Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Bádogdatolya

"Azon kevés balga vásárló közé tartozom, aki úgy hitte: a százforintos boltokban valóban minden árucikk száz forintba, netán annak egy-kétszeresébe kerül."
Azon kevés balga vásárló közé tartozom, aki úgy hitte: a százforintos boltokban valóban minden árucikk száz forintba, netán annak egy-kétszeresébe kerül. Merthogy ez olyan hú, de nagyon jó marketingfogás, nyeljük is a „Csak száz forint? Jaj de klassz!" gagyikat, mint kacsa a ki tudja, hány forintos nokedlit.

Aztán egyszer betévedtem egy ilyen árudába, megcsapott a hetvenes évek szele, meg a huzat. Bámultam a szerintem semmire se jó, műanyag tökgyalut, a felfújható gemkapocshajlító kézi készüléket, meg a bádogdatolyából font térdkalácsot (vagy valami hasonlót), s igyekeztem megfejteni: mégis, miben rejtezik a titok? Milyen igény tartja fenn ezeket a boltokat, miközben a szupermarketek leértékelős szezonvégijén már félbóvlis negyedgagyit is vehetnek a shopfüggőségben szenvedők, és ott legalább a gazdaságos fánk illata megtölti az orr összes likát.

Aztán megvilágosodtam, mint grafittis pad a köztéri lámpa alatt. Először is megtudtam, dehogy száz forint a százforintosban minden! Miért is lenne az, amikor ebben az országban, ugyebár semmi sem az, aminek látszik? Aztán meg összefutottam egy nagy szegedi gondolkodóval, aki gigaparkolóban okosított ki, miszerint a nép mindent megvesz, csak „ócsó lögyön". Merthogy a népben benne van a szerzési vágy, már barlanglakóként majd megőrült egy százforintos kőbaltáért. Miért hiszem, hogy majd éppen a XXI. századra veszíti el ezt a vágyakozását?

Az is igaz, mondá mesterem, ki egyébként a bevásárlókocsimból igyekezett kiimádkozni a százasomat, hogy a népek mennének az ezerforintos boltba, meg a tízezresbe is, naná. Csakhogy nagyrészük nem csupán csóró, hanem kíváncsi is, él benne a remény, hogy akár a nemszázas százforintosban is találhat gyémántot, de legalábbis aranytojást tojó tyúkot (Made in China). Így aztán forgolódik a gondolák között, s a végén még be is bizonyítja magának: gőzvasalós fapapucs nélkül eddig üresebb volt az élete, mint a Vezúv krátere, tehát máris megérte turkálni.

Na kérem, így lett nemzeti boldogságforrás a százforintos bolt piacgazdaságos világunkban, s mondhatnak bármit a statisztikák, ebben az országban egészen addig virágozni fognak, amíg euró nem váltja a forintot. Mivel ez a veszély nem igazán dörömböl még a magyar kapukon, csak semmi pánik: van időnk elég műkaktusz vásárlásához. A drágakövekkel kirakott, hollywoodi szeretőnek szánt vécéülőkét meg majd nézzük valamelyik kereskedelmi tévé irtó érdekes sztárpletykásában, s azt se bánjuk, ha közben százforintos mágikus hengerünk meggörbül Uri Geller közel sem száz forinttal honorált mágikus tekintetétől.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három majom

"Az utolsó pillanatban, péntek délután mégis sikerült kideríteni, hogy hétfőn reggel nem a szegedi… Tovább olvasom