Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Benzinlift

"De ismerve a benzinlift szokásait, az se baj, ha hetente egyszer azért megnézzük, ott van-e még, üzemképes állapotban, biciklink a tárolóban."
Hej, de nagy örömmel eljárnám most a benzincsárdást! Hiszen az üzemanyag ára olyan alacsonyan landolt az elmúlt napokban, ahol utoljára egy éve járt. Míg pár hónapja egyesek egészen különleges válságkezelési programok kidolgozásán törték a fejüket, amikor csak rápillantottak egy-egy benzintöltő állomás ártábláira, ma már a kútkezelők lassan keszonbeton-betegséget kapnak a mélybe zuhanó áraktól.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a válságkezelési programról le kellene mondanunk. Ugyanis a benzin, s egyéb energiahordozók ára korántsem azért lett olcsóbb, mert valami csoda folytán a világ úgy döntött: önmérsékletből mutat példát. Magától és teljesen önszántából visszafogja a fogyasztást, s még az is kerékpár nyergébe pattan, aki korábban a kerti fűthető úszómedencéjéig is csak nyolchengeres autócsodával tudott kigurulni a gardróbszekrényből.

Nagy bánat okozza a nagy örömöt – a pénzügyi válságtól megrendült világgazdaság növekedése esett annyira vissza, hogy a nagy naftafaló konszernek, ha nem is mondták még be az unalmast, de azt már közölték az energiát szállítókkal: közel sincs oly sok égő aranyra szükségük, mint mondjuk fél évvel ezelőtt volt.

Jómagam nem tudom, hogy a banki csődök nyomán kialakult gazdasági rettegésnek mennyire valós az alapja, s mennyit köszönhetünk annak az öngerjesztő hisztériának, ami most körbeöleli a Földet. De tény: közgazdászok, politikusok, országot vezetők vagy éppen ellenzékben hatalomra készülők nap mint nap önmérsékletről, takarékosságról, a beruházási politika átgondolásáról beszélnek, s korántsem csak nálunk.

A benzin meg csak néz ki a fejéből (pardon: a hordójából), s nem akar hinni a szemének. Ő, aki fél éve még a világgazdaság nagy sztárja volt, lassan mellékszereplővé válik, a korábbinál jóval kisebb gázsival.
A baj csak az: amit megtakarítunk a nafta árán, elfolyik ezer más csatornán (hogy mást ne mondjak: törlesztőrészletekre), s mire eljárnánk ama bizonyos benzincsárdást, azt vesszük észre: autónk sincs, amibe tankolhatnánk.

Na jó, elhiszem, mert mondja az okosok egy része: a helyzet közel sem ennyire aggasztó. És mi, pesszimizmusra hajló magyarok most hallgassunk rájuk, s élvezzük ki a csökkenő benzinárral járó örömöket. De ismerve a benzinlift szokásait, az se baj, ha hetente egyszer azért megnézzük, ott van-e még, üzemképes állapotban, biciklink a tárolóban.

Olvasóink írták

  • 2. theseus 2008. október 27. 15:29
    „Keszonbetegség? Ott azért még nem tartunk.
    Elég lassan araszolgat lefelé a benzin ára, főleg ha azt nézzük, hogy az olaj ára hogy lement. Az tényleg zuhant a nyár óta.”
  • 1. k.elvis 2008. október 27. 10:38
    „Zoli bácsi nyugdíjba kellene már menni.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Holdbéli táj

„Ha egy elfogulatlan holdbéli csónakos szállna le közénk, bizony mondom, képtelen lenne… Tovább olvasom