Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Vagy őzünk, vagy mekegünk

Hódmezővásárhely - Csak idegességében, hivatalos ügyintézés közben „mekeg" – és ahogy megnyugszik, azonnal átvált őzésre Szenti Tibor néprajzkutató. Vele együtt több tízezer környékbeli ápol hasonlóan rejtélyes viszonyt saját őző tájszólásával.
Móricz Zsigmondnak nem sikerült megtanulnia, ezért lett mifelénk köznevetség tárgya a Rózsa Sándor című film, amelyet most megint ismétel egy tévécsatorna. A tájszólás olyan érték, amit végleg nem lehet elveszíteni, de azért mégis érdemes vigyázni rá.

„Ha őznek körülöttem, otthon érzem magam" – kezdte a minap makói sajtótájékoztatóját Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő. „Végre egy kis őzés, annyira szeretem a szegedi nyelvjárást" – nyilatkozta Lévai Anikó, amikor könyvét dedikálni jött Szegedre. Valószínűleg egyikük sem csak udvariasságból beszélt: a nyilvánosság korában, amikor tévénéző és tévében szereplő ember között egyre csökken a távolság, nemcsak az az érdekes, ki beszél, és mit mond, hanem az is, hogyan mondja. Erre a legjobb példa Reisz András meteorológus szereplése (lásd keretes írásunkat).

Átváltunk, és nem vesszük észre

Aki olyan környezetben nőtt föl, ahol őznek, tudja, egészen izgalmas viszony is fűzheti az embert saját tájszólásához. Idegen környezetbe kerülve le is lehet szokni róla, aztán hazatérve nagyon könnyen rááll újból a nyelv. Lehet az iskolában, munkahelyen, vagy idegenek között e-zni, és aztán hazatérve őzni, és a váltást többnyire észre sem veszi az ember. Akkor is átváltunk, amikor otthoni ismerőssel találkozunk idegen helyen, és csak ketten beszélgetünk. Lehet őzni dacból is, de ez azért többnyire lélekből jön. Dugonics András piarista szerzetes, író, tanár (1740–1818) még írásaiban is őzött, mert csak később dőlt el – s a legenda szerint az akadémiai szavazáskor egy vokson múlott –, hogy az őző helyett a felső-tiszai e-ző legyen az általánosan használt „irodalmi" nyelv. Az őzés nehezen tanulható, ezt Móricz Zsigmond példája is mutatja. Rózsa Sándorról szóló regényfolyama addig a pontig helyes, amíg Bálint Sándor javítgatta a korrektúrát, onnantól merő káosz, és ez jellemző a regényből készült tévéfilmre is.

Szegvár a határ

„Tudom, hogy fideszös vagy, de én mögbízok benned". Buzás Péter makói polgármesterről mesélik, hogy egyszer ezzel a mondattal fordult tárgyalópartneréhez. Ebből olyan adoma lett, amit politikus társaságban el szokás mesélni. – A mindszenti tanyavilágban nőttem föl, és bár nem vagyok nyelvész, tapasztaltam, hogy Makón és környékén, Vásárhelyen és környékén, egészen Mindszentig őznek, és mintha Szegvárnál húzódna a határ – mondja a polgármester. – A határon túl, Szentesre jártam középiskolába, irodalmi színpados is voltam, és akkor valamennyire leszoktam az őzésről. Akkor szoktam vissza, amikor négy évig a fóliámban dolgoztam, és ez azóta is megmaradt. Nem hiszem, hogy a parlamentben máshogy kellene beszélnem, mint Makón.

Szenti Tibor tévében, rádióban is a vásárhelyi emberek nyelvén szólal meg. Fotó: Tésik Attila
Szenti Tibor tévében, rádióban is a vásárhelyi emberek nyelvén szólal meg.
Fotó: Tésik Attila

Hozzáteszi rögtön: a városi képviselő-testületben Orbán Imre képviselő már bírálta azért (is), mert szerinte nem jól őzött. A polgármester azzal védekezik, hogy ez nála nem tudatos, és nem is akar odafigyelni rá: őt ötvenhat évesen már ilyen őzéssel tessék elfogadni. Az elmúlt ötven évben azért az őzésben is sok minden változott, többek között az is, hogy ma már alighanem többen őznek Hódmezővásárhelyen, mint Szegeden. Nem véletlen, hogy amikor Buzás vásárhelyi kollégája, Lázár János polgármester megnyitotta az 54. Vásárhelyi Őszi Tárlatot, a jelenlévőket az alföldi festők örök témájára utalva „a nagy sömmi közepén" köszöntötte. És ezt azért érdemes megemlíteni, mert azt, hogy sömmi, valószínűleg csak Vásárhelyen mondják a semmire.

Ha megnémul az interjúalany

– Én is megtanultam mekegni, amikor az óbudai gimnáziumba jártam, mert feleléskor mindig kiröhögték a tájszólásomat – meséli sokak számára ismerős kalandját Szenti Tibor vásárhelyi író, néprajzkutató, aki őzve beszél akkor is, ha a rádióban, tévében szólal meg. – Megfigyeltem, hogy ha hivatalos ügyet intézek, idegességemben átváltok, de aztán ahogy megnyugszom, visszaáll a természetes – pontosabban: természetös – állapot.

Szenti meséli, hogy nemrég egy alapítvány azt kérte tőle, küldje el a Parasztvallomások című könyvének hangfelvételeit. Nem teljesíthette a kérést: – Tényleg jó lenne, ha a megszólaltatott emberek hangja meglenne az interneten, de nincs fölvételünk. Ahogy bekapcsoltuk a magnót, az emberek többnyire elnémultak. Lehet, ugyanaz a görcs béníthatta meg a nyelvüket, mint az enyémet először a gimnáziumban.

Szenti szerint ezt a görcsöt le kell gyűrni. – Olyasmit őrzünk, amiről sokan nem is tudják, mekkora érték: tessék megnézni régi nyelvemlékeinket, az Ómagyar Mária-siralmat, és nyilvánvalóvá válik: a régi, archaikus magyar nyelvhez a mi őző beszédünk áll a legközelebb.

Reisz András: Nem érdekel, ha ezért leparasztoznak

– Amikor elkezdtem a munkát a tévénél, vegyesek voltak a reakciók. A legtöbben bátorítottak, de az interneten voltak, akik leparasztoztak a tájszólásomért. Én ezzel nem törődtem, mert szerintem jó, ha az ember megőrzi azt, amit otthonról hozott – mondja a huszonkilenc éves Reisz András tanársegéd, aki tanít az ELTE-n, dolgozik az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, a néző mégis úgy ismeri, mint az első meteorológust, aki felvidéki tájszólással mondja el a közszolgálati tévében, milyen idő várható. Munkáját három éve Bárczi-harang-díjjal ismerte el a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, amelynek honlapja szerint a fiatal tévés „olyan szërëncsés időpontban érkëzëtt a tömegtájékoztatás színterére, amikor a nemzeti önazonosság kérdése, mindënfajta népi érték, a magyar nyelv újfënt előtérbe került. Nyelvünk szépségét őrizni és továbbadni mindën közszereplő, mindën tévés munkatárs nemës fëladata. E fëladatnak Reisz András példamutatóan mëgfelel."

Olvasóink írták

  • 14. Juzek 2011. május 18. 16:54
    „"Öttem könyeret möggyel, ha nem köll tödd el, majd mögöszöd röggel."
    Így mondtam én bizony, még az általános elvégzése után is-amiért akkor leprosztóztak-1956-60-as években-,amit nagyon nehezen viseltem.
    Otthon a szüleimtől csak ezt hallottam, az iskolában, meg nem volt téma, értették. Az akkoriban snassz volt, ha valaki nem irodalmi nyelven szólalt meg.
    Megszenvedtem, megtanultam, de a barátaim többsége ma is azokból tevődik ki, akiket "átneveltek".
    A nyelv zamatát a mai napig érzem, ha valaki rossz helyen mondja az "ő"-t, bizony az kilóg a sorból.
    Édesanyámnak(89) hála még a mai napig is jól érezzük magunkat a szegedi? nyelvjárás természetes alkalmazásával.
    De, hogy a Kiskunság É.-i részén is a szegedi nyelvjárást beszélnénk?
    Ez itt a kérdés!”
  • 13. Írástudatlan-Tdi. 2009. január 14. 09:54
    „ÉN2! Nagyon igazad van! Hát én ismerek sok olyan embert aki keveri az ö-vel való beszédet az e-vel. Mindég is mondom nekik hogy döntsék már el hogy melyik stílusban beszélnek mert ez a kevert beszéd nagyon parasztos. És ami hab a tórtán mindegyik falusi!”
  • 12. Én2 2009. január 13. 14:30
    „Ha valaki szépen használja az ö-vel való beszélést az szép, de amikor valaki urhatnám és mekegni kezd és eltészeti belevkeveri az özért, Akkor természetesen ronda. Nekem tetszik az ö betüvel beszélés csak ne vigyük túlzásba mivel sok ember azt is ö betűvel mondja amit nem kellene. Keverik, de szerintem törzsgyökeres vásárhelyi tujda hogy kell beszélni.”
  • 11. Nornora 2009. január 13. 13:07
    „Aranka2! Semmi gond, csak nem egészen értettem, hogy mi a gond... :)”
  • 10. aranka2 2009. január 13. 12:09
    „Nornora, nincs köztünk vita, ha mégis megbántottalak volna, bocsánat!”
  • 9. Írástudatlan-Tdi. 2009. január 13. 10:53
    „Na én sem szégyellem az ö-vel való beszédet. Nincsen abban semmi kivetni való! Én itt születtem és az ö-vel való beszédet halottam gyermek korom óta. Hát e-vel beszélnem viszont nagyon kellemetlen lenne.De gondolom hogy másnak is aki itt született. Én részemről nem szégyellem! Ide születtem és itt ez a tájszólás érvényesül. Attól hogy valaki ö-vel beszél attól még lehet kúltúrált és nem paraszt! Hiába beszél valaki e-vel attól még lehet kúltúrálatlan és paraszt is. Hát nem igaz?”
  • 8. gyarmati_nő 2009. január 13. 10:28
    „Azért van különbség földrajzi dialektus és a társadalom vertikális tagoltságához kapcsolódó dialektusok között... A Vásárhelyen még magyar tanárok szájából is hallani olyan szavakat, hogy "gyünni", "oszt". Ez nem tájszólás, ez egész más... Az ö-zés viszont szép.”
  • 7. Nornora 2009. január 13. 10:13
    „Aranka2! Én nem szóltam le senkit. Csak azt mondtam, hogy ÉN nem fogok mekegni senki kedvéért. Amúgy írásban én még nemigen láttam olyan embert, aki nem a "köznyelvet" használja.”
  • 6. aranka2 2009. január 13. 10:08
    „Persze, hogy mindenki köznyelven ír, csak Nornorát szerettem volna óvatosan figyelmeztetni, hogy helyes dolog büszkesége, de nem kell leszólni a másikat sem (ha meg nem gőgből, hanem jogos öntudattal írta, amit írt, ne legyek sértő, vagy kioktató)”
  • 5. Ferrari 2009. január 13. 09:22
    „Szoktam figyelni ki hogyan beszél, és az őző tájszólás szerintem még akkor is észrevehető, ha a beszélő nagyon titkolni akarja. Persze ugyanúgy, pl. egy Debrecen környéki ember se tudja az í-zését titkolni.

    De miért is kellene titkolni, én pl. konkrétan büszke vagyok arra, hogy tudom melyik E helyett modható Ő vagy É.
    Írásban senki nem használ tájszólást, még Te sem aranka2.”
  • 4. Norman_Bates 2009. január 13. 06:45
    „könyeret öttem möggyel, ha nem köll, hagyd mög, majd mög öszöd röggel”
  • 3. aranka2 2009. január 12. 22:30
    „Nornora, igazad van, ha büszke vagy vásárhelyi anyanyelvedre, de látom, írásban mégis a köznyelvet használod!”
  • 2. Nornora 2009. január 12. 21:51
    „Én nem kezdek el mekegni sehol, senki kedvéért. Volt, hogy a főiskolán nem akarták megérteni, hogy mit mondok, aztán mire harmadjára elismételtem, addigra érdekes módon felfogták. :)”
  • 1. aranka2 2009. január 12. 17:34
    „No, ez igazán kiváló írás.
    Lögyön szíves azér néhány mögjegyzést mögengedni.
    A téma egyik legszebb irodalma Földesi Ferenc kis füzete: Anyanyelve: vásárhelyi magyar. A vásárhelyi nyelv hangzása 1900-1970 között. A könyvtárban bizonyára hozzáférhető.
    Továbbgondolva. Azt hiszem, anyanyelvem vásárhelyi magyar, és egyetemi éveim alatt megtanultam egy másik nyelvet is, a magyar köznyelvet. Jól beszélem mindkettőt. Itthon anyanyelvemet használom, idegenek között a köznyelvet. Tudatosan váltok, nem jelent nehézséget. Mellesleg nagyobb különbség van a két nyelv között, mint például a horvát és a szerb között. Erről nyugodtan tessék megkérdezni Krékits tanár urat.
    Kicsit több hangsúlyt fektetnék a ´parasztozásra.´ Kétségtelen: a hagyományos magyar úrhatnámság lebecsüli a tájnyelveket, ám ennek ellenére az szép, nem szegényít, gazdagít bennünket.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékezés a doni katasztrófára

Hódmezővásárhely - Nagyapánk Mohácsa, a Don-kanyar címmel állítanak ma délután 5 órától emléket a… Tovább olvasom