Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Ahogy a csillag megy

"Szerdán jó ha ezren jöttek össze a Dugonics téren – a harmincezerből. Ebbe nem fog beleremegni Hiller lába, meg a diákkocsmákban sem lesz téma a tüntetés, nemhogy hónapokra, de napokra sem. A hökösök már rég elmehettek volna Párizsba kurzusokat venni az ottani diákvezérektől, hogyan kell tüntetést szervezni."
Amikor én még nagy srác voltam, úgy a hetvenes évek végén, magam is benne voltam egy jó kis diáktüntetésben a pécsi műszaki főiskolán. A pocsék menzakoszt ellen tiltakoztunk úgy, hogy egy hétfői napra megszerveztük, senki ne menjen ebédelni. Mobil, SMS, e-mail akkor még nem volt, így a beszervezést suttogópropagandával oldottuk meg, a távolról jövőket a folyosókon meg a kollégiumhoz vezető utakon kapdosták el sztrájkőreink. Az eredmény százszázalékos volt. A Boszorkány kollégiumba aznap 2500-3000 hallgató nem ment ebédelni. Senki. A jobb fej tanárok sem. Aznap délután már vezető hír voltunk a Szabad Európa Rádióban. Pár órán belül megjelent a rendőrség, a pártbizottság, a belügyes főelvtársak helikopterrel rohantak le Pécsre. Nagygyűlés, drámai hangú szpícsek, a szerencsétlenek tényleg azt hitték, hogy a jugoszláviai diáklázongások terjedtek át Magyarországra. Hiába keresték a felbujtókat, nem volt ilyen, együtt voltunk azok valamennyien.
A lényeg, hogy másnapra lecserélték a konyhai személyzetet, hófehér munkaruhát húztak rájuk, sityakot a fejükre; az étteremben húslevessel, rántott hússal, fejes salátával, meg zserbószelettel vártak bennünket. Az asztalokon damasztabrosz vakított, ruhaszalvétával bélelték a kenyérkosarakat. Néhány hónapig jó volt minden, aztán fokozatosan visszameneteltünk a kaszvadt menzavilágba. Ami egyébként – most már tudom – rendszersemleges. A diáksztrájk mégis jó buli volt, hónapokig adta a témát a pécsi kocsmák diákúri közönségének.

Szerintem így vagyunk most valahogy a tandíjjal is. Ha most lennék Szegeden hallgató, biztosan ott nyüzsögnék a szegedi szervezők között, s mantráznám éjjel-nappal: legyetek ott minél többen, mert különben úgy fogunk kinézni, mint az operettszínészek. Jól fogunk szórakozni, de egy kanyival sem visszük lejjebb a tandíj mértékét.

Szerdán jó ha ezren jöttek össze a Dugonics téren – a harmincezerből. Ebbe nem fog beleremegni Hiller lába, meg a diákkocsmákban sem lesz téma a tüntetés, nemhogy hónapokra, de napokra sem. A hökösök már rég elmehettek volna Párizsba kurzusokat venni az ottani diákvezérektől, hogyan kell tüntetést szervezni. Mert ennek is megvan ám a maga kultúrája, infrastruktúrája meg logisztikája. Azt mondják, a francia hallgatók képesek arra, hogy pár órán belül bármikor megszervezzenek egy több tízezres diáktüntetést.

Egyébként alig van már olyan ország Európában, ahol még tartani tudja magát a tandíjmentesség. A hallgatói érdekérvényesítés szempontjából is erős Németországban tartományról tartományra haladva nyomják le a diákok torkán a hallgatói hozzájárulás keserű gombócait. Írországban, ahol tíz éve törölték el a tandíjat, a regisztrációs díj kúszik felfele megállíthatatlanul. De a legjobb állapotban lévő Svédországban is napirenden van már a kérdés. Úgy látszik, az európai színvonalú, versenyképes oktatási környezet kialakítása, fenntartása a nálunk nagyobb teherviselésű országokban is meggörnyeszti az államot.
Ahogy silány menzakaja, alighanem most már tandíjvita is mindig lesz. S ha már így van, tényleg szóljon a mértékekről és az ellenszolgáltatásokról – akár az utcán is.

Ám ahogy dolgozni, meg tanulni, tüntetni is csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áramlások

"Egy aradi cég 42 ezer forintos havi fixért kínálna állást magyarországi munkavállalóknak. Az ember… Tovább olvasom