Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Álomgyár Nkft.

JEGYZET - "Kirajzolódtak ennek a határ menti együttműködésnek a határai."
Nincs ma nevetségesebb annál, aki hosszú távra tervez. Érdemes kifizetni 380 ezer eurót azért, hogy megtudjuk, 288 millió euróba kerülne egy régi vasútvonal felújítása 2027-ig? Ez a hatástanulmány pedig elkészült, a Szeged–Szabadka–Bácsalmás–Baja vonal megvalósíthatóságát elemzi. Kiderül belőle, hogy nem térül meg a beruházás, tehát vállalkozóknak nem ajánlott. Csak olyan politikusoknak, akik szerint tűrhetetlen, hogy például Röszke és Szabadka között hússzal megy a vonat, és minden ülőhely foglalt, mint a heringek, úgy állnak az emberek. Olyan döntéshozóknak készült, akik már kényelmetlenül érzik magukat, amikor a határon túli kollégákkal leülnek tárgyalni, mert érzik, mennyire groteszk, hogy tizenöt éve folyik a szó a kapcsolatok erősítéséről, és közben olyanok a térbeli kapcsolatok, amilyenek. Ezt a kínt éreznék is sokan, ha már tényleg tizenöt éve hallgatnák egymás szájából, és mondanák egymásnak lényegében ugyanazt. Ám a magyar, a román és a szerb oldalon is változik időnként a fölállás, mindig akad új ember, aki rácsodálkozik a nemes célokra, amelyekért fél életen át lehet lelkesedni.

Igazságtalan lenne azt állítani, hogy ezeknek a politikusi kapcsolatoknak nincs hozadéka, mert a kiszombori átkelőhely megnyitása, most pedig az ásotthalmi épülgetése ennek is köszönhető. Mégis mostanra kirajzolódtak ennek a határ menti együttműködésnek a határai. Elég, hogy a felek közül egyvalaki ne akarjon valamit olyan erősen, mint a többiek, máris lehet újból nulláról indulni. Ez történt, amikor a Szeged–Temesvár vasútvonal megvalósíthatósági tanulmányából azért nem lett semmi, mert a Csongrád megyei önkormányzat sokallta rá a 80 milliót. Ekkora pénznek – a megye költségvetését ismerve – tényleg ezer más fontosabb helye is lenne. Ám akkor érdemes meggondolni itt is, ott is, hogy a közös pályázatok menedzselésére létrehozott nonprofit kft., amely a szabadkai és a temesvári vasút ügyében is pályázott, és profi módon dolgozik, gyakorlatilag remekbe szabott álmokat gyárt, nem egyebet.

Ebben a történetben a mindig minden pénzét fillérre megszámoló, aggodalmas, szigorú ábrázatú Unió szerepe a legérdekesebb. Adott pénzt az egyik hatástanulmány elkészítésére, és a másikra is küldött volna, ha mindenki kéri. Vagy az a helyzet, hogy Brüsszelben tényleg nap mint nap megélik, érdemes pénzt áldozni ilyen tervekre – vagy úgy gondolják, hogy 380 ezer euró méltányos ár egy cumiért.

Olvasóink írták

  • 1. pistike27 2011. november 30. 17:24
    „Szeretlek is meg nem is - hát ilyen ez a mi vajdaságiak helyzete ( készakarva nem irom magyarok ) minden épkézlább ember akik észak vajdaságban élnek nagyon is szeretnék az ásothalmi átkelő megnyitását épen úgy mint a régi hórgosi határátkelő ujboli kinyitását de mint mindig a legjobb kifogás az, hogy nincs rá pénz és kevesen vennék igénybe - ez nem felel meg a valóságnak meg kell nézni a várakozó tömeget munkanapokon is hát még ünnepek előtt és után. Ha megkérdezzük szerb oldalon az ott dolgozókat, hogy mikor fognak ezek az átkelők megnyilni a felelet ( természetesen a szivből jövő nem a hivatalos) az, hogy SOHA, ( a határon csak magbizható az "Isteni nemzet" tagjai dolgoznak-ők magukat annak tartják). Mit lehet ilyen körülmények között elvárni, romboló munkát segitik még az uralkodó nemzet talpnyalói is - van erre találóbb kifejezés is. A vonat sosem biztos, mivel előre nem tudni befut - e Röszkére a szabadkai motoros, vagy vissza kell menni Szegedre, motoros sokszor elmarad és mindig kevesebb a bizonytalanságot válaló utas - végül a megszűnése indokolt lesz.- nincs utas urá éljen”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vészhelyzet

"A pofonegyszerű szlogenek győzelmet hoztak egykor – és bumerángként üthetnek vissza most." Tovább olvasom