Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Belvárosi kapriccsó

"Ember nincs Szegeden, aki meg tudná mondani, hogy az elmúlt 17 évben miféle „rendező elv" szerint fogyasztották a város lakásvagyonát. És fordítva: mikor és ki lehetett tulajdonosa addigi bérleményének és ki nem."
Ember nincs Szegeden, aki meg tudná mondani, hogy az elmúlt 17 évben miféle „rendező elv" szerint fogyasztották a város lakásvagyonát. És fordítva: mikor és ki lehetett tulajdonosa addigi bérleményének és ki nem. Nemcsak a gyakori rendeletmódosítások, hanem az örökös kivételek is olyan szeszélyes, csapongó hatást keltettek, akár egy capriccio.

Igazságtalan persze erről a kis szegedi kapriccsóról beszélni – csak az utóbbi 17 évre szólóan; az előző kurzus jó érdekérvényesítői már a rendszerváltás előtt megoldották a lakásproblémájukat, azaz tulajdont szereztek. Leginkább a belvárosban.

De hagyjuk a múltat, nézzük, mi van és mi lesz itt? A hazai városi önkormányzatoknak jóval kisebb a lakásvagyonuk, mint a régi demokráciák városainak. Ausztria bármelyik középvárosában több a bérlakás, mint Szegeden. Ez nálunk azért van így, mert az első szabadon választott kormány úgy döntött, hogy majdnem minden eladó. Szegeden a tömeges lakáseladások idején csak gyengén hangzott mindazok szava, akik a városi vagyont jobban kímélték volna, akár a célból, hogy maradjon elég lakás a szociálisan tényleg rászorulóknak, akár egy valódi vagyongazdálkodás reményében. (Gondoljuk meg, a palotákra hitelt adnak a bankok, miközben ezek hasznosíthatók lakásként, üzletként, stb. Végső szükségben úgy szolgálnak, mint a családi ezüst.) Hiszen a viszonylag olcsón megvásárolható lakások újdonsült tulajdonosai örültek, és a választói hangulat már akkor is fontos volt.

A városközponti házakban eddig éppen a vagyongazdálkodási lehetőségekre hivatkozva nem adták el a lakásokat. Soknak azonban a palotában is megmaradt a szociális jelzője és a hozzá „illő" bérleti díja. Ez a helyzet tarthatatlan kezdett lenni, ezért is döntött a szegedi közgyűlés a közelmúltban a lakbéremelésekről. Az első halk kérdés a pénteken tervezett rendeletmódosítás örvén itt adódik: azok a jómódú bérlők, akik eddig olcsón laktak a szép, régi házban, most hipp-hopp tulajdonosok lesznek? A forgalmi érték feléért? Éppen mielőtt a piacihoz közelítene (2010-re) a bérleti díj?

A városi lakáseladásokban rációt keresni – elég reménytelen foglalatosság már több évtizede. A fönti kérdések dacára most mégis látszik ésszerű érv amellett, hogy oldják a belvárosi eladási tilalmat. Mi ez? Ezeknek a házaknak a fönntartási költségeit messze nem fedezi a lakbér. Még a megemelt se.

A teljes igazságosság pedig – lássuk be – idegen fogalom ebben a szférában. Is. Legföljebb részigazságok vannak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árnyak háza

"Stefánia 10. Egykoron az ország legszebb sajtóháza volt. Most csüggetegen hullik a vakolat a… Tovább olvasom