Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Alacsony repülés

"A száguldozás nálunk jellemzően nem mások veszélyeztetésének számít."
Nagy kínban lehetett a Csongrádi Rendőrkapitányság századosa, amikor azt kérdezte tőle az önkormányzat, mit szólna egy magánkézben üzemelő sebességmérőhöz. Így válaszolt: „Egy vállalkozó által működtetett traffipax ellenőrizhetetlen, és az esetleges visszaélések megelőzésére a rendőrség intézkedni nem tud..." Az állásfoglalás fönn van Csongrád honlapján. A pesti cég, amely jelentkezett, hogy szívesen működtetne traffipaxot a városban, vérig sértődhet, hiszen ezt a hivatalos véleményt úgy is lehet érteni, hogy a rendőrkapitányság eleve tisztességtelennek gondol minden ilyen vállalkozást. De hát azt mégse írhatja le Harkai István közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztályvezető, hogy a magántraffipaxok bevezetését engedő rendelet úgy, ahogy van, baromság.

Nem lepne meg, ha ezt gondolná.

Andrej Kurkov A halál és a pingvin című regényében az ukrajnai állatkertnek elfogy a pénze, ezért eladogatja a pingvineket is. Ez a világ messze van tőlünk, de azért nem annyira, hogy ne éreznénk ismerősnek a szegényszagot. Nálunk nő a balesetveszély az utakon, de arra nincs pénz, hogy a rendőrség kapjon több traffipaxot, több rendőrt és pénzt. Ehelyett privatizáljuk a sebességmérést, abban a hitben, hogy ha elszaporodnak a magántraffipaxok az utakon, majd csak elrettennek a sofőrök, és lassabban fognak hajtani. Ez talán így is lesz. De most is vannak olyan emberek, akiket hidegen hagy a büntetés lehetősége. Komolyabban fogják venni a bírságot, ha tudják, hogy a pénzen, amit befizetnek, az állam az önkormányzattal és egy vállalkozással osztozik? El tudom képzelni, hogy egy ilyen sofőr bemegy a városházára, és az asztalra csap, hogy ha már ilyen sok pénzt befizet a város kasszájába, elvárja, hogy az önkormányzat végre eltüntesse a kátyúkat.

Mert a száguldozás nálunk jellemzően nem mások veszélyeztetésének számít. Aki a nagymágocsi Szántó Kovács János utcában, ahol 50-nel lenne szabad menni, 165-tel hajt a rendőrségi jelentés szerint, arról baráti körben annyit szokás mondani, hogy alacsonyan repült. Külön szokásrendje, kultúrája van annak, ahogy úriember viselkedik ilyen helyzetben. Aki ad magára, az lehúzza az ablakot, és megkérdezi: „Mennyivel tartozom, uraim?". Ez ellen magántraffipaxokkal nem lehet tenni semmit, és tovább torzul a kollektív igazságérzet is.

A „nagy értékű" gyorshajtás ilyen körülmények között a gazdagok, a befutottak, a nyerők kiváltsága, státuszszimbólum, mint maga az autó. A szegények joga pedig a lassú zötykölődés az évek óta bezárásra ítélt, de kegyelemből még üzemeltetett szárnyvonalon.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rasszizmus

"A Jobbik eredményének alakulására a kormányoldal már csak számára kedvezőtlenül tud hatni." Tovább olvasom