Délmagyar logó

2018. 11. 15. csütörtök - Albert, Lipót 4°C | 12°C Még több cikk.

Anya csak egy volt

JEGYZET - "Mert (el)felejteni nem lehet. Nem szabad. "
Az óév utolsó és az új esztendő első napjai kicsit szomorúbbak a többinél. Gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül. Felerősödnek az érzelmek, emlékek tolakodnak – olyanról, aki már nincs. Nincs velünk. Nehéz erről írni, értelmes mondatokat fogalmazni, mert – ahogy mondani szoktuk – nincs rá szó.

Édesanyám 2015. július 29-én hunyt el (én abban a hónapban születtem, 51 éve). Úgy, hogy az intenzíven már nem tért teljesen magához, beszélni édesapámmal együtt már nem tudtunk vele. Nézett, de nem tudott megszólalni. A szemét soha nem felejtem el. Ijedtségről, rémületről árulkodott – már pár nappal az elmúlás előtt. Tudta, mi következik. Előtte a sürgősségin – valószínűleg öntudatlanul – az édesanyját hívta, hogy segítsen neki. Nem tudom, arra gondolt-e, ami történt. Már nem kérdezhettem meg. Akkor, a klinika folyosóján fel-alá járkálva csak arra gondoltam, az zakatolt bennem: nem lehet így vége. Tévedtem.

Nehéz, talán lehetetlen belenyugodni. Abba, hogy már egy szót sem válthattunk. Pedig még sok mindenről beszélnünk kellene. Hasonló történetet, biztos vagyok benne, sok ember, sőt mindenki mesélhetne. Ugye? Karácsonykor nem bontogatta az ajándékát, szilveszterkor nem koccintottunk és dobtunk ki együtt csillagszórót – valami szépre, jóra gondolva – az erkélyről. Mégis velünk volt. Nézzenek hülyének. Apuval vettünk neki egy jelképes ajándékot, odatettük a fenyő alá, töltöttünk a poharába pezsgőt, koccintottunk, és helyette is dobtunk ki csillagszórót. Valami szépre, jóra gondolva. Rá. Mert anya – és feleség – csak egy van. Egy volt.

Szóval, ilyen dolgokra gondoltam, gondolok a napokban. Mert (el)felejteni nem lehet. Nem szabad. Javaslom mindenkinek: kezdjük együtt Velük az új esztendőt. Segíthetnek, hogy jobb, könnyebb legyen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A néma hős

"Minden időben tudta, mi a kötelessége." Tovább olvasom