Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

A második üzenet

"Harminckét évvel ezelőtt jártunk Dubrovnikban, onnan hoztam fél marék ciprusmagot. Elvetettem, kikelt, és szépen növögetett. Elhittem azt is, amit a Biblia mond. Olyan jó fa, Noé apánk állítólag ebből rakta össze a bárkáját. Négyet ültettem kertünk elejére, baj csak akkor történt, amikor mínusz 27 fok alá süllyedt a hőmérséklet."
Oka van annak, hogy másodszor is üzenhetek a cseresznyefa tetejéről. Megint érik, és most is fönt mászkálok.

Volt alkalmam elmondani már, a mi kertünkben minden kalendáriumi rend szerint van. Hadd kezdjem most avval, ami harmadszorra is csődöt mondott. Harminckét évvel ezelőtt jártunk Dubrovnikban, onnan hoztam fél marék ciprusmagot. Elvetettem, kikelt, és szépen növögetett. Elhittem azt is, amit a Biblia mond. Olyan jó fa, Noé apánk állítólag ebből rakta össze a bárkáját. Négyet ültettem kertünk elejére, baj csak akkor történt, amikor mínusz 27 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Tíz méter körül járt már akkor mindegyik, akár a gyertyaszál, és állva pusztult valamennyi.

Másodszorra is szereztem magot, azt is elvetettem, abból is nőttek tíz méter körüliek, de a kalendáriumi egyik tél azokkal is elbánt. Harmadszorra Görögországból hoztam magot, azt is földbe tettem. Mindjárt el is neveztem Akropolisznak a kertet. Ki is kelt belőle néhány, de a fagyot se várta meg. Ebből akárki megállapíthatja egyrészt azt, hogy Noé nem a mi vidékünkön kezdte a bárkaépítést, másrészt azt is, hogy a ciprus nem a legjobb fa. Hamar korhad.

Nagyon jól termi földünk a gazokat, mentségemre jön minden tavaszon a cseresznye. Amikor lenn már nem látszom ki a dudvából, fölmehetek a fára. És akár fönn is maradhatnék, egészen őszig, szépen, sorban. Valami mindig érik.

Korszakos gondolatok teremnek a cseresznyefán, sajnálom is azokat, akik erről lemaradnak. Fejben van még gyerekkorunk nyelvtörő mondókája? Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó. Evvel gyakoroltattak nagyanyáink is már bennünket, és ezt vetjük be mi is, unokáink gyermekeinél is. Csakhogy ez nem igaz! Itt van a rigó a fejem fölött, és nem is rikkant, de rikoltozik. A hangjáról ismerem meg, hajnali derengés előtt már ébresztőt fúj a panelházak között is. Kakaspótléknak is mondogatom, mert kakas éppen nincsen már.

Imádom az összes madárfüttyöt, de a feketerigók hadát cseresznyeéréskor kitiltanám. Fölrakhatom a sasmadár-imitációt is, rá se ránt. A szőrös bundadarabot is oda köthetem az ágra, amiről azt kellene gondolnia, hogy macska, de nem gondolja, csak zabál. Tekergő csődarabbal is próbálkozom minden évben, azt meg kígyónak kellene néznie. Minden madár irtózik a kígyótól, hasznát annak se látom.

Kitanultak ezek a mai rigók mindenféle fifikát már. Pörgő-forgó propellerből is akkora a választék, elsorolnom is nehéz lenne, de a rigó nem enged a társbérletből. Ha mindig megenné azt a cseresznyét, amibe belekóstolt, nem sajnálnám, de csak belevág, és ugrik a másikra. És ami a legfontosabb, engem se hajlandó elfogadni madárijesztőnek. Nemcsak egyedül jön, de zsinatot is itt tartanak.

Elvileg tehát madárpárti vagyok változatlanul. Biciklizés közben látom, valamelyik fészekből kipottyant egy rigófiók, és azonnal ott támadt egy mocskos macska. És ott csatároz a kicsi rigó anyja is, akkora harci elszánással, kénytelen eloldalogni a veszedelem. Megnyugszik a lelkem, csak itt fönn jut eszembe, mekkora nagy marha vagyok én. A macskát is imitálom kell, mert az eleven nem jön föl a fára.

Harsog még a világ a madárinfluenzától. A rigó is madár. Csak remélem, egy koszton vele, cseresznyére nem terjed a vírus.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kötelező túlóraszám

"Ez akkor sem jó megoldás, ha - ne legyünk naívak - a kormány a kiadáscsökkentés érdekében keresi a… Tovább olvasom