Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

A régi ház körül

"A ház, ahol mi laktunk, maga volt a huszadik század története."
Még egy generációban mérhető, több évtizednyi időszaknak el kell telnie, hogy a hazai bérlakások valódi bérlakások legyenek – mondta el véleményét bérleti díjakkal, a mostani rendszerrel kapcsolatban az IKV elnök-vezérigazgatója.

Minden lakásnak és minden lakójának múltja van ugyanis, mindenki ezer szállal és sok-sok pénzzel kötődik az otthonához, ezért sem olyan egyszerű a váltás. És ezért nem lehet egyik napról a másikra 100 ezer forintra felvinni a bérleti díj havi összegét.

A helyzet számomra azért ismerős, mert egy évtized erejéig mi is laktunk a belvárosban: bérleti jogért cserébe magántulajdonú lakást adtunk, majd onnan még bonyolultabb cserével költöztünk tovább. Ezt a sajátosan kelet-európai, de abszolút törvényes eljárást – adom-veszem-átalakítom a város tulajdonát – nemrégiben megpróbáltam elmagyarázni külföldön élő lányom ottani családjának, ám hiábavaló próbálkozásnak bizonyult.

De hogy is lehetne megértetni azt, hogy Magyarországon a bérlemény nem egyszerű bérlakás, hanem a leggyakrabban olyan otthon, amelyet ki-ki maga alakít ki: fürdőszobát csempéz, konyhabútort épít be a város tulajdonába. Évtizedek alatt milliókat lehet költeni az önkormányzat vagyontárgyára. Amikor meg menni kéne, nem lehet fogni a konyhaszekrényt és a kádat, hogy az a miénk: ott kell hagyni, sőt ki is kell festeni a lakást a következő bérlő számára.

A ház, ahol mi laktunk, maga volt a huszadik század története. A 30-as években, válságos időszaknak megfelelően takarékos megoldásokat alkalmaztak az akkori pallérok, például – bölcsen – alacsonyabbra vették a belmagasságot. Az épületben még ott élt a régi tulajdonos is: családja a ház államosítását követően bérlő maradhatott az egyik lakásban. A többit társbérletté alakították, a miénkben például három család lakott az ötvenes-hatvanas években, így a konyhában is három sparherd állt. Az utolsót mi dobtuk ki két évtizeddel később, amikor saját erőből nekiláttunk a felújításnak.

Ma is gyakran elmegyek a régi ház előtt, megnézem az azóta magántulajdonosokká előlépett lakók listáját, de már csak egy ismerős névre bukkanok a régiek közül. Ez bizonyítja: mégsem vehetünk mérget azokra a megállapításokra, hogy nincs mobilitás. Igaz viszont, hogy a költözési hullámot nem elsősorban a lakbérek emelkedése, hanem a magas fűtésszámlák indították el.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Matekozás

"Annyira nem érdekli a fiatalokat a reáltudományok tanítása, hogy lasszóval kell őket fogni." Tovább olvasom