Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 8°C | 22°C Még több cikk.

A színiszalmonella

"Fölkapaszkodott a világot jelentő deszkákra, és nagyelőadást rendezett a székesfőváros némely színházában a szalmonella. Azt nem tudom, bérletes napok voltak, vagy csak közönségesek, de azt igen, úgy divatba jött hirtelen ez a gyorsfutós intim nyavalya, csoda lett volna, ha ezt kihagyta volna."
Fölkapaszkodott a világot jelentő deszkákra, és nagyelőadást rendezett a székesfőváros némely színházában a szalmonella. Azt nem tudom, bérletes napok voltak, vagy csak közönségesek, de azt igen, úgy divatba jött hirtelen ez a gyorsfutós intim nyavalya, csoda lett volna, ha ezt kihagyta volna. Ámbár, szerencsénkre, a deszkákon nem hagyott nyomot. Talán jól hord még az emlékezetem, és nagyot nem tévedek, ha azt mondom, Szegeden a legföltűnőbb csatát annakidején éppen a Köjál-székház fölavatásán nyerte. Ott volt a sok díszvendég, le is fényképezték mindet, még a nagy roham előtt. Egyik újkori hír pedig másik városunk választási bankettjén született. Némely vendégeknek ott is futva kellett elhagyniuk a pástot. És ott már ez volt a második fölvonás!

Egészségügyi baleset, mondhatnánk, de ha egy kicsit is belegondolunk, észrevehetjük terebélyes hátországát is. A takarékosság jegyében kell mindenképpen néznünk. A lehető legeredményesebb beütés történt. A Rettegett Bajszos teóriája meg se közelíti, mert ő a megszorítások csomagjáról volt híres – és mintha most is ezt szorgalmazná egyre sűrűsödő közszereplésein –, itt viszont nem szorításokról van szó, inkább igencsak hígulási folyamatok játsszák a főszerepet.

Az Operaház is belesett a szórásba, sőt, ha jól emlékszem, ott ütötte föl először a fejét a váratlan, ámbár ismétlem, divatos vendég. Voltak olyan áramlatok ebben a színházban is, hogy vendégművészekre kellene alapozni az előadásokat, rengeteg járandóságot lehetne így megtakarítani, de arról sincsen hírem, hogy a nagyáriát a váratlan vendégre, Szalmonella kisasszonyra bízták volna. Jött az magától. A büféből.

Éppen dúl a harc, szintén zenés körítéssel: ha kevesebb az előadás, több pénz marad a kasszában. Mert még mindig ráfizetéses a színház. Minél többet játszanak benne, annál nagyobb az adósság. Közgazdasági tétel, ha kevesebb az előadás, csökken a kiadás. Akár el is énekelhetné akármelyik basszushangú főszereplő, már a belépőjében.

A bökkenő csak az, hogy sorozatban jelentették be más színházak is, hogy Szalmonella úrhölgy járványa náluk is fölütötte a fejét. Rendre maradtak el előadások, és teltek meg színpadokról menekülőkkel a kórházi ágyak. Katasztrófával érne föl az ilyesmi, ez a mostani azonban kimondottan kapóra jött, bár senki nem kapkodott utána. Maradjunk csak a hideg, sőt mélyhűtött logikánál. Ha az Operaház avval tudná csökkenteni a csődöt, hogy kevesebb előadást tart, ahogy tervezi a legújabb vezetés, akkor a nem csupán szimpátiából csatlakozó többi játékszínre is érvényes ugyanez a tétel. Ha tehát nem a színpadon futkosnak a színészek, hangosan deklamálva szerepüket, hanem nagy futásukban a kórházi folyosókon sodorják domborúra a szögleteket, akkor, gondoljunk csak bele, mekkora jótétemény ez a büdzsének!
Uramisten, állj az egész! Tüzet szüntess! Csak meg ne hallja akármelyik nekibokrosodó miniszterünk. Ami eddig csak elszomorító tény volt, egyszer még kötelező lehet. Megeshet, hogy a főpénztáros lesz kénytelen beavatkozni. Orcájára húzza a kámzsáját, és fegyvernek látszó tárggyal hadonászva becsempészget a büfébe valami szaftos kacsatojás-származékot.

Már csak ez hiányzik. De nem ehetetlen, és nem lehetetlen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Temetői csend

"Még élénken emlékszem a 90-es évek közepére, amikor Szeged tágabb belvárosát övezetekre osztotta a… Tovább olvasom