Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

A mi iskolánk

"Szerencsétlenség egy demokráciában, ha az iskolaválasztás lehetőségét a fenntartók anyagi kondíciói határozzák meg."
Húsz év telt el a rendszerváltás óta, így ma már természetes, hogy mindenki olyan iskolába járatja gyermekét, amilyenbe csak akarja, feltéve persze, hogy van választási lehetősége a környéken. A kisebb településen élők lehetősége a szűkösebb, hiszen nemhogy többféle, de gyakran még egyféle iskolájuk sincs. De tegyük fel, hogy van.

Érdekes tendenciának vagyunk tanúi napjainkban: egyre több önkormányzat ajánlja fel működtetésre iskoláját valamelyik történelmi egyháznak. A bevallott vagy be nem vallott ok triviális: míg az önkormányzat nem bírja kigazdálkodni az intézményfenntartásához szükséges – normatíván felüli – pluszkiadásokat, az egyházi intézmények most eleve magasabb állami normatívával számolhatnak, mint a helyhatóságok. Évekkel ezelőtt éppen fordított volt a helyzet, azonos normatíva mellett az egyházak nem bírták kigazdálkodni a pluszterhet, ami az akkor még jobb kondícióval rendelkező önkormányzatoknak nem okozott különösebb gondot. Így sem jó meg úgy sem volt jó. Szerencsétlenség egy demokráciában, ha az iskolaválasztás lehetőségét nem a természetes pluralizmus, hanem a fenntartók anyagi kondíciói határozzák meg, ami ráadásul a politikai szerencsével együtt forgandó. Persze meg lehet tanulni a miatyánkat meg az üdvözlégyet péntekről hétfőre, de okos váltásnál nem lehet ez a lényeg. A jó iskola nem egyszerűen átkeresztelés, hanem minőség kérdése.

Kedves ismerősöm egy dunántúli nagyvárosban hittantanár. Egyházi iskolában kezdte, imádták a gyerekek, sorra nyerte velük a tanulmányi versenyeket. Aztán jött egy rossz iskolai vezetés meg a demográfiai apály, sorvadásnak indult az intézmény, elkerülhetetlenné vált a létszámleépítés. A gyerekek kórusban rimánkodtak az alsó tagozatos hittantanárnak: ne menjen el, Marika néni! Mennie kellett. Egyébként, ahogy akkor ígérte, ma is vissza-visszajár régi tanítványaihoz. Meg régi kollégáihoz is, hiszen óráit olyan tanárok között osztották szét, akik korábban soha nem tanítottak hittant. Őket is korrepetálja. Amúgy azóta önkormányzati iskolákban tanít, szintén hittant. Megbecsülik, tisztelik, szeretik. Volt olyan osztály, amelyikben 20 tanulóból jó ha 6–8-an járogattak korábban hittanra, most 18-an. Hittanversenyekre járnak, és nyernek, gyakran az egyházi iskolák tanulóival szemben is.

Mi a titok? Semmi különös. Az Új Emberben olvastam nagyon régen egy interjút Farsang Árpád tanár úrral, aki szerint a szeretet bizonyos fokán alul nem szabadna tanítani. Amiben benne van az imponáló szaktudás, türelem és a kedvesség éppúgy, mint a pannonhalmi szellemiség, a krisztusi értelemben vett szabad gondolkodás is. Hogy mindez egyházi, alapítványi, vagy önkormányzati fenntartású intézményben valósul meg, majdnem mindegy.

Olvasóink írták

  • 5. tűzszekerek 2011. február 20. 16:15
    „Nagyon jól megfogalmazott gondolatok vannak a jegyzetben, és a végén a lényeg lenne. De mégsem mindegy, hiszen az egyházi iskolák jóval több fejkvótát kapnak az államtól. Miért érnek többet az oda járó gyerekek, hol van itt az esélyegyenlőség?
    Minden lelkiismeretes padagógusnak ugyanaz a célja, ez független a vallástól!!! A tízparancsolat szerint is lehet élni, ahhoz csak normális embernek kell lenni. Én a környezetemben pont a mélyen vallásosnak tartott emberek életmódjában, viselkedésében tartok kivetni valót. Sőt, valahogy a mi környezetünkben olyan hittantanárok fordultak meg, akikre nem szívesen bíznám a gyerekemet.
    Most olyan kényszer döntésekre sodorják az iskolájukat megtartani akaró településeket, aminek egyenes következménye lesz a képmutatás, az elkerülhetetlen agymosás, a bizalmatlanság kialakulása. Persze nem kötelező ilyen iskolába járatni a gyereket, de ezek nem nagy városok, ahol két sarokkal arrébb is van iskola.”
  • 4. őrgróf 2011. február 19. 17:54
    „pirosmedence,menj el egyszer Pannonhalmára, és megtudod...Az a falu, ahol megszűnik az iskola, halára van ítélve.
    Ha a mi falunkban a Krisna-tudatúak vennék át az iskolát, én annak is örülnék, csak LEGYEN ISKOLA!!! És tudod, mindegy milyen a vallásod: "egy az Isten..." De ha hitetlen vagyis, a gyermekednek ne, lesz ártalmára, ha betartja a Tízparncsolatot. Sőt az ország is csak nyer vele...”
  • 3. pirosmedence 2011. február 19. 13:13
    „Az írás jól indul: teljes igazság, hogy az önkormányzati iskolák iszonyatosan kínlódnak, az egyházi iskoláknak meg a feneke úgy van kinyalva, mint még soha: dől hozzájuk a pénz (pl. Semjén Zsolt jóvoltából, aki OV. mellől 2 méterre soha nem távolodik el.... biztos, ami biztos). De kérdem: tessék szíves már megmagyarázni a pannonhalmi szellemiséget meg a krisztusi értelemben vett szabad gondolkodást???? Ezen pontosan mit tetszik érteni egy iskolában???????”
  • 2. achilleus 2011. február 19. 12:44
    „Szerintem pedig ez egy nagyon sok együttérzéssel megírt vélemény.
    1. deszkás 2011.02.19. 10:04
    .... ha NINCS választási lehetőség, akkor mindenképpen sérül az általad követelt lelkiismereti szabadság.
    Az írás lényegében arról szól, hogy talán nem is kellene lényegi különbségnek lennie egy egyházi (felekezeti!) iskola és egy állami között, ha azokban néhány általános alapelv (tisztelet, megbecsülés, szeretet) érvényesül, a tanárok-tanítók pedig megfelelnek ezeknek az alapelveknek.”
  • 1. deszkás 2011. február 19. 10:04
    „Akkor a lelki ismereti szabadság le van...? Ugye viccel kedves uram?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi ez, ha nem csodás gyógyulás?

"Már napok, hetek óta mozgáskorlátozott-igazolvánnyal parkol egy fekete BMW terepjáró a szegedi Dáni utcában, az IKV Zrt. központi épülete előtt." Tovább olvasom