem, meg az utam is arra visz valameddig, akkor boldogan és önként követem.
Ne értsen félre, egy szóval sem állítom, hogy a mindszenti tanárokban nincs semmi tiszteletre méltó! Nem is állíthatom, hisz nem ismerek közülük egyet sem. De - és ha elolvas néhány korábbi bejegyzést is, akkor bővebben is tájékozódhat a probléma lehetséges okairól - olyan emberek (nem csak tanárok), akik maguk is erősen frusztráltak, mert folyton kerülgetniük kell a politikai és egyéb manőverek taposóaknáit, már talán egymástól is félnek (pl. azért, mert ijesztő, az egzisztenciájukat is veszélyeztető folyamatok forgatagában kell élniük és dolgozniuk ezekkel a kis lökött csibészekkell is), nagyon nehezen tudnak olyan nevelési helyzeteket kezelni, amelyek alapvetően eltérnek a kívánatos, az oktatási feladatok gyors és hatékony elvégzéséhez szükséges állapottól. Különösen akkor csúszik ki a kezükből a folyamatok irányítása, ha ezek a problémák mind volumenükben, mind pedig minőségükben kezdenek felduzzadni.
Abban igaza van, hogy sok hatékony eszközt kivettek az iskola kezéből az utóbbi évek során. Nem, dehogyis, nem a méterrudat! :D De ilyen például, sok egyéb mellett, a családokkal való kapcsolattartás, korábban jól bevált eszközrendszere is, amely, a bensőséges együttműködés eredményeképpen mintegy védőhálót font a kölykök köré, amelyen, ha nem volt lyukas, a srácok bizony nehezen tudtak átcsúszni. Röviden: a suli és a család szorosan és következetesen együtt tudott működni a gyerek érdekében, amelynek a meghatározásában nem is volt közöttük lényegi vita általában. Ez a lehetőség is valóban nagyon hiányzik. Ha például egy tanár a fejébe veszi, hogy meglátogatja a családot az otthonában, annak akár rossz vége is lehet, és az sem kizárt, hogy jogi útra terelődik a próbálkozás. ha a család rossz néven veszi és zaklatásnak minősíti a közeledési szándékot... Ez nagy baj! De ha a szülő megy be a suliba, olykor már az is rossz előjel lehet, mert jó, ha nem visz magával boxert, szúró-vágó eszközt, géppisztolyt, mozsárágyút, atomgránátot, meg a rokonság köréből toborzott könnyűlovasságot... :D Persze, azért nem mindenki ilyen, de sajnos egyre gyakrabban lehet hallani ilyesmiről is, és ez jól jelzi, milyen mélységekbe sikerült süllyesztenünk a közbizalmat.

Egy gondolat erejéig azért visszatérek a pedagógus és a suli arzenáljára, meg a gazfickókra. Tudja, a nevelés, legkevesebb, bipoláris folyamat, amelynek az egyik pólusán a kölyök, a másikon pedig a közösség által felhalmozott tudást és értékeket (bele értve az erkölcsieket is, természetesen) képviselő, és azt átadni igyekvő emberek csoportja áll. Így tehát nemcsak a tanárok és a szülők, hanem voltaképpen mindenki, aki a kölykök személyiség-fejlődésére bármilyen hatással jelenik meg a színen. Másfelől a folyamat elég hosszú is, mert - szerintem - a fogantatással kezdődik, és lényegében a halálig tart. Persze, lehet és kell is különböző, szakmailag indokolt, a célok elérésének megfelelő szakaszokra bontani, és ehhez szabott módszereket alkalmazó intézményhálózatra bízni a részfeladatok elvégzését, amelyek az egyes oktatási-nevelési feladatok ellátására szakosodtak...

Hadd ne vesézzem tovább a kérdést, inkább kiragadnék egy, szerintem eléggé általános, és a problémával korreláló tényt.
Néhány napja felnéztem a mindszenti suli honlapjára, és nem lepett meg, hogy a tantestületben alig akad pár férfi (úgy értem, hímivarú tanár :)). Ezt ma már sokan nem tartják problémának, mert lassan megszokták, hogy az óvodákban meg az általános iskolákban a tanárok döntő többsége nő, de ez a középiskolákban is tetten érhető tendencia, és valójában nem is egészen új keletű jelenség. Ismét kérem, ne értsen félre! Nem a nők szakmai felkészültségével van probléma, mert az bizonyára kitűnő, olykor, ismerve a nők szorgalmát, talán még alaposabb is, mint a férfi kollégáiké, hanem azzal, hogy kevés közöttük az olyan személyiségű, aki a férfias határozottságával és acélos következetességével, és mégis nagyvonalúan képes kezelni azokat a helyzeteket, amelyek kezeletlenül a bajok elhatalmasodásához vezethetnek. Egy másik probléma, amelynek az okaira már utaltam, az, hogy a neurotizálódó pedagógus aligha képes teljes vállszélességben a kölykök mellé állni, nincs türelme a problémás helyzetek feltárásához és tisztázáshoz, és így a megoldás is szükségképpen elmarad, sőt, a rövid, leggyakrabban egyszerűen magatartásjegyben, intésben, megrovásban, vagy egyéb, a feldolgozás fáradalmait elkerülő reagálásban merül ki a nevelési interakció. A bajok egymásra rakódnak, a kezeletlen konfliktushelyzetek eszkalálódnak, és a légkör rövid időn belül alkalmatlanná válhat az előírt feladatok ellátására. Súlyos rendszerhiba ez, amely nem elsősorban a suliban alakul ki, de ott robban be igazán, a társadalom minden gyerekbetegségét reprezentáló kölykök magatartászavarai formájában...
Komoly a baj? Igen. Mégse a méterrúd, vagy a vonalzó a megoldás, higgye el! Tudja, egy tizenkét-három-négy éves csibésznek már elég jól lehet hatni az értelmére, és még elég jól lehet hatni az érzelmeire is, de azt tudni kell róla, hogy már kinőtt a tekintélytisztelő időszakból, amelyre a biztonságérzete fenntartása okán oly nagy szüksége volt addig, és amely meg is könnyítette az irányítását. De ez a gyermekkori érzelmi dependencia a múlté; egy kamasz kölyök más minőséget jelent, és elképesztően gyorsan bomlik ki a kiegyensúlyozott, derűs gyerek, addig jól kezelhető figurájából. Ez a változás őt magát is megviseli, és önmagában is összezavarja a személyisége minden szintjén, extrém és gyors hangulatváltozásokat és magatartászavarokat is elkerülhetetlenül előidézve. Ezek kezelése nem egyszerű, de higgye el, egyáltalán nem is lehetetlen! Ha egyszer teheti, próbáljon meg egy vad kamaszcsikó lelkébe pillantani! Ha sikerül, nagyon meg fog lepődni, mert odabent egy, a végletes, már-már angyali gyengédség és a tomboló vadság széles partjai között hullámzó óceánt talál, amelynek ki-kicsapnak a hullámai, hol simogatva, hol rombolva a partot, de eközben, ha jól figyel, hallani fog valami rejtélyes suttogást, esdeklést is... Ha ezt is képes meghallani, és érti is, akkor, bátran állítom, Önnek soha többé nem lesz se komoly problémája, se ellenérzése ezekkel a csodalényekkel szemben! Mert azok, nem is akármilyenek, csak próbálja szeretettel, nyílt, őszinte érdeklődéssel és kitartó türelemmel körbeszaglászni a bitangokat! Nagy előny, ha képes olykor elvegyülni is köztük, és még nagyobb, ha élvezi is, mert, bizony mondom, ezek azonnal észreveszik ezt, és a maguk idétlen módján, nagy, a hullámzó érzelmeiket álcázó nyerítések közepette maguk közé is fogadják. Ha így lesz, és sikerrel jár, arra vigyázzon, hogy ne zökkenjen ki szélsőségesen, s főleg tartósan a felnőtt szerepéből, mert akkor bizony Ön is csak egy csikó lesz a nyerítő ménesben! :D Az se rossz érzés, sőt, de abból a pozícióból már nehéz visszakecmeregni, és nem tud olyan hatékony lenni, mint felnőtt, de elfogadott és kedvelt vezérkosként. Még egy intés: ha sikerrel próbálkozik, arra is készüljön, hogy baromira fárasztó órái, napjai, hetei, hónapjai, évei lesznek, folyvást tele lesz a lelke ezekkel a szörnyecskékkel, vagyis ügyeljen arra, hogy ne terhelje túl magát! Ők ugyanis nagyon kíméletlenül fognak, bogáncsként beleragadni a lelke bársonyába - már, ha engedi, akarja, és jól csinálja! :D

Ha sikerült néhány háttérgondolatot kihámoznia a fenti ömlengésből, akkor megérte fáradnom. Ha nem, akkor sincs gáz: megpróbáltam, ennél többet sajnos most nem tehetek se a mindszenti csibészekért, se a suliért, sem pedig a mi, aranyos, a gyerekeit féltve óvó és szeretettel, gonddal nevelgető társadalmunkért. ;)

Hálás vagyok a bejegyzéséért! Még néhány napig figyelemmel kísérem a témát, hátha hallok egy-két kiadós, vidám nyerítést is errefelé. ;) :D Jó lenne, nagyon örülnék neki! :)

Köszönöm, hogy elmondta a véleményét! Aludjon jól!
Jó éjszakát!

Tisztelt hozzászólók ! Ezek az "aranyos fiúk" több tisztességtelen és szemtelen dolgot követtek el. Csak néhányat sorolnék: beleköptek a számukra kiadni kívánt ételbe, minek utána az nem az ő fogukhoz való volt. Egyikük rendszeresen lehúzott gatyával várta az iskolába érkező lányokat. Órákon ettek, padokat borítottak fel, belebeszéltek az órába, a tanárral szembe szálltak. Szerintem pontosan azokat a gyermekeket viseli ez meg lelkileg, akik tanulni és figyelni szeretnének az órán, vajon az ő jogaikat ki védi? A tanároknak is vannak jogaik, a gyerek igen is tisztelettel tartozik a tanárok és az őt körülvevő felnőttek felé. Kérdezem én milyen fegyver van ma a tanárok kezében? A gyereknek mindent lehet? Ha 1-est ad kineveti, ha osztályfőnöki figyelmeztetést ad nem érdekli, sz..ik rá! Kiküldeni nem lehet, akkor mit tegyenek ?! Köszönhetjük ezt a nagy liberális SZDSZ-nek ! Amikor mi gyerekek voltunk nem volt ritka a favonalzó, amivel jó nagyot lehetett a fejünkre vagy netán a… Tovább olvasom »

Tisztelt hozzászólók ! Ezek az "aranyos fiúk" több tisztességtelen és szemtelen dolgot követtek el. Csak néhányat sorolnék: beleköptek a számukra kiadni kívánt ételbe, minek utána az nem az ő fogukhoz való volt. Egyikük rendszeresen lehúzott gatyával várta az iskolába érkező lányokat. Órákon ettek, padokat borítottak fel, belebeszéltek az órába, a tanárral szembe szálltak. Szerintem pontosan azokat a gyermekeket viseli ez meg lelkileg, akik tanulni és figyelni szeretnének az órán, vajon az ő jogaikat ki védi? A tanároknak is vannak jogaik, a gyerek igen is tisztelettel tartozik a tanárok és az őt körülvevő felnőttek felé. Kérdezem én milyen fegyver van ma a tanárok kezében? A gyereknek mindent lehet? Ha 1-est ad kineveti, ha osztályfőnöki figyelmeztetést ad nem érdekli, sz..ik rá! Kiküldeni nem lehet, akkor mit tegyenek ?! Köszönhetjük ezt a nagy liberális SZDSZ-nek ! Amikor mi gyerekek voltunk nem volt ritka a favonalzó, amivel jó nagyot lehetett a fejünkre vagy netán a körmünkre csapni, ha elfelejtettük volna a szabályokat. Nem is volt ilyen viselkedés, de nem is lett semmi bajunk tőle, csak tisztelettudóvá váltunk. Ezzel most nem azt akarom mondani természetesen hogy ütni verni kell a gyereket, nyilván nem ez a megoldás, de az biztos, hogy ez a mostani helyzet sem vezet sehová. Oda fogunk jutni lassan, hogy nem lesz aki tanítsa a gyerekeinket, mert valljuk meg őszintén, melyikünk menne el szívesen egy ilyen iskolába több magatartás problémás gyerek közé idegileg tönkre tenni magát és még a tudását adja is át nekik !
A családok akik ezeket a gyerekeket nevelik önmagáért beszélnek egyébként !

Az önkritikához szükséges bátorság hiánya sem mindszenti jelenség, ahogyan én sem vagyok az, kedves Falcao.
Mindazonáltal úgy legyen, ahogyan mondja! Héber eredetű szóval: ámen! :)

Kedves tucat! Örömmel olvastam a válaszát (bár nem igazán szeretem a magázódást, de ez esetben kivételt teszek).
Nem támadó szándékkal írtam az önkritika hiányáról csak még itt ilyet nem hallottam , hogy városunk (feltételezem, hogy Ön is mindszenti) "nagyjai" egyszer is feltették volna a kezüket és mea culpáztak volna egy jó nagyot.
Erre céloztam mindössze. De, hogy a témához is hozzászóljak tényleg több türelem kellett volna az igazgatónő illetve az önkormányzat részéről. Bár így nehéz megítélni mert fogalmam sincs, hogy a renitens diákok ugyan milyen dolgot(dolgokat) tehettek. Végszónak elég lesz annyi, hogy remélem az érintettek is tanultak ebből az esetből és a jövőben bölcsebbek lesznek.

51. kánaán 2012.06.23. 17:01
Bármit tettek is, az én szememben ők sincsenek elítélve, kedves Kánaán.
A legtöbb olvasó már bizonyára régen ellapozott innen, de én még figyelek. Ha rá tudja venni a srácokat arra, hogy megszólaljanak itt, és elmondjanak bármit, amit fontosnak tartanak az eseményekkel és az üggyel kapcsolatban, akkor, ígérem, a tőlem telhető legnagyobb figyelemmel és tisztelettel fogom olvasni és tanulmányozni minden szavukat. Sajnos komolyan fennáll a veszélye annak is, hogy reagálok az észrevételeikre :). Nagy öröm lenne, ha megtehetném! :)
Ha teheti, kérem, biztassa őket! Nagyon szeretném megismerni az ő álláspontjukat is! Vajon elég bátrak ahhoz, hogy előálljanak vele a nagy nyilvánosság előtt? :) Remélem, igen! El se tudja képzelni, mennyire örülnék neki, ha elmondanák, mi történt, és mit gondolnak minderről! :) Higgadtan, tárgyilagosan, őszintén, de jól megválogatott szavakkal, ahogyan a nyilvánosság előtt illik. :)
Megígérem, hogy néhány napig még figyelek, és… Tovább olvasom »

51. kánaán 2012.06.23. 17:01
Bármit tettek is, az én szememben ők sincsenek elítélve, kedves Kánaán.
A legtöbb olvasó már bizonyára régen ellapozott innen, de én még figyelek. Ha rá tudja venni a srácokat arra, hogy megszólaljanak itt, és elmondjanak bármit, amit fontosnak tartanak az eseményekkel és az üggyel kapcsolatban, akkor, ígérem, a tőlem telhető legnagyobb figyelemmel és tisztelettel fogom olvasni és tanulmányozni minden szavukat. Sajnos komolyan fennáll a veszélye annak is, hogy reagálok az észrevételeikre :). Nagy öröm lenne, ha megtehetném! :)
Ha teheti, kérem, biztassa őket! Nagyon szeretném megismerni az ő álláspontjukat is! Vajon elég bátrak ahhoz, hogy előálljanak vele a nagy nyilvánosság előtt? :) Remélem, igen! El se tudja képzelni, mennyire örülnék neki, ha elmondanák, mi történt, és mit gondolnak minderről! :) Higgadtan, tárgyilagosan, őszintén, de jól megválogatott szavakkal, ahogyan a nyilvánosság előtt illik. :)
Megígérem, hogy néhány napig még figyelek, és reménykedem. :) Nem kicsit, nagyon! ;)

Ha a srácok magatartási kihágásaira valaki kíváncsi, nagyon nagyot csalódna ha kiderülne a valóság, mert most mindenki valami óriási dologra gondol! Semmi erkölcsbe és törvénybe ütköző dolgot nem csináltak! KAMASZOK, LÁZADÓK és ÖNTÖRVÉNYŰEK (14-15 évesek)! Vannak pedagógusok, akik ezzel megtudnak bírkózni mert rátermettek a tanári pályára, és vannak akik nem. Ha csak ezzel a három sráccal volt probléma, akkor miért nem tudták kezelni a helyzetet? Az iskola házirendje szerint a 2-es magatartású diákok nem vehetnek részt semmilyen iskolai rendezvényen! A srácok kiközösítése még nagyobb konfliktust generált, mint azt a tanárok gondolták! Úgy lehettek vele a fiuk, hogy "ha nem vagyunk egyenlőek a többiekkel, akkor majd mi megmutatjuk, hogy azért sem csinálunk úgy semmit ahogy azt elvárnák"! Szerintem nagyon gyorsan megkapták a NEGATÍV BÉLYEGZŐT, és ettől nem is tudtak szabadulni, sőt most még nagyobb NEGATÍV élménnyel fogják folytatni a jövőt. Az biztos, hogy amiért nincs… Tovább olvasom »

Ha a srácok magatartási kihágásaira valaki kíváncsi, nagyon nagyot csalódna ha kiderülne a valóság, mert most mindenki valami óriási dologra gondol! Semmi erkölcsbe és törvénybe ütköző dolgot nem csináltak! KAMASZOK, LÁZADÓK és ÖNTÖRVÉNYŰEK (14-15 évesek)! Vannak pedagógusok, akik ezzel megtudnak bírkózni mert rátermettek a tanári pályára, és vannak akik nem. Ha csak ezzel a három sráccal volt probléma, akkor miért nem tudták kezelni a helyzetet? Az iskola házirendje szerint a 2-es magatartású diákok nem vehetnek részt semmilyen iskolai rendezvényen! A srácok kiközösítése még nagyobb konfliktust generált, mint azt a tanárok gondolták! Úgy lehettek vele a fiuk, hogy "ha nem vagyunk egyenlőek a többiekkel, akkor majd mi megmutatjuk, hogy azért sem csinálunk úgy semmit ahogy azt elvárnák"! Szerintem nagyon gyorsan megkapták a NEGATÍV BÉLYEGZŐT, és ettől nem is tudtak szabadulni, sőt most még nagyobb NEGATÍV élménnyel fogják folytatni a jövőt. Az biztos, hogy amiért nincs konkrétan leírva a bűnük, méginkább el vannak ítélve sokak szemében.

47. booo 2012.06.22. 13:02
Továbbra is azt gondolom, kedves Booo, hogy ezer okból, elsősorban az érintettek (főleg a srácok) zaklatását elkerülendő, nem lenne helyes a magatartási problémák részleteinek a nyilvános feltárása. Azért sem, mert ezt a konfliktust nekik kell megoldaniuk, s a nyilvánosság ezt a folyamatot aligha segítené elő. Ugyanúgy, ahogyan az Ön családjában előforduló összezördülések okozta ráncok kisimításában se lenne kívánatos, ha több tucat :) ember ott nyüzsögne a nappalijában, árgus szemekkel figyelve a fejleményeket, folyamatosan hangot adva az Önről és családtagjairól alkotott, korántsem indulatmentes véleményének. De ha érezné a köz diszkrét támogatását, azt, hogy segítő szándékkal várakoznak, és szurkolnak a családja sikeréért, az egészen más helyzetet jelent, igaz? :)
Egy esetben azonban magam is el tudnám fogadni a részletek feltárását, valahogy így:
"A. B. vagyok, egyike azoknak a tanulóknak, akiket a suli tantestülete eltiltott a ballagáson való… Tovább olvasom »

47. booo 2012.06.22. 13:02
Továbbra is azt gondolom, kedves Booo, hogy ezer okból, elsősorban az érintettek (főleg a srácok) zaklatását elkerülendő, nem lenne helyes a magatartási problémák részleteinek a nyilvános feltárása. Azért sem, mert ezt a konfliktust nekik kell megoldaniuk, s a nyilvánosság ezt a folyamatot aligha segítené elő. Ugyanúgy, ahogyan az Ön családjában előforduló összezördülések okozta ráncok kisimításában se lenne kívánatos, ha több tucat :) ember ott nyüzsögne a nappalijában, árgus szemekkel figyelve a fejleményeket, folyamatosan hangot adva az Önről és családtagjairól alkotott, korántsem indulatmentes véleményének. De ha érezné a köz diszkrét támogatását, azt, hogy segítő szándékkal várakoznak, és szurkolnak a családja sikeréért, az egészen más helyzetet jelent, igaz? :)
Egy esetben azonban magam is el tudnám fogadni a részletek feltárását, valahogy így:
"A. B. vagyok, egyike azoknak a tanulóknak, akiket a suli tantestülete eltiltott a ballagáson való részvételtől. Őszintén szólva, amikor P. Q-val, X. Y-nal, R. S-sel, meg még pár haverral ökörködtünk, sosem jutott egyikünknek se az eszébe, hogy ebből egyszer ekkora cirkusz lesz. Jó, tudtuk, hogy nem helyes, amit teszünk, de hogy ekkora baj lesz, azt nem gondoltuk. Nem vagyunk mi ördögök, még csak rosszak se akartunk lenni, de hát amikor együtt voltunk, és egymás szemébe néztünk, bukfencet vetett bennünk az ördög, és magam sem értem, miért, de nem tudtunk ellenállni annak az erős késztetésnek, amely azután marionett figurává varázsolt bennünket. Ilyenkor senki sem bírt velünk, mi magunk sem tudtunk parancsolni a bennünk tomboló erőknek. Pedig sokszor, majdnem mindig akartuk, de nem ment. Hiába mondta T. bácsi meg Cs. néni, hogy ne rohanjunk a folyosón, rábólintottunk, mondtuk, igen, de nem ment, alig, hogy eltűnt a szemünk elől, már rohantunk is tovább, sokszor még azt se tudtuk kivárni, hogy elmenjen, annyira lüktetett bennünk az ördög, vagy mi... Volt, hogy majdnem fel is löktük B. nénit, aki ezen nagyon fel is háborodott. Meg az is igaz, hogy amíg nem éreztük a veszélyt, nem volt rossz érzés, hogy egy kicsit mi vagyunk az urak, és senki sem tud megregulázni bennünket! Igen, ez jó érzés volt: szabadok voltunk, és amolyan alfa hímek is az egész suliban! Persze, egymással is versengtünk a csibészségekben, hogy bizonyítsunk egymásnak. Volt, hogy a minket ráncba szedni igyekvő tanárral is tiszteletlenül beszéltünk, a szavába vágtunk, visszadumáltunk, de mintha azt is éreztük volna, hogy a haverok, osztálytársak körében egyre nagyobb a tiszteletünk, mert ők lapítanak, mi meg meg merjük csinálni mindezt. Lehet, hogy nem így volt, de az biztos, hogy senki se mert kikezdeni velünk, és ez nagyon tetszett nekünk, igaz, közben volt valamilyen rossz érzés is bennünk, nem tudom , mi és miért, talán a lelkiismeretünk egy rejtett zugában valami, hol halványodó, hol erősödő figyelmeztetés, amit szintén le kellett küzdenünk, és amikor ez sikerült, akkor voltunk talán a legveszettebbek. Jobb lett volna, ha hamarabb észre térítenek bennünket, mert akkor a dolgok nem fajultak volna idáig, és ezt nem csak a ballagás miatt mondom, hanem azért is, mert most nagyon égő ez az egész, ami körülöttünk, velünk történik. Akár meg is sértődhetnénk emiatt, és már csak azért is bizonyíthatnánk továbbra is, hogy mi vagyunk a király, de most már nem érezzük, hogy dicsőség, amiket csináltunk. Kezdjük érteni, hogy sok mindent nem kellett volna, máshogy kellett volna. Remélem, mindannyian tanulni fogunk ebből a leckéből. Én igyekszem. Kérem a tanáraimat, és mindenkit, ne haragudjanak rám, ránk, de legalább tartósan ne! Szeretnénk bizonyítani, hogy lassan elhányjuk a csikófogainkat, és igyekszünk érett fiatalemberek módjára viselkedni, tanulni és élni. De ehhez még rengeteg segítségre lesz szükségünk. Ugye, számíthatunk rá, hogy megkapjuk, még, ha olykor a szükséges, következetes, de mégis szerető, biztonságot nyújtó szigor formájában is?"
Valami ilyesmi. De csak így, kizárólag egy érintett csikó részéről, név, nevek nélkül.
Abban is biztos vagyok, kedves Booo, hogy egy ilyen "vallomás" csalódást okozna Önnek, mert hiányoznának belőle azok a horrorisztikus elemek, amelyeket a legtöbb bársonylelkű ;) olvasó hallani, látni szeretne. No, hiszen, nem a sátán unokáiról, hanem fegyelmezetlen kamasz kölykökről van szó, akiket nem tudott jól kezelni egy felingerelt, úgyszintén ezer, nyomasztó gonddal küszködő tantestület, belőlük meg azért még akad pár tízezer ebben az országban - hála az égnek! :) Legyenek is sokan, minél többen, még, ha olykor szakad is a víz rólunk, miattuk, de főleg ÉRTÜK!
Az anyjuk keservit ezeknek a csikóknak! De hát ők a jövőnk, kedves Booo, nem igaz? :)